Az angol burzsoázia játszik a tűzzel. Egyelőre fél a háborus szikra kirobbanásától, tudja, hogy a népek okulva a nagy világháboru borzalmain nem lesznefc hajlandók a burzsoázia érdekében barmok módjára a vágóhídra menni és a burzsoázia profitjának és hatalmának biztositásáért vérüket ontani és életüket áldozni, hanem a kezükbe kapott fegyvert saját burzsoáziájuk ellen fogják forditani és a háborut mihamar át fogják változtatni polgárháborúvá. Kár lesz ezért úgy Horthyországnak, mint Csehszlovákia burzsoáziájának a karddal csörtetni. Ügy Magyarország, mint Csehszlovákia dolgozói még élénken enlékeznek a világháboru szörnyűségeire, emlékeznek az igétretekre, melyeket kitartásuk és áldozatkészségük fejében burzsoáziájuktól kaptak és a keserű csalódásokra, amelyekben részesültek, látják a külömbséget, milyen viszonyok között élnek Szovjetunió népei, kik forradalmi megmozdulással megszabaditották magukat kínzó szipolyozóiktól, a burzsoáziájuktol, és várják azt az alkalmat, amikor az oroszországi népek példáját követhetik. Csehszlovákia magyar dolgozói nem kivánják a csehszlovák burzsoázia igáját felcserélni a magyarországi burzsoázia igájával, hanem követelik az önrendelkezési jog elismerését és biztositását az elszakadásig és felszabadulásukat mindenféle burzsoá uralom alól.

Ugyanez az álláspontjuk Csehszlovákia német és egyébb nemzetiségű dolgozóinak is, de maguknak a cseh dolgozóknak is. A csehszlovákiai dolgozók tiltakoznak mindenféle elnyomás ellen úgy politikai, mint gazdasági és kulturális téren. A csehszlovákiai magyar dolgozók testvéri egyetértésben kivánnak élni a többi népekkel abban a tudatban, hogy a cseh, a szlovák, a német dolgozók, szintén készek a saját burzsoáziájuk igáját magukról lerázni és ebben a harcban, egymsának hű szövetségesei és támogatói lesznek. Csehszlovákia dolgozói nemzetiségre való tekintet nélkül megértik egymást és egységes frontba tömörülnek a kommunista párt körül, mely vezeti és irányítja a felszabaditó harcot a burzsoázia ellen. Csehszlovákia burzsoáziája rettegve látja a dolgozóknak ezt az egységfrontba való tömörülését és elveszti a fejét, egyik baklövést a másik után követi el. Helyzetét egyre bonyolultabbá teszi, hogy kijusson abból a zsákutcából, amelybe belekerült. (Místopředseda dr Soukup přejímá předsednictví.)

A Kapitalizmus ma már abban a stádiumban van, hogy csak a dolgozók fokozott kizsákmányolásával tudja biztosítani profitját és fokozott elynomással fentartani uralmát. De a dolgozók türelmének is van határa és hatalmas sztrájkok sorozatával tiltakoznak a kizsákmányolás ellen és küzdenek egyelőre csak a nagyobb bérekért, a türhetőbb életszinvonalért. A dolgozóknak ez a megmozdulása arra készteti a burzsoáziát hogy erőszakszervezetei, a csendőrség, a rendőrség segitségével elnyomja a megniylvánuló elégedetlenséget, amelyet fokoznak azok a reakciós torvényjavaslatok, amelyek a dolgozókat megfosztják azoktól a sovány forradalmi vívmányoktól, amiket a forradalom idején kaptak, - a lakók védelme, a szociális biztositási megrosszabbiitása - amik ellen hatalmas tüntetésekkel adnak kifejezést tiltakozásuknak, és amikre a kormány gyűlésbetiltásokkal, az elégedetlenségnek kifejezést adó vezetőknek pörbefogásával és bebörtönzésévél válaszol. Zavarában a kormány arra vetemedett, hogy a forradalmi munkásság sportegyesületeinek ünnepségét, a II. Spártákiádot betiltotta. A kommunista párt ezen provokációra azzal válaszol, hogy julius 6.-ra Vörös-napot rendez úgy Prágában, mint az egész köztársaságban, amely alkalomból felhívja Csehszlovákia dolgozóit, hogy a jelzett napon tömegesen jöjjenek el tüntetni a reakció ellen, az üldözés ellen, a drágaság ellen, a szociális, biztositás megroszszabbitása ellen és megjavitása érdekében, a burzsoázia ellen, a gyülekezési szabadságért, a szólásszabadságért a dolgozók egységes frontjáért, a háború ellen, Szovjetunió elismeréséért, a munkás és parasztkormányért. Ezt a Vörösnapot meg fogjuk tartani mindenütt az egész köztársaságban akkor is, ha a kormány megtartását betiltaná. Nem engedjük elvenni joganikat az uccához és élni fogunk ezen jogunkkal.

Kijelentjük, hogy nem tervezünk puccsot, még nem látjuk elérkezettnek az időt arra, hogy a politikai hatalom birtokáért közvetlen harcot folytassunk.

A burzsoázia a kommunista párt növekedő befolyását az elnyomorodás miatt elégedetlenkedő tömegekre úgy gondolja ellensúlyozni, hogy a kommunista pártot feloszlatja. Mi ettől nem ijedünk meg. Bnnünket nem lehet feloszlatni, mi a feloszlatás dacára is mint párt tovább fogunk létezni, ha illegálisan is, ha a föld alatt is, de folytatni fogjuk a dolgozók felszabaditó harcát a burzsoázia ellen a győzelemig. Olaszorságban a fascista terror, Magyarországon az ébredők fehér terrorja. Jugoszláviában, Bulgáriában, Romániában, Lengyelországban a fehér terror minden dühöngése ellenére él, működik és erősödik a kommunista párt és irányítja az ottani népek szivós harcát a burzsoázia ellen. Szovjetunió fenállása búzdítja a dolgozókat arra, hogy képesek magukat a kapitalista járom alól felszabadítani, hogy harcuk biztosan győzelemmel fog végződni.

A burzsoáziának pedig ezt üzenjük: El a kezeikkel Szovjetuniótól! Szovjetuniót a világ dolgozói saját hazájuknak tekintik, amelyet készek a bursoázia minden támadása ellen minden eszközzel megvédelmezni. Csehszlovákia dolgozói is tudni fogják kötelességüket. A burzsoázia fenyegetései nem rettentenek bennünket vissza, sem a terror. A kapitalista rendszer korhadó épülete összeomlóban van és maga alá fogja temetni a burzsoáziát. A romok eltakaritása után pedig fel fogjuk építeni az uj termelési rendszert, a kommunista társadalmat, mely meg fogja szüntetni a nyomort, a szegénységet a kulturátlanságot és biztosítani fogja minden ember, minden dolgozó emberséges existenciáját.

Tiltakozunk a dolgozók üldöztetése ellen.

4. Řeč sen. Grosschmida

Tisztelt Szenátus! A közigazgatási reformról szóló törvény tavalyi tárgyalása alkalmával nemcsak az ellenzéki politikai pártok, de a sajtó és szakemberek is kifejtették és bizonyították, hogy ez a reform nemcsak, hogy nem sürgős, hogy erre nemcsak, hogy nincs szükség, hanem hogy ez beleütközik az alkotmánytörvénybe, a békeszerződésbe és hogy a gyakorlatban nem is fog beválni. Az engedelmes kormánytöbbségnek azonban nem az az érdeke, hogy meg legyen győzve, hanem hogy a kormány, amelyhez ezer szállal van fűzve, meg legyen vele elégedve. Sürgősen megszavazták hát a javaslatot, amelyből eredt törvény szövege szerint annak az egész ország területén, folyó évi julius hó 1-.én életbe kellene lépnie. Most mégis előttünk fekszik egy, a kormánytámogató pártok szenátorai részéről előterjesztett javaslat, amely az úgynevezett történelmi országokban a törvény életbeléptetésének elhasztását célozza.

Ime bebizonyosodott tehát, hogy e reform nem sürgős. Mi van hát ez inditvány mögött? Nyilván az, hogy e történelmi országokban rendszerváltozásról úgy sincs szó, a tartománvi közigazgatás némi módositása ez csak őnáluk és a személyi kérdésekkel nem tudtak határidőre elkészülni. Csak a legutóbbi napokban bukkant fel ugyanis a sajtóban a németség azon, különben egészen jogos kivánsága, hogy az elnöki állások betöltésénél az ő igényeik is figyelembe vétessenek. Ez az elhallgatott argumentum valamennyire érthetővé teszi ezt az egyoldalu inditványi, amely csak az ország egyik részében tartja szükségesnek a törvény hatálybalépésének elodázását. Az az indok ugyanis, amit a javaslat előterjesztői hoznak fel, hogy tudnillik nem kivánatos a tartományi választások izgalmaival az állam tiz éves fennállásának ünnepségeit megzavarni, politikailag már magában véve lesujtó itélet a reform értékét illetően. Ha az közszükséglet, ha az a néplélekből fakadó óhaj a teljes közjoji autonómia megvalósitása lenne, akkor e választás és e reform az ünnepségek csúcspontja lehetne, ha azonban - a mint látszik - a beterjesztett inditvány csak az elégedetlenség megnyilvánulásának elhalasztását célozza, akkor ez a legrosszabbul megválasztott érv, amit egyéb politikai célok eltakarására egyáltalán felhozhattak.

A szűkszavu inditványból logice az következik, hogy Szlovenszkóban pedig a törvény életbe lép. Miért ez a kétféle mérték? Vajjon miért sürgősebb, mennyivel előkészitettebb ott a törvény zökkenés nélküli életrehivása? Nem igaz-e az, hogy ott a magyarság a lakosságnak közel egyharmadát képezi, nem éppen olyan indokolt-e tehát, hogy ha már életbe lép e törvény, akkor a közigazgatás legfőbb irányitásában az elnökségben, a magyarság képviselői is részt vegyenek, ha pedig e részvétel módja tisztázva nincs, nem még sokkal nagyobb mértékben indokolt e, hogy a törvény életbeléptetése ennek elintézéséig egyáltalán elhalasztassék?

Az ugynevezett történelmi országokban ugyanis nem idéz elő oly gyökeres változást az uj rend mint Szlovenszkóban, ahol megszűnteti a régi megyerendszert, megszünteti az egész államterületre kiterjedő hatállyal készült, sok görögtüzzel és nagy költséggel bevezetett nagyzsupa rendszert, amellyel azonban szintén csak bennünket boldogítottak és mi jön helyébe?

Egyelőre semmi, illetve teljes zűrzavar, az ügyek jogerős, elintézésének bizonytalaon időkig való fenakadása. Mert a törvény kifejezetten akként intézkedik, hogy a legfőbb közigazgatási hatalom átszáll a tariománygyülésre. Addig tehát, amig a tartománygyűlés megválasztva nincs, a tőrvény nem is léptethető életbe. Sem a jubileumi ünnepségek előtt, sem azok után. Miért hát ez a kétféle mérték? Bizonyára nem tartanak még bennünket sem annyira naivaknak, vagy korlátoltnak, hogy elhiszszük, hogy a csehek-és németeklakta vidékek mellőzésével osak bennünket, szlovenszkóiakat, akar a kormány az uj rendszer áldásaival elsősorban megörvendeztetni.

A külügyminiszter ur pár nap előtt tartott expozéjából csendült ki az a politikai hitvallása, hogy a külpolitikában az igazság másodrendű tényelző! Fő a hatalom és annak érvényesitése. Nos hát, ugyanez a politikai hitvallás irányitja a mi részünkre és mifelénk a belpolitikát is. A törvényjavaslat tárgyalása alkalmával kimutattuk, hogy az életrehívni szándékolt uj rend ellentmond a lakosság szükségleteinek. A régi megyék ugyanis földrajzi adottságok voltak, a gazdasági és kulturális szükségletek szerint alakultak ki és, hogy azok megszüntetése természetszerűen fogja maga után vonni városaink lehanvatlását ezek gazdasági életének elsorvadását és kulturális színvonalának sülyedését.

Ezt az igazságot az állam belpolitikájának irányitói bízonyára épp úgy tudják, mint én. De az igazság másodrendű tényező. Fő a csehszlovák szupremácia bálványa és ez a bálványimádás az, amelynek oltárán a nemzetiségi jogokat feláldozzák. Feláldozzák olykép, hogy nyoma se maradjon. A birtokreform elvitte a magyar birtokosok földjét, a bírósági területek uj beosztása elvitte a magyarlakta vidékek nyelvhasználati jogát sb., stb. a közigazgatási reform életbeléptetése el akarja vinni a múltnak minden emlékét. Ezért olyan sürgős e reformnak Szlovenszkóban való életbeléptetése, ezért a kétféle mérték.

Tiz év óta folyton hangzó demagóg jelszavak: hogy a >fekete grófok< földjét a népnek kell juttatni, hogy a kulturális elnyomástól felszabadult szlovák nép nyelvi jogait a legmesszebbmenően kell érvényre juttatni, hogy a szolgabíró uralom alól a demokratikus szabadságba kell a népet emelni. Kérdezzék meg azonban a Szlovenszkón lakó magyar földmivelőt, hol az a sok föld, amit neki jutattak, kérdezzék meg az itteni magyar értelmiséget, hogy gyermekei részére hol állnak nyitva megfelelő magyar iskolák és föiskola, hogy a magyar irodalmi és tudományos művek és lápok szabadon jöhetnek-e a magyar család asztalára és kérdezzék meg e magyarság széles rétegeit, hogy honpolgársági, nyugdij és egyéb, számtalanszor, de sohasem, elégszer, felsorolt keservei végre orvoslást nyertek-e?

Nem tudom, hogy a most itt járt Scotus Viator mennyire tanulmányozta a képnek ezt az oldalárt és milyen feleletet tud és fog e kérdésekre adni, - de az igazság az, hogy a valódi demokrácia jótékony, uj életet fakasztó harmata helyett bennünket folyton a demagógia jégesője ver és ez zúdul a közigazgatási reform >csak azért is< való életbeléptetésekor ujból a fejünkre. Ne kivánják tehát, hogy bizalommal és reménykedéssel nézzünk elébe. A reform életbeléptetésének valójában nem is nagyon titkolt célja ugyanis a Mělo-Franco féle recept gyakorlati megvalósitása, absolutistikus és centralistikus eszközökkel a beolvasztás gőzerővel való keresztülvitele. Ennek igazolására elég utalni például arra, hogy az a sokat felhánytorgatottt >szolgabírói< közigazgatás mégiscsak mindig a törvényt alkalmazta, ez az uj közigazgatási rend ellenben, a jogfejlődés nagyobb dicsőségére, uj életre hivja a régi osztrák absolutizmus egyik szégyenletes eszközét, a deres paragrafus, a Prügelpatentet-amelynek alapján a vétséget a közigazgatási tisztviselő nézete teremti meg és a büntetés mérvét az ő szeszélye szabályozza.

A javaslat indoklásából kitetszik továbbá az is, hogy a Szlovenszkóban és Ruszinszkóban - a jó Isten tudja, mikor - megtartandó választásokig a járási választmányok mandátumának hatályát, amely már a mult év őszén járt le, rendeleti uton meg akarják hosszabbítani és a 2/3 részében választott tartománygyűlés helyeit kinevezett bizottságot akarnak Szlovenszkóban alakitani, ha ugyan nem fogják elegendő alkotmányos szervnek tartani a kinevezendő tartamányi elnököt egymagában is. Hol van szonban az élebeléptetésniek ezen módjára a törvényes fölhatalmazás? Valóban a szlovák néppárt büszke lehet az elért eredményre, erre a széleskörű önkormányzatra. Akármennyi rossz és nehéz óra fog azonban e reformból még mireánk szakadni, nemzeti múlttal és öntudattal bíró és legalább is azonos kulturális fokon álló népeket erőszakkal felszívni nem lehet és a lenézett és lemosolygoti igazságba vetett hitünket az ily kisérletek, az ilyen súlyos megpróbáltatások sem veszik el.

A magyar legfelső biróságnak, a Curiának régi epülete homlokzatán díszlett ez a felirás: >Justitia regnorum fundamentum<. Az igazságosság az államok alapja. Nemzetiségi államokban ez az igazságossági alap: a nemzeti élet szabad érvényesülése. Igaz, hogy addig, amíg a népek sorsát oly államférfiak intézik, akik a háboru felidézésében és az annak zsákmányát biztosítani akaró békék létrehozásában részesek, ennek az ideje még nem jött el, de a népek egymásratalálásának és megértésének utját ez végleg elzárni nem fogja. Nemcsak arra utalok, hogy a magyar szenvedés fakasztotta részvét a volt ellenségek érzéseit is részben már barátivá tudta változtatni, hanem arra, hogy habár még csak apró kis jelek, de máris napról-napra mutatják, hogy ez az igazság igenis utban van. Losoncon ugyan egy asztaltársaságnak a >magyar< jelző helyett a >régi< -t kellett felvenni, városainkban a magyar utcaneveket nem egy helyütt most szetreplő cseh és szlovák közéleti funkcionáriusok nevével kell felcserélni, de például Berlinben a fájó háborus emlékeket, a königratzi, nachodi, gorlitzei utcamegjelöléseket már félreteszik - külföldiek érzéseinek enyhitésére -, a hivatalos francia politika ugyan még a kolmári itéletet szüli, de az emberi jogok ligájának francia tagjai az elszászi autonómiát discutabilis politikai ideának ismerik fel és a nemzetiségi kérdés legmegfelelőbb orvosságának a decentralizált közigazgatást jelölik meg.

Mi magyarok nem irigyeljük a csehektől azt, hogy nemzeti életük szabadságához eljutottak, nem irigyeljük, hogy sok szenvedés után az élet örömeihez is elértek, csak nem ismerjük el, hogy a szerencse e kedvezése jogot adna nekik ahhoz, hogy velünk mint letiport ellenséggel bánjanak. Kisebbségi politikánk alapelve, hogy népünkben fenntartsuk azt a faji öntudatot, hogy mi ez államnak egyenlő elbánásra és egyenlő szabadságra jogosult polgárai vagyunk és ezért tiltakozunk a közéletben valló teljes elhallgattatásunk ilyen kisérletei ellen.

A megyegyüléseken eddig szerepelt magyar bizottsági tagok nem egyszer tanujelét adták annak, hogy a helyi közigazgatásban a nemzetiségi gyűlölködést ki tudták küszöbölni, a közszükségletek felismerésével a közösség érdekeit igenis tudták szolgálni. A magyarságnak a szlovenszkói közigazgatásban, való részvétele tehát nem szorul megrendszabályozásra. - A szlovákságnak pedig az életbeleptetésből nem lesz sok öröme. Hisz ime a sok vajudás, a régi megyék eltörlése, a nagymegyék megszüntetése, a >teljhatalmu< minisztérium liquidálása után a szlovákok kormánytámogató politikájának egyetlen és éretlen gyümölcse a bizonytalan ideig tarló tiszta bürokratizmus és azzal karöltve járó teljes centralizáció.

Az inditvány azonban mindezt figyelembe nem veszi Szlovanszkót és Ruszinszkót lekicsinyli, közömbösen mellőzi, tényleg csak a kisérleti nyúl számalmas és komikus szerepére kárhoztatja, természetes tehát, hogy az Országos Keresztényszocialista Párt nevében, amely párt kezdettől fogva, mindenütt és mindenkor Szlovenszkó és Ruszinszkó igazi, teljes autonómiáját vallotta és vallja programjának, ez elbánás ellen, tiltakozom és az inditványt ezért nem fogadom el.