Senát Národního shromáždění R. Čs. r. 1936.

IV. volební období.

3. zasedání.

Tisk 175.

Interpelace:

1. sen. dra Turchányiho celej vláde o zastavení krivdivých pokračovaní pre cesty štátnych penzistov do cudziny.

2. sen. Hokkyho ministrovi vnútra o zákazu vystupovania umelcov z Maďarska na Slovensku.

3. sen. Nedvěda ministru zemědělství a spravedlnosti ohledně ničení a ožebračování malých pachtýřů velkostatkářem Jaroslavem Lískou v Cerhenicích.

4. sen. Nedvěda ministru vnitra ohledně zákazu nezavádné divadelní hry a persekuce mladoboleslavským okresním úřadem.

Překlad ad 175/1.

Interpelácia

senátora dra Turchányiho

celej vláde

o zastavení krivdivých pokračovaní pre cesty štátnych penzistov do cudziny.

Otázka cudzozemských ciest štátnych penzistov, ktorá bola už toľkokrát predmetom sťažností, reklamácií a interpelácií, stala sa zas ťaživo aktuálnou, keďže generálne finančně riaditeľstvo v Bratislave dalo v posledných mesiacoch hromadne odňat cestovné pasy penzistom, a prísne potrestalo penzistov, ktorí povolenú dobu z akéhokoľvek dôvodu i v miere čo najnepatrnejšej prekročili alebo ktorí - i keď s povolením - viackrát boli v cudzozemsku. Menovite tých, ktorí čo len o jeden či dva dni prekročili povolený 14denný pobyt v cudzozemsku, trestalo odňatím penzie. U tých však, ktorí, ač s povolením, zdržovali sa niekoľkokráť v cudzozemsku v lehotách 14 dní kratších, spačítaly sa jednotlivé doby zdržovania a požadovalo sa od penzistov, aby oni vrátili penzie pripadajúce na túto dobu.

Všetky tieto pokračovania sú odôvodnené a založené na cisárskom dvorskom dekrete zo dňa 23. júla 1827, č. 30.120, ktorého platnosť bola i na Slovensko rozšírená, vlád. nariadením čís. 247/ 1922 Sb. z. a n.

Predovšetkým musím poukázať na obrovský a podstatný rozdiel, ktorý, domnievam sa, musí byť medzi názory uplatňovanými v dobe vydania tohoto cisárskeho dvorského nariadenia a medzi chápaním dnešnej doby. V r. 1827, v dobe rozkvetu absolutizmu Metternicha považovala cisarská moc svojích úradníkov za svoj zvláštny movitý majetok, ktorý mala podľa ľubovôle v držbe alebo ho odhodila. Penzia bola pokladaná za skutok milosti, ktorú cisár alebo jeho splnomocnenec "najmilostivejšie daroval" a penzista sa mohol tešit, že vôbec niečo dostane a že sa nedostane do žalára alebo na popravište, jestliže znal veľa dôverných vecí.

Podľa dnešných demokratických pojmou pokladá sa penzia za taký zákonitý pôžitok, za ktorý penzista už poskytol protislužbu jednak svojou prácou v dobe služobnej, a jednak riadnymi príspevkami platenými po túto dobu do penzijného fondu. Podľa práva rozumu a právnej filozofie tedy porušuje nadobudnuté práva penzistou akékoľvek dodatočné restringovanie ich penzií na podklade, ktorý po dobu ich služby nebol uplatňovaný a ani im nebol známy.

V dôsledku obrovskej rozdielnosti tých dvoch duchov času je naprosto nepochopitelná už sama okolnost, že v demokratickej republike uvádza sa znova v platnosť dvorský dekret absolutistickej cisárskej vlády, a zdá sa dokazovať tú veľakráť slyšanú konštatáciu, že tuná i pri zdôrazňovaní najkrásnejších demokratických zásad panuje svojhlavo ztrnulý konzervatizmus zaprášeného byrokratizmu, velakráť i proti najlepším úmyslom zodpovedných činiteľov.

Musím však konštatovať, že na Slovensku, kde nikdy pred tým podobného predpisu nebolo, toto nariadenie dodnes neplatí. § 18.vlád. nariadenia č. 247/1922 Sb. z. a n. síce vyslovuje, že platnosť toho nariadenia rozširuje sa i na Slovensko, avšak sám text dvorského dekretu č. 30.120 z r. 1827 ani dodnes ešte nebal na Slovensku vyhlásený, promulgovaný spôsobom, ako to predpisuje zákon.

V dôsledku toho nemožno od nikoho na Slovensku požadovať, aby to nariadenie znal, a tým menej možno niekoho pre jeho neznalosť a nezachovanie stihať odňatím penzije alebo iným podobným trestom. Ale ani by nebolo slušné trestať penzistou na základe tohoto nariadenia, lebo veďtí penzisti sú samozrejmo z prevažnej časti starci, ktorí samotársky a od iných odlúčene žijú a mnohí z ních ani časopisy nečítajú. Valná ich časť naozaj nemala tušenia o takomto obmedzovacom predpise ani dnes. Podľa mojích informácií máli byť penzisti pri vydaní cestovných pasou ústne upozornení a poučení; to však nie je dostatočným a vyhovujúcim spôsobom sdeľovania predpisu, ktorý má tak ďalekonosné dôsledky, nehľadiac ani na to, že ani to by sa nedalo v pravde pakladať za promulgáciu v ceste zákonitej. Okrem toho však vo veľkej väčšine prípadov ani k tomuto ústnemu vysvetleniu nedošlo, buďto preto, lebo vo veci cestovného pasu starého penzistu intervenovala u úradu iná osoba, alebo preto, kedže príslušní úradní orgánovia súc preťažení inými prácami, opomenuli dat toto upozornenie.

Musím podotknúť ešte i to, že sám dekret z r. 1827 neznajú ani úrady, ktoré to maly penzistom sdeliť, keďže starý Reichsgesetzblatt nenachádza sa ani u jediného administratívneho úradu na Slovensku. Ja sám som požiadal u niekoľko úradov, aby som si mohol prečítať presný text nariadenia o cudzozemských cestách penzistov, ale ani jediný úrad na Slovensku nebol vstave mi ho ukázat.

Na základe uvedeného s úctou tážem sa celej vlády:

1. Či je ochotná otázku cudzozemských ciest penzistou upraviť v duchu vyhovujúcom dnešnej modernej dobe a vydať po tejto stránke buďto celkom nové nariadenie, alebo keby to nechcela urobiť, tedy sem vzťahujúci sa atarý cisársky dvorský dekret v jeho osnove na Slovensku vyhlásiť, promulgovať vo forme predpísanej zákonom?

2. Či je ochotná nariadiť, aby všetky dosavádne pokračovania, ku ktorým došlo na základe nariadenia na Slovensku dosiaľ náležíte nevyhláseného, boly zastavené a tresty, odňatie penzíí zrušené?

3. Či je ochotná učiniť opatrenie, - pokiaľ i na Slovensku chce zachovať v platnosti obmedzovanie cudzozemských ciest penzistou buďto novým nariadením alebo novým vyhlásením starého nariadenia, - aby sa predišlo omylom a náhodným opomenutiam tým, že by penzistom bol sdelený celý vytlačený text naríadenia alebo jeho zkrátený vyťah?

4. Či je ochotná učiniť opatrenie, aby generálme finančně riaditeľstvo, kedykoľvek chce niektorého penzistu pozbaviť z tohoto dôvodu penzie, alebo len dočasne zkrátiť mu penziu, vyzvalo písomne za presného udania dôsledkov penzistu, aby sa ospravedlnil, a, keby i potom vyslovilo odňatie alebo sníženie penzie, bolo proti jeho rozhodnutiu pripustené odvolanie s odkladným účinkom.

V Prahe, dňa 28. marca 1936.

Dr Turchányi,
dr Törköly, Füssy, Liehm, Michler, Pfrogner, Bock, Schmidt, inž. Weller, dr Pajor, Hokky.

175/1 (původní znění).

Interpelláció

Benyujtja: Dr. Turchányi Imre 

szenátor az összkormányhoz

az állami nyugdijasok külföldi utazásai miatt való sérelmes eljárások megszümtetése tárgyában.

Az állami nyugdijasok külföldi utazásainak kérdese, amely már sok panasz, felszólalás és interpelláció tárgyát képezte, ismét nyomasztón aktuálissá vált, mert a pozsonyi vezérpénzügyigazgatóság az utóbbi hónapokban tömegesen beszedette a nyugdijasok utleveleit és azokat, akik az engedélyezett időt bármi okból akát a legcsekélyebb mériékben in túllépték, avagy - bát engedélyezetten, - de többször voltak külföldön, szigoruan megbüntette. Nevezetesen, akik egy vagy két nappal lépték is csak at az engedélyzett 14 napos külföldi tartózkodást, nyugdijelvonással sujtotta. Azoknál pedig, akik - bár engedélyezetten - de többször töltöttek 14 napon aiuli idóközöket a külföldön, az egyes tartózkadások időtartalmait összeadta és az ezen időre járó nyugdijat a nyugdijasoktól visszakövetelte.

Mindezeket az eljárásokat a 247/1922 sz. kormányrendelettel érvényében Szlovenszkóra is kiterjesztett 1827. évi Julius hó 23.-án kelt 30.120 sz. császári udvari dekrétumra alapítják s azzal indokolják.

Mindenekelőtt rá kell mutatnom arra az óriási lényeges különbségre, amely ezen császári udvari rendelet kiadása idejében és a mai felfogás között azt hiszem - kell, hogy legyen. 1827-ben a metternichi abszolutizmus virágkorában a császári hatalom a tisztviselóket saját külön ingó vagyonának tekintette, amelyet szabad tetszése szerint tartott, vagy eldobott. A nyugdijat kegyelmi ténynek tekintették, amelyet a esaszár, vagy meghatalmazottja "legkegyelmesebben adományozott" és a nyugdijas örülhetett, hogy egyáltalában valamit kap, s nem börtönözték be, vagy nem kerül vérpadra,ha túlsok bizalmas dolgot tudott.

A mai demokratikus felfogás szerint a nyugdij oly törvényesen járó illetménynek tekintetik, amelynek a nyugdijas már egyrészt ellenértékét szolgáltata a szolgálat ideje alatt teljesítet munákájával, masrészt az ez idő alatt a nyugdijalapba történt rendszeres befizetései által. Az észjog és a jogbölcselet szerint tehát a nyugdijasok nyugdijainak utólagos minden megszorítása olyan alapon, amely az ő szolgálatuk ideje alatt érvényesítve nem lett és akkor előttük ismeretes nem volt, sérti az ő szerzett jogaikat.

A két korszellem óriási különbözősége folytán már maga az a körülmény, hogy a demokratikus köztársaságban az abszolutisztikus császári uralom udvari dekrétuma léptettetik ujra érvénybe, teljesen érthetetlen és igazolni látszik azt a sokszor hallott megállapítást, hogy-itt a legszebb demokratikus elvek hangoztatása mellett a beporosodott bürokratizmus csökönyösen megmerevedett konzervativizmusa uralkodik sokszor a felelős tényezők legjobb intenciói ellenére:

Meg kell azonban állapítanom, hogy Szlovenszkón, ahol azelőtt semmiféle hasonló rendelkezés nem volt, ez a rendelet mind a mai napig nem liatályos. A 247/1922 számu kormányrendelet 18. §-a ugyan kimondja, hogy ennek a rendeletnek az érvényét kiterjeszti Szlovenszkóra is, azonban maga az 1827. évi 30.120. számu udvari dekrétum szóvege Szlovenszkón mind a mai napig a törvényesen előirt módon kihirdetve, promulgálva nem lett.

Ennek folytán a rendeletnek ismerését Szlovenszkón senkitól megkövetelni nem lehet és annak nem ismerése és annak be nem tartása miatt valalcit nyugdijelvonással, vagy más hasonló büntetéssel sujtani. De nem is volna méltányos a nyugdijasoknak ezen rendelkezés alápján való büntetése, mert a nyugdijasok legnagyobb része természetszerüleg öreg ember, aki visszavonulva, másoktól elzárkózva él és a legtöbbje még napilapokat sem olvas. A legnagyobb részüknek valóban sejtelmük sem volt ilyen korlátozó rendelkezés létezéséről még ma sem. Értesülésem szerint az utlevelek kiszolgáltatása alkalmával szóbelileg kellett volna óket felvilágosítani, ez azonban egyrészt nem kielégftő, nem megnyugtató módja az ilyen sulyos köetkezményekkel járó rendelkezés közlésének, - eltekintve attól, hogy törvényes módon történt pormulgációnak meg azután igazán nem tekinhető. Ezenkivül azonban a legtöbb esetben még ez a szóbeli közlés sem ttörtént meg, akár ázért, mert az idős nyugdijas utlevele ügyében más személy járt el a hatóságnál, akár azért, mert az illető hatósági közegek tulhalmozva egyéb munkájukkal a közlést elmulasztották.

Meg kell jegyeznem még azt is, hogy magát az 1827. évi rendeletet még azok a hatóságok sem ismerik, akiknek ezt a nyugdijasokkal közölni kellett volna, mert hiszen a régi Reichsgesetzblatt egész Szlovenszkón egyetlen közigazgatási hatóságnál sincsen meg. Én magam több hatóságnál is kértem, hogy a nyugdijasok külföldi utazására vonatkozó rendelet pontos szövegét elolvashassam, de egyetlenegy sem tudta azt Szlovenszkón megmutatni.

Ezek után tisztelettel kérdem az összkormányt:

1. Hajlandó-e a nyugdijasok külföldi utazásának kérdését a mai modern kornak megfelelő szellemben rendezni és erre vonatkozóan vagy egészen uj rendeletet kibocsátani, vagy ha ezt tenni nem akarná, az erre vonatkozó régi császári udvari dekrétum szövegét Szlovenszkón a törvényben előirt formában kihirdetni, promulgálni?

2. Hajlandó-e elrendelni, hogy az eddigelé Sz1avenszkón kellőn ki nem hirdetett rendelet alapján történt eddigi eljárások mind megszüntettessenek és a büntetések, nyúgdijelvonások töröltessenek?

3. Hajlandó-e ntézkedni, -amennyiben a nyugdijasok külföldi utazásainak korlátozását akár uj rendeletben, akár a régi rendelet uj kihirdetésével Szlovenszkón is fentartani akarja,hogy vagy a rendelet egész szövagének, vagy rövidített kivonatának a nyugdijasok részére nyomtatásban való kézbesítésével a tévedéseknek és véletlen mulasztásoknak eleje vétessék?

4. Hajlandó-e akként rendelkezni, hogy valahányszor a vezérpénzugyigazgatóság egy nyugdijast ezen okból nyugdijbeszuntetéssel, vagy akár csak időleges csökkentéssel akar sujtani, előzetesen a következmények pontos közlésével a nyugdijast irásban igazolásra hivja fel, s ha azután mégis nyugdijelvonást, vagy csökkentést mondana ki, határozata ellen halasztó hatályu felebbezés engedtessék meg?

Prága, 1936. március 28.

Dr Turchányi,
Dr Törköly, Füssy, Liehm, Michler, Pfrogner, Bock, Schmidt, Ing. WelIer, Dr Pajor, Hokky.

Překlad ad 175/2

Interpelácia

senátora Hokkyho

ministrovi vnútra

o zákazu výstupovania umelcov z Maďarska na Slovensku.

Pane minister!

Stalo sa viackrát, že umelcom z Maďarska nebolo povolené vystupovanie na Slovenska. Zákaz prišiel zpravidla až v posledných hodinách, čím poriadateľovi koncertu alebo inej umeleckej prednášky bola spôsobená velmi citelná hmotná škoda. Posledne nedal zemský úrad v Bratislave povolenie svetochýrnemu slepému pianistovi Imrichovi Ungárovi, získavšiemu Chopinovu cenu, ktorý chcel robiť na Slovensku koncertové turné. Odôvodnenie znelotak, že ani v Maďarsku sa neudeľuje povolenie v podobných prípadoch umelcom československým. To neodpovedá skutočnosti. Bola položená otázka čo do reciprocity jednej z najväčších budapeštských koncertových kancelárií "Koncert", ktorej majiteľom je Imrich Kun. Odpoveď bola zkrátka táto: "U nás nie je žiadne vystupovanie umelca akejkoľvek národnosti viazané na povolenie. Tiež o povolenie k ceste do tuzemska musia žiadať len Rusi zo Sovietska alebo osoby majúce pas Nansenov. Maďarské obecenstvo a úrady vždycky radi vítajú umelcov bez ohľadu na rasu, národnosť a štátne občianstvo. U nás môže Rachmaninov alebo Prokofieff práve tak koricértovať, ako Heifetz alebo Hubermann. Práve tak nebolo tu prekážky alebo nejakej úradnej komplikácie čo do povolenia, aby mohli koncertovať v Budapešti Václav Talich, Kubelík, Váša Příhoda alebo najnovšie veľkolepá československá klavírna umelkyňa Anna Krčmářová. Českí filharmoniakovia boli tu už dvakrát a boli by kedykoľvek srdečne vítanými hosťmi. Obecenstvo v Maďarsku s poľutovaním sa dozvedelo, že bratislavské úrady nepovolily turné Imrichovi Ungárovi. Hneď naviazal som styky s vyslanectvom československým ako aj s československým manažérom Imricha Ungára v Prahe, ktorému som záväzne prehlásil, že som ochotný uviesť výbornú umelkyňu československú Annu Krčmářovú v Budapešti a na vonkove. Dúfam, že tým docielim to, že maďarskí umelci zasa budú môcť navštevovať všetky kraje Československa."

Tak znie naprosto hodnoverná informácia.

Ale hovoril som i s jedným tunajším kompetentným človekom, ktorý poriada koncerty, a ten mi riekol, že on sám sprostredkoval a vymohol v Maďarsku "Peveckému sboru slovenských učiteľov", aby mohli v 3 mestách koncertovať. Hmotné prekážky zabránily tomu, aby sa koncert mohol konať.

Móžem kľudne tvrdiť, - a po tejto stránke cíti a smýšľa so mnou každý inteligent a rozumný človek v celej republike bez rozdielu rasy, náboženstva a bez akéhokoľvek ohľadu, - že neprospieva dobru republiky ten, kto na túto otázku pozerá so žabej perspektivy a vybavuje ju tak, ako keby to robil nejaký dedinský pisár a nie úrad, ktorý sa pokladá za najvážnejší úrad na Slovensku. Žurnalisti republiky Československej vznášajú mnoho výtiek, a právom, pre to, že nie sme schopní vzbudzovať v cudzine sympatie. Takéto a podobné prípady sú to, ktoré túto nám neprajnú mienku zveľaďujú. Umelec, akým je Imrich Ungár, pochodí celý svet. Je v Londýne, práve tak ako v Novom Yorku, v Buenos Ayres práve tak ako v Oráne a všade povie, akého privítania sú umelci účastní v Československej republike. Takéto reči zahniezdia sa do srdca a útrob ľudí a keď hovoria o republike Československej, vidia umelci, žurnalisti a najvznešenejší, najvážnejší i najrozhodnejší činitelia ktoréhokoľvek štátu republiku československú v takomto zrkadle.

Je to neocenitelná propaganda proti nám, ktorú nemožno žiadnymi peniazmi zaplatit, ani žiadnou protipropagandou paralizovať.

S úctou tážem sa pána ministra:

1. Či ste ochotný súrne zakročiť, aby ducha Masaryka a švehlu respektovaly v prvom rade úrady a aby sa nedopúšťaly takýchto ťažkých chýb a škamdálov?