Beszédének csak egy részét idézem (čte): "a legnagyobb veszélyt Szovjetoroszországgal való kapcsolatban látom, mely mindenkor propagáló j a lesz kiviteli cikkének: a kommunizmusnak. A kommunizmus pedig elkésett ott, ahol 1918 után nem tudott gyökeret verni és a hatalomig eljutni. A nemzeti korporatív államok offenzivában vannak és mindenfelé teret nyernek. Mussolini berlini szózata nem üres beszéd. A kommunizmus pedig defenzivába kényszerül és a demokráciáig alázta meg magát. Ma évekkel ezelőtti legnagyobb ellenségét: a demokráciát védi. Nincs értelme, Hogy az állam a demokrácia védelmében a kommunizmusnak legyen az oltalmazója."

Először egy kérdést vetek fel. Ha Jaross szerint a kommunizmus elkésett ott, ahol 1918 után nem tudott gyökeret verni és a hatalomig eljutni, miért jelent veszélyt Csehszlovákiára a Szovjetunióval való kapcsolat és ennek következményeként a kommunizmusnak, mint kiviteli cikknek, a propagálása? Erre a kérdésra Jaross éppen úgy nem tud válaszolni, mint ahogyan nem tudott Hitler, aki állítólag kiirtotta a kommunizmust Németországban és mégis a Komintern és a kommutaizmus ellen világfrontot szervez.

Ma már minden gondolkodó ember előtt világos, hogy Hitlernél, Mussolininál a kommunizmus elleni jelszó csak eszköz, takaró más államok belügyeibe való beavatkozáshoz. Eszköz a demokratikus államok fasiszta háborus megtámadására és leigázására. Beszédesebb bizonyítékok ehhez nem kellenek, mint az abesszín, spanyol és a kínai nép ellen intézett háborus támadások. De úgylátszik, éppen ezen nagy fasiszta;,sikerek" bátorítják fel Jarosst, hogy nyiltan kiálljon a fasiszta támadók oldala mellé és a Berlin-Róma-Tókio tengelyhez akarja kötni Csehszlovákia és az egész magyarság sorsát. Ebben a tekintetben Jaross tovább megy, mint a Darányi kormány, amely nyiltan eddig nem csatlakozott a kommunizmus elleni világfronthoz.

Milyen következményekkel járna a csehczlovákiai magyar népre és Magyarországra Jarossék külpolitikai céljának a megvalósítása? Ha Csehszlovákia sorsát a Berlin-Róma-Tókio tengelyhez kötnék, ez a tengely végig gázolna a Csehszlovák köztársaságon száraz uton vagy fegyverrel és nemcsak a cseh nemzet önállóságát tiporná le, hanem a csehszlovákiai magyar népet is fasiszta rabszolgaságba vetné. És bizonyos, hogy nem állna meg Csehszlovákia határánál, hanem Magyarország nemzeti önállóságát is megsemmisítené.

Csehszlovákia bekerítése és megtámadása céljából vezet a hitleri fasizmus a köztársaság ellen már hónapok óta nemzetközi kampányt. A főjelszó annak bizonyítása, hogy Csehszloyákia a bolsevizmus főfészke. A köztársaságban belül ehhez a kampányhoz a főanyagot a cseh reakción kívül Henleinék, Sidorék és Jarossék szolgáltatj ák. A német fasizmusnak minden államban vannak ügynökei. Igy a göbbelsi propaganda Magyarországon is burjánzik. Ennek a propagandának főeszközei a rágalom és provokáció. Egy ilyen fasiszta provokációt akarok leleplezni.

Az utóbbi hetekben Budapestről három levelet kaptam. A levelek pártunk pozsonyi titkárságának voltak címezve és az én nevemmel ellátva. Belül zárt borítékban egy prágai címre szóló levél volt és ezt nekem kellett volna kézbesíteni. Először meggyőződtem arról, hogy a címzettnek semmi összeköttetése nincs a levelet küldővel. A levelek tartalma azután meggyőzött arról, hogy fasiszta provokációval állok szemben. A levelek tartalmát nem olvasom fel, hanem el fogom küldeni a külügyminisztériumnak. A tevelekben az összes Magyarországon élő szocialista és demokratikus vezetőket akarják kompromittálni. Hogyan. akarták céljukat elérni? Arra számítottal, hogy a Budapestről címemre érkező leveleket a csehszlovák posta felbontja és átadja a hatóságoknak. Ennek következménye bírósági tárgyalás és a levelek tartalmának nyilvánosságra kerülése. Ujabb kampány Csehszlovákia ellen. Azonkívül egyrészt a csehszlovákiai kommunista párt kompromittálása, másrészt a magyarországi demokratikus elemek kompromittálása, meghurcolása és néhányának börtönbe juttatása. Különösen jakkor győződtem meg e tervszerü provokációról, amikor a "Prágai Magyar Hirlap" november 12.-i számában a következő közlemény jelent meg (čte): "A komintern aknamunkája a csehszlovák-magyar kiegyezés ellen. Miért destruál a bolseviki sajtó? Budapest. Szerkesztőségünk telefonjelentése. A "Magyarság" megbízható forrásból nyert értesülése alapján közli, hogy Magyarország külpolitikai tárgyalásait a kisantánttal, de különösen Csehszlovákiával a komintern minden erejével meg akarja akadályozni. A kommunisták csehszlovákiai pártja jelentést tett Moskvának, hogy minden erejével küzd a magyar-csehszlovák megegyezés ellen. Attól tartanak ugyanis, hogy a csehszlovákiai munkáspártok - de elsősorban a kommunista párt - jelenlegi politikai poziciója meggyöngülne a csehszlovák-magyar megegyezés esetén. A magyarországi szociáldemokrata párt viszont azt reméli - írja a lap - hogy a megegyezés révén jelentékenyen nagyobb poIitikai szerepe lenne az országban. Moszkva ellátta utasításokkal a csehszlovákiai kommunistákat és buzdította őket, hogy körömszakadtáig harcoljanak a magyar-csehszlovák megegyezés ellen."

Beszereztem a "Magyarságból" az idézett cikket és megállapítottam, hogy a cikk írója Molnár Béla szlovenszkói származásu "menekült", ajki jelenleg a magyar reviziós liga funkcionáriusa és mint ilyen, munkatársa a "Magyarság"-nak és tudósítója a "Prágai Magyar Hirlapnak". Az összefüggés tehát világos. A levélből egy mondat idézete még világosabbá teszi a "Prágai Magyar Hirlap" és a "Magyarság" megbízható forrásból nyert értesüléseit (čte): "Kisantánt közeledés ellen sürgősen adjatok Genfben ellenhúzást. Itt már nagyon előrehaladtak a tárgyalások. Itt már késő az adottakat végrehajtani, ott még remény lehet."

Mi az igazság ezzel a rágalommal szemben? A kisantánt, illetőleg Csehszlovákia és Ma gyarország között létrejövő közeledésnek, megegyezésnek őszinte hívei vagyunk, ha ez a Népszövetség keretén belül és a kollektív békebiztonság alapján jön létre, ha a világbékét szolgálja és nem erősiti meg a háborut provokáló fasiszta államok pozicióját. Dunamenti állanok biztonságát és békés fejlődését csak az szolgálhatja, ha szövetségre lépve, függetlenítik magukat a fasiszta nagyhatalmak nemzeti önállóságukat veszélyeztető befolyásától.

Nem titkoljuk, hogy a jelenlegi magyarországi rezsimtől, ahol a hitleri pénzen fenntartott horogkeresztes provokációt tűrik és ezzel szemben a demokratikus elemeket üldözik, nem látunk garanciát a Csehszlovákia és Magyarország közötti bókés megállapodáshoz.

A békés megállapodást csak egy demokratikus Magyarország biztosíthatja. És ha Jarossék valóban a magyarság érdekeit képviselnék, úgy azokat a demokratikus erőket támogatnák, amelyek egy ilyen demokratikus rendszer megvalósításáért küzdenek.

Nem hiszem, hogy Jaross-Szüllő-Esterházy politikai céljaival a csehszlovákiai magyar nép egyetért. Sőt, véleményem szerint, az Egyesült magyar pártok nem minden egyes vezető tagja ért ezzel egyet. Lehetetlen, hogy a csehszlovákiai magyarság polgári vezető táborában ne legyenek a haladásnak, a demokráciának és a köztársaságnak őszinte hívei, olyan egyéniségek, akik a magyarság érdekeit becsületesen képviselhetik. Annál jogosabban állítom ezt, mert a csehszlovákiai magyar ifjuság több esetben bizonyította, hogy elégedetlen a magyar reakciós, főúri klikknek a magyar nép sorsával és Magyarország függetlenségével hazárd játékot üző politikájával.

A csehszlovákiai magyar ifjuság nagy figyelemmel és szimpátiával kiséri a magyarországi demokratikus erők működését. Ez a nyomás kényszeríti az áldemokratikus "Uj Szellem" egyébként reakciós szerkesztőségét állásfoglalásra a magyar parasztság szörnyü helyzetét feltáró magyar írók börtönre itélésénél. Az "Uj Szellem" december 1-i számár ban a következő közlemény jelent meg (čte): "Elemi erővel tört ki az elégedetlenség; csak most láttuk valójában, hogy a szlovenszkói magyar ifjuság, még az úgynevezett "konzervatív" és "hivatalos" ifjuság is mily határozottan Féja-ék mögött áll, s - amit a mi szempontunkból örvendetesnek tartunk egyhanguan követeli, hogy az "Uj Szellem" állást foglaljon. Nos, mi határozottan az ifjuság mellett foglalunk állást, hiszen az ő lapjuk kívánunk lenni. Magyar szempontból, éppen a hozzánk érkezett rengeteg levél és intés hatása alatt, égetően fontosnak tartjuk Féja Géza, Kovács Imre és Illyés Gyula teljes rehabilitálását, s ha kell, bizonyítékokkal szolgálhatunk arra, hogy a szlovenszkói magyar ifjuság magyar nemzetérzésének egyik lényeges kérdése a magyar népies és szociális irány magyarországi sorsa."

A szlovenszkói magyar ifjuságnak és a magyar nép túlnyomó többségének sivár, örömtelen az élete. Ezt a helyzetet előidézte az a mostoha kormánypolitika, amelyet Szlovenszkóval szemben gyakoroltak. Szlovenszkó gazdasági, szociális és kulturális visszamaradottságán változtatni kell. Ezen cél elérése érdekében bocsátotta nyilvánosságra a kommunista párt Szlovenszkó gazdasági és kulturális fellendítését szolgáló tervét. Ennek a tervnek alapgondolata: Szlovenszkó iparosítása és a mezőgazdaság felvirágoztatása és ezáltal a Szlovenszkán élő népek életszínvonalának egyenlő szívonalra emelése a cseh nép életszinvonalával. (Předsednictví převzal místopředseda dr Heller.)

A tervből csak a magyar népre vonatkozó legfontosabb követeléseket emelem ki: Munkaalkalmat kell teremteni, mert Szlovenszkón ma is sokkal nagyobb mértékben emelkedik a munkanélküliség, mint a töxténelmi országrészekben. A magyar járásokban és községekben végzendő mindennemű munkáknál elsősorban magyar munkásokat kell alkalmazni. A nemzetvédelmi miniszter vonja vissza azon rendelkezését - ha ilyet kiadott - hogy az államvédelmi munkáknál magyar munkásokat, megbízhatatlanságuk miatt, nem szabad alkalmazni. Az ilyen intézkedés a köztársaság védelme elleni reakciós támadás. Egyébként ebben a kérdésben konkrét esetekre hivatkozva, még július 30.-án interpellációt intéztem a nemzetvédelmi miniszterhez, de választ a mai napig nem kaptam.

A munkaalkalom teremtésével egyidejüleg emeljék fel a munkabéreket, elsősorban a földmunkásoknál kötelező általános kollektív szerződés alapján legalább 20 százalékkal. Az áliampolgársági kérdést azonnal rendezzék, mert ez a kérdés a legtöbb esetben összefügg a kenyér, az állás megszerzésével. Hiszen azok a munkások és alkalmazottak, akiktől az állampolgársági igazolványt megtagadják, nem tudnak elhelyezkedni állami üzemekben és intézményeknél. Ennek következtében a magyar nép állami üzemekben, hivatalokban lehető elhelyezkedésének számaránya állandóan csökken.

A magyarnépnek biztosítani kell a nemzeti kulcs alapján a magyar vidéken az állami üzemekben, postán, vasuton, állami és közintézményekben az elhelyezkedést.

Be kell fejezni a földreformot az érvényben lévő 1919. évi 215 számu kisajátítási törvény és az 1932. évi 31 számu parcellázási törvény előírása szerint. Ezenkívül el kell kobozni az összes irredenta nagybirtokosok és a csehszlovák maradékbirtokosok földjét, akik gáncsvetői a magyar, szlovák és cseh nemzet kölcsönös megértésének és felosztani ezt a földet a kisgazdák és földnélküliek között. Uj földreform kell a földművelő nép igazságos követelményeinek szellemében. Ezért uj kisajátítási törvényre van szükség az 50 hektárnál nagyobb földbirtokokkal rendelkező birtokosok és nagybirtokosok földjeinek kisajátítása végett. A földreform befejezésére és az uj kisajátítási törvény végrehajtása céljából Szlovenszkán uj földhivatalt kell létesíteni.

A szlovenszkói magyar nép iskolai és kulturális sérelmeit orvosolni kell. Meg kell végre kezdeni a kiegyensúlyozását azoknak az aránytalanságoknak, amelyek a cseh és magyar nép iskola- és kulturnivója között fennállanak. Az első lépés ehhez, ha megakadályozzák a magyar gyermekek csehszlovák iskolákba kényszerítését. Lehetővé kell tenni, hogy a magyar nép gyermekei magyar iskolákba járjanak és magyar tanítók neveljék őket. Nagyobb számban kell tehát magyar népiskolákat és polgári iskolákat létesíteni, uj magyar tanerők kiképzéséről kell gondoskodni, mert a jelenlegi tanítóképzők nem elégíthetik ki azokat a Szükségleteket, amelyek azáltal állnak elő, ha uj magyar nép- és középiskolák létesülnek. Legalább két uj magyar tanítóképzőre van szükség. A magyar szakiskolák számát emelni kell. A lévai és rozsnyói magyar gimnáziumot fel kell állítani. Vágselyén, Nagymegyeren körzeti magyar polgári iskolákat kell létesíteni és végül be kell tölteni Prágában a magyar egyetemi tanszéket.

A magyar népi kultúra fejlődését megfelelő állami támogatással elő kell mozdítani. A magyar közművelődési egyesületeket minden magyar városban és községben fel kell állítani és gondoskodni kell arról, hogy ezek valóban a magyar népi, haladó kultúra gócpontjai legyenek. Állami támogatásban kell részesíteni az összes haladó demokratikus sport-, ifjusági és diákszervezeteket, hogy teljesíthessék kultúrális feladataikat.

A magyar nép nyelvi jogait biztosítani kell a közélet minden terén. A nyelvtörvényt demokratikus szellemben meg kell változtatni. Addig is, amíg ez bekövetkezik, azonnali intézkedésre van szükség a nyelvtörvény reakciós végrehajtásának terén. Szlovenszkó fővárosában és Szlovenszkó második legnagyobb városában lehetővé kell tenni a magyarság nyelvi jogainak biztosítását.

Kűlön meg kell emlékeznem a magyar nép egy jogos kívánságáról. Petőfi nagy forradalmi és demokratikus költői érdemei megkövetelik, hogy Pozsonyban, Szlovenszkó fővárosában állítsák fel szobrát. Nem szabad, hogy ebben a kérdésben a csehszlovák szélső nacionalisták álláspontja érvényesüljön.

Nem soroltam fel a magyar nép összes olyan követeléseit, amelyet a terv magában foglal. Csak a legégetőbbeket említettem. Meg vagyok arról győződve, hogy már ezeknek a minimális követeléseknek a teljesítése is súlyos csapást mérne a köztársaság ellenségeire és közelebb hozná egymáshoz a köztársaságban élő népeket. Ezeket a követeléseket nemcsak a szlovák és német nép, hanem a cseh haladó, demokratikus gondolkozásu nép is támogatásban részesítheti. A követelésekért elsősorban a magyar népnek kell összefogni, a magyar népi erők egységes felsorakozásával kell a magyar nép jogaiért síkra szállni.

Ettől a kormánytól, amelyben az agrár reakció képviselői is helyet foglalnak, nem lehet a köztársaság védelme szellemében folytatott helyes nemzetiségi politikát várni. Csak a reakciós. miniszterektől megtisztított uj kormány, egy baloldali rezsim, egy igazi népkormány teljesítheti a magyar nép jogos követeléseit. (Potlesk komunistickych senátorů.)

4. Řeč posl. Popoviče:

5. Řeč sen. dr Szilassyho:

Tisztelt Szenátus! Az államvédelmi költségvetés, aminek a most benyujtott költségvetést elnevezték, azon - az elgondoláson épül fel, hogy a katonai beruházások adják meg az állam biztonságát. Ez az egyoldalu elgondolás figyelmen kivül hagyja, hogy az államvédelemnek nemcsak az a feladata, hogy az állam területét külső ellenséggel szemben megvédje, amit olcsóbban elvégezhetne az igazán békés szellemü és minden surlódást kiküszöbolő külpolitika, hanem szükségesebb és az államvédelem szempontjából jelentősebb az állampolgárok boldogulása, megélhetése és vagyoni érdekének védelme, amikkel a jelen költségvetés éppen nem számol. Az az ellenséges légkör, amellyel szemben a kormány szükségesnek látja, hogy ujabb miliárdokat költsön katonai célokra, éppen úgy a kormány hibás politikájának következménye, mint az, hogy ennek folyományaként ujabb adóterhekkel sujtj a az állampolgárokat és veszélyezteti megélhetésüket. Az évenként megismétlődő pénzügyminiszteri expozék kiegyensúlyozott költségvetésekről beszélnek, bevételi fölöslegekkel, holott az államadósság növekedése s ennek kamatain keresztül ujabb és ujabb megterhelések foglaltatnak a költségvetés "államadósság" fejezetében; ahol rövid három év alatt kilenc miliárddal szapotodott meg az adósságok összege a kiegyensúlyozott költségvetések és a tényleges állapotot mutató zárszámadások közötti különbözetekből. Szomoru vigasztalás, hogy a külföldi államadósságok egyes tételei jelentékenyen apadtak a frank értékének esése folytán, mert nem lehet számumira vigasztaló, hogy a belföldi államadósságok csökkenését is a korona értékcsökkenésétől kell várnunk.

A kormány minden bizonnyal most is el fogja költeni az előirányzott kiadásokra igényelt összegeket, ezzel szemben a bevételek majd nem felelnek meg a várakozásnak, mert nem számolnak a lakosság teherbíró képeségével, amely a gazdasági helyzet romása következtében évről évre csökken. Elő fog állani az a helyzet, hogy a határokat mintaszerüen felszerelt katonaság és legmodernebb erődök fogják védeni, de ezek mögött a teljesen lerongyolódott és ezért elégedetlen akosság kétségbeesése huzódik meg. Mert ehet-e megelégedettség akkor, amikor minlenki csak arra dolgozik, hagy kielégíthesse az állam és más közületek fokozott követeléseit? Különösen a magyarság joggal bizalmatlan az olyan kormányzattal szemben, amely mindig csak terheket rak rá, de a eherviselése arányában neki járó juttatásoat neki meg nem adja.

A költségvetés néhány tétele élénken jelemzi Szlovenszkót és ebben a magyarság nelyzetét a köztársaság viszonylatában. Amig a szlovenszkói egyenesadók bevételi összege áz összes egyenesadók 8.5 százalékát teszi ki, addig az államkincstár kamatok és büntetések cimién az egész köztársaságból várt összeg 19 százalékát kivánja Szlovenszkótól. A bírósági illetékek cimén előirányzott összeg teljes 40 százalékát Szlovenszkóról várja a költségvetés, úgy, mint az illetékkamatok és birságok 35 százalékát is. A váltóürlapok eladásából remélt összeg cimén Szlovenszkóról az egész bevétel 40 százalékát irányozza elő. A költségvetés e tételei mutatják az adóigazgatás tarthatatlan állapotát, mely az esetek 90 százalékában kontumációval - elmakacsolással - és rendbirságokkal dolgozik.

A bírósági ítéleti és végrehajtási illetékek nagysága és a váltóürlapok aránytalanul magas bevételi összege abban a kivételes kitüntetésben részesíti Szlovenszkót, hogy ezen a cimen vezető szerephez juttatja a köztársaság valamennyi országa között. Ez a vezető szerep mutatja Szlovenszkó gazdasági leromlását, mely elsősorban mezőgazdasági leromlás, mert hiszen Szlovenszkó túlnyomó részben mezőgazdaságból él. Szlovenszkó mezőgazdasági termelésének zömét úgy mennyiségben, mint minőségben a magyarlakta területek szolgáltatják és ezért a mezőgazdaságra káros intézkedések elsősorban bennünket, magyarokat sujtanak.

Ezek között első helyen áll a tervgazdálkodás bevezetése. A gabonamonopolium nem azért kellett, hogy ezáltal segítsenek a mezőgazdaságon, hanem azért, mert az ipari kivitelre berendezkedett történelmi országrészeknek kellemetlen terhet jelentett az, hogy a kivitel útjában áll az agrár jellegü Szlovenszkó búzatermő magyar vidéke. Ezért akadályozzák a termelést a gabona vetésterületek korlátozásával és ezért játszották át az értékesítést államhatósági jogokkal felruházott magántársaságra, melynek gazdálkodására százmilliókat fizet rá az állam az adófizetők filléreiből. A mai kormányrendszerre jellemző, hogy az ilyen privilegizált társaságok a kormánypártok árnyékában huzódnak meg és a demokratikusnak hiresztelt pártrendszer ezeken keresztül pártérdekeket szolgáló kereseti vállalkozások rendszerévé alakul át. Kereseti tevékenységük a mezőgazdaság területére összpontosul és kiterjed a mezőgazdaság majd minden ágazatára. A költségvetés most 70 milliót vesz el a cukorkarteltől ás 30 milliót a szesz-szindikátustól, mely összegek nem háríthatók át a fogyasztókra. Ezzel közvetve elismerik, hogy az előző években ezek kedvezményezett társaságok legalább ugyanilyen összegekkel károsították meg a termelőt és fogyasztót. Most ez a teher bizonyára csak a kiszolgáltatott termelőkre hárul. A termelő és fogyasztó közé beiktatott ezen kereskedelmi szervezetek a költségvetés szerint milliós összegeket kapnak segély és juttatások cimén. Az állattenyésztést is elsorvasztja a svájci selejtes tenyészmarha behozatal, amely szakértők véleménye szerint nagyrészt oly állatokból áll, amelyek sem a svájci, sem más állambeli tenyésztőknek nem kell. A külföldi nyersanyagokból készített műzsír tönkreteszi a vajtermelést és a szlovenszkói mangalicasertés tenyésztést.

Ennek a gazdaságpolitikának súlyát különösen a szlovenszkói magyarság érzi. Terményei után meg kell fizetnie az eladási piacoklxoz való szállítás drága fuvardíját éppen úgy, mint az iparcikkek ideszállításának költségeit. Ezért terményiért 40 százalékkal kisebb árat kap, mint a történelmi országok mezőgazdái, viszont szükségleteiért ugyanannyival többet fizet. Emellett egy kataszter i holdra vonatkoztatott közterhei azokénál jóval megasabbak. Megszenvedi azt is, hogy Szlovenszkó közutjaival csak katonai szempontok szerint törődnek, a gazdasági szempontok figyelmen kivül hagyásával. Ezért esős évszakokban a kékkői, járás 8-10 magyar községének lakossága nem tud a községből kimozdulni. Ilyen vidék Szlovenszkó magyarlakta területében több is van. És míg a I történelmi országok úthálózatát szinte kivétel j nélkül az állam tartja fenn, addig Szlovenszkón az ország, a községek és a vicinális kaszszák több ezer kilométer utat kezelnek, amivel az ottani lakosság külön meg van terhelve.

A gazdavédelemmel kapcsolatos többi fonák kormányintézkedés mellé méltóan csatlakozik a gazdaadósságok rendezése. Az agrárpárt fősajtóorgánuma, a "Venkov" közlése szerint mostanáig 15.622 esetben kértek mezőgazdasági kényszeregyezséget. Ebből véglegesen elintéztek 6539 esetet, amiből 865 esetben sikerült az egyezség, - 1334 esetben nem fogadták el a hitelezők s 4340 ügyet jogerősen beszüntettek. A sikeres kényszeregyezségek száma tehát a befejezett ügyek 13.3 százalékát teszi ki. Minden kényszeregyezségnél legalább 3000 Kč költséget lehet számítani, kérvénykészítés, becslési köbség, tárgyalások, vagyonfelügyelői költségek stb. cimén. Vagyis a gazdavédelmet szolgaló gazdakiegyezési rendelet legalább 30 milliónyi költségtöbbletet jelent azon gazdáknak, akik végső menedékképpen kényszeregyezségi ajánlatot tettek. A 30 millióból 27 millió fölöslegesen kidobott pénz. Ezek után joggal lehet a gazdaadósság-rendezés csődjéről beszélei annál is inkább, mert az elfogadott kényszeregyezségek sem jelentenek minden esetben megnyugvást, mert a magas évi kvótát az adósok nem mindig fogják tudni megfizetni. A mezőgazdasági kényszeregyezséghez hasonló hatásuak a moratorium-rendeletek. Azok az eladósodott gazdák, akik a moratoriumra támaszkodva kisérelték meg a fenyegető árverések kikerülését, az időközi adóvégrehajtásokkal fizetésképtelenekké váltak és az eredetileg megkért végrehajtások költségeihez a moratoriumra hivatkozó halasztások, a megujított végrehajtások és a birósági illetékek költségei csak adósságaik szaporítására szolgáltak. Ha ezekről az adósságszaporulatokról volna statisztika, annak számadatai elképesztő adatokat mutatnának.

Ezek a gazdavédelmi intézkedések különösen a magyar gazdaközönséget sujtják, mert annak háta mögött se bankok, se hitelszövetkezetek, sem semmiféle más intézmények nem állanak, amelyek rajta segíteni akarnának, vagy tudnának. Sőt indokolt az az aggály, hogy a régen beigért gazdabank, amelyet a gazdaadósságok konvertálására és a teljesen eladósodott birtokok felvásárlására kiván létrehozni a földmüvelésügyi kormány, egyenesen azzal a céllal alakul, hogy az eladósodott magyar földmüvesek birtokait ujabb telepítésekre használja fel.

A földmüvelésügyi minisztérium sok millió koronát irányoz elő mezőgazdasági termelési, szervezeti és kulturális célokra. A magyar földmüvesség ebből mindössze morzsákhoz jut, mert a szétosztó szerveibe és legfőképpen a szlovenszkói mezőgazdasági tanácsban nincs képviselete. Hiába termel a magyar földmüves világviszonylatban is versenyképes gabonát, nincs szava és képviselete azokban a szervekben, ahol a földmüesség ügyeit intézik. A miniszterelnök úr kisebbségi igéretei a tulnyomólag földmüveléssel foglalkozó magyar kisebbség gazdasági igényeiről teljesen megfeledkeztek. Bennünket számarányunk és gazdasági jelentőségünk alapján joggal illetne meg önálló magyar mezőgazdasági tanács, mely hivatva lenne a mezőgazdasági kultura, szervezeteink, szövetkezeteink ügyét irányítani és számarányunknak megfelelően az állam ilyen cimü támogatását jogosan igényelni. Mert ma a magyar gazdák adópénzéből nemmagyar mezőgazdaság fejlesztést, nemmagyar gazdakulturát, nemmagyar szervezeti mozgalmakat támogatnak.

Mint jellemző esetet kell fölemlítenem, hogy a Középszlovenszkói Gazdasági Egyesület több tanfolyamot rendez a losonci és kékkői járások községeiben. Ezekhez segélyt kért a járásoktól. A losonci járás semmit, a kékkői pedig mindössze 100 Kč-t adott. Ugyanakkor, amikor a járások súlyos ezrekkel támogatnak nem a járás területén működő nemmagyar egyesületeket.

Az 1919/210. számu törvény lehetetlenné teszi a magyar szövetkezeti központ szervezését és ugyanakkor magyarlakta vidékeken a nagy cseh szövetkezeti központok fiókokat létesítenek.

A magyar földmüvesség részére nem adnak ki hivatalos magyar tájékoztató kiadmányokat, ezért a magyar gazda nem tudhajta, hogy mikor és milyen segélyért folyamodhat. Ha a magyar községeket árviz, vagy más elemi csapás sujtja, csak filléres segélyeket kapnak a gazdák, holott a magyar etnikumba beágyazott telepesek a legjobb termésü években is kapnak vetőmag, műtrágya, gép és egyéb segélyeket.

Az 1930. évi népszámlálás adatai szerint a köztársaságban élő magyarságnak majd egyharmada, 200 ezer lélek tartozik a református egyházhoz, míg a szlovákok közül csak 18 ezer vallja magát reformátusnak. A református egyház még 1928 januárjában tartott zsinatán alkotta meg alkotmányát az akkori kornányzat kivánságai figyelembevételével s abba szószerint, minden változtatás nélkül illesztette be a szlovák egyházmegye megalkotására vonatkozó rendelkezéseket, úgy, mint azt a kormány előirta. A kormányt a zsinaton dr Slávik György volt miniszter képviselte, a kultusminiszter pedig dr Hodža, jelenlegi miniszterelnök úr volt. Az elmúlt tiz év nem volt elég arra, hogy az alkotmány jóváhagyás végett a minisztertanács elé jusson. Mert hat évet vett igénybe a magyar szövegnek a hivatalos nyelvre való lefordítása. De immár 1934 augusztus 30.-óta a lefordított szöveg a kultuszminisztériumban fekszik, illetve annak pozsonyi referátusán s ma még senki se tudja, vajjon a bürokracia megérleli-e ezt az ügyet annyira, hogy a jövő év folyamán minisztertanács elé juthasson. A református egyház vezetősége tehát ártatlan abban, hogy a szlovákok egyházmegyéje meg nem alakulhatott. És mégis ismételten felhangzik a panasz részükről, hogy a magyar többségü egyház akadályozza a szlovák kisebbségi igény kielégítését. Aesopusnak a farkasról és bárányról szóló meséjét juttatja eszünkbe ez a vád. A miniszterelnök urnak talán lehetne annyi befolyása, hogy ha már a bürokraciát már nem is képes gyorsabb ütemü munkára ösztökélni, úgy legalább tűreIemre intse az itthon és a külföldön a magyarok ellen vádaskodó szlovák kálvinistákat.

A szlovenszkói és kárpátaljai református egyház sok nehézséggel tartja fenn teologiai szemináriumát 13 éve, minden állami támogatás nélkül. Már hatvannál több volt növendéke működik mint kongruát élvező lelkész a református egyház-községekben. Ennek dacára sem ismeri el a kormány a szeminárium nyilvánossági jellegét, minek következtében az 1926. évi 103. törvény 144. § 2. pontja értelmében azok a növendékek, akik állami alkal mazottak, vagy nyugdijasok fiai, nem részesülhetnek neveltetési segélyben. A magyar református ifjuságnak a csehszlovák államban nehéz elhelyezkednie és ha a kormány még azzal is nehezíti sorsát, hogy megvonja a lelkészi pályákra készülők neveltetési járulékát, szociális feladata ellen vét, mert az ifjuságot igazságtalanul sujtja. Mint a sanda mészáros, aki máshova üt, mint ahová néz.

Az ügyészség a "Prágai Magyar Hirlap" mai számát elkobozta azért, mert abban egy cikk jelent meg a Munkácson Masaryk elnök halála után tartott gyászmise kapcsán ugyanezen lapban megjelent helyreigazításra vonatkozólag. Nem kivánok magával a cikkel foglalkozni, csak azt óhajtom evvel kapcsolatban megjegyezni, hogy a nemzeti kisebbségekkel való bánásmódra jellemző a köztársaságban, hogy az olyan cikkért is elkobozzák lapjainkat, amelyben arról van szó, hogy egy katonai lelkész az egyházjogot nem ismeri.

A költségvetést nem fogadom el. (Potlesk.)