A tárgyalás alatt lévő költségvetés is a régi alapokon van felépítve. Nincs tekintettel a megváltozott viszonyokra és ezért a köztársaságot fenyegető belső és külső fasisztaveszély ellen nem gondoskodik a köztársaság védelmének igazi szükségleteiről, nem veszi tekintetbe az itt élő nemzetek közeledésének szükségességét, mert nem adja meg a nemzeti kisebbségeknek gazdasági, szociális és kulturális téren azt, ami a demokratikus kiegyenlítés alapján megilleti őket. Általában ezen költségvetésen éppen úgy, mint a kormány egész politikáján, vörös fonalként húzódik végig a kartellmágnások érdekeinek védelme.

Jelenleg olyan történelemformáló komoly időket élünk, amikor egészen kis nemzetek elhatározó lépései döntően befolyásolhatják a legközelebbi idők történelmi fejlődését. Ezt az állítást meggyőzően igazolja az egész világ feszült figyelmét magára vornó spanyol nemzet hősies szabadságharcának tanulsága. A spanyol néppel vállvetve, egységesen harcolnak a bask és katalán kis nemzetek a Hitler és Mussolini által intervenciós háboruval támogatott spanyol fasiszta tábornokok, nagybirtokosok kis csoportja ellen. Ezek a kis nemzetek, amikor a spanyol nép oldalán, népfrontba tömörülve, a demokráciát és köztársaságot hősies önfeláldozással védik a barbár fasizmus és háborus gyujtogatók ellen, egyszersmind harcot folytatnak az egész haladó emberiségért, a világbékéért és a saját nemzeti szabadságukért, boldogabb jövőjéért. Ellenben ha Ibéria félszigetének évszázadokon át elnyomott bask katholikusai együtt mentek volna Hitler-Mussolini bérenceivel, Franco és Molla idegenlégiós gyülevész hadaival, akkor nemcsak a spanyol népet segítettek volna fasiszta rabságba dönteni, hanem az egész haladó emberiségnek az ügyét elárulva, megpecsételték volna saját nemzeti sorsukat is.

A spanyol nép szabadságharca által nyujtott tanulságot meg kell szívlelnie a csehszlovákiai magyar népnek. Elsősorban fel kell lépnie azok ellen a reakciós körök ellen, akik a spanyol nép szabadságharcát rágalomhadjárattal hátbatámadják, akik a Hitler-Mussolini bombavető repülőgépei által okozott asszonyok és gyermekek tömeggyilkosát, kultúrértékek pusztítását dicsőítik. A spanyol nép hősies harca a fasiszta pokol ellen a magyar nép harca is és minden erővel, szolidárisan segíteni kell ezt a harcot győzelemre vinni.

Másodszor a bask és katalán nemzetek utat mutattak a csehszlovákiai magyar nép számára a mai sorsdöntő időkben. Hiszen számos bizonyíték van arra nézve, hogy a Hitler imperializmus Spanyolország után Csehszlovákiát szemelté ki további háborus támadásának céljául. A Henlein-mozgalom, amellyel a cseh reakciós körök barátságos viszonyt tartanak fenn, Hitler fasiszta támadása részére készíti elő a talajt. Hitler-HörthyMussolini és csehszlovákiai ügynökeik, a fa siszta háborus kalandorok, a Csehszlovák köztársaság és népeinek biztonságát, békéjét és létét veszélyeztetik úgy az országon belül, mint kívül nyílt fasiszta támadást készítenek elő a demokrácia és köztársaság ellen.

A háborus fasiszta támadás egyik legveszélyesebb formája a reviziós propaganda, amelyet főként a magyar néptömegek között terjesztenek. Különösen Mussolini milánói beszéde és Horthy római "fejedelmi fogadtatása" adott alkalmat a fasiszta reviziós propáganda fellendítéséhez.

Elsősorban egy kérdést kell tisztázni. Milyen jogon akarnak ezek a fasiszta diktátorok a magyar nép sorsa felett rendelkezni? Ki adott nekik felhatalmazást arra, hagy a magyar és szlovák nép bőrére alkudjanak? Nincs joguk a magyar nép nevében fellépni és beszélni azoknak, akik a saját népüket a fasizmus középkori szolgaságába döntötték. Milyen erkölcsi jogon beszél az a Mussolini más nemzetekkel történő igazságtalanságakról, aki a tiroli németeket abeszín módszerekkel olaszosította, aki az abeszín nemzetet bombavető repülőgépekkel, gázbombákkal fosztott meg nemzeti önállóságától, aki a spanyol népet, Hitlerrel szövetkezve, asszonyok és gyermekek tömegkurtásával akarja fasiszta béklyóba verni. Ugyanúgy nincs joga a magyar nép nevében fellépni annak a Horthynak, aki az osztrák császári monarchiának tett szolgálatok után az ismeretlenség homályából, a román hadsereg segítségével, a legveszettebb fehér terrorral ült a magyar nép nyakára.

Mi kommunisták, akik a csehszlovákiai magyar nép érdekeit minden időben következetesen képviseltük, a leghatározottabban visszautasítjuk a fasiszta reviziót. A revizió fasiszta rabszolgaságot és háborut jelent, még pedig olyan háborut, amelynek borzalmas következményei a mohácsi vészt is felülmulnák, olyan háborut, amely a magyar nép szine javának pusztulását eredményezné.

Éles, kiméletlen harcot folytatunk a fasiszta revizió ellen és az ezzel kapcsolatban elhangzó soviniszta uszítás ellen. Egyetlen szlovenszkói és kárpátaljai falut sem szolgáltatunk ki a Horthy fasizmusnak.

Ez a, bátor, harcias álláspont a fasizmusz ellen nem irányul magyarországi testvéreink ellen, akiknek fasiszta rabság alatti szenvedése. a mi szenvedésünk is. Nem akarjuk ezt a szenvedést a fasiszta revizió útján elviselhetetlenebbé tenni és meghosszabbítani. Nem akarjuk, hogy a magyar nemzet Mussolini és Hitler imperializmus háborus cselszövésének vak eszköze és prédája legyen. Igen, prédája, mert hiszen a Mussolini-Hitler imperializmusa által kirobbantott fasiszta háboru Magyarország függetlenségének végét jelentené és a magyar nemzet önállóságának sírját ásná meg.

A fasiszta revizió elleni harcban kezet nyujtunk azoknak a demokratikusan, haladóan gondolkozó magyarországi testvéreinknek, akik Rákóczi-Petőfi-Ady forradalmi szellemében a fasiszta rendszer megdöntéséért, a demokratikus magyar köztársaság megvalósításáért harcolnak.

Meggyőződésünk szerint egy ilyen demokratikus magyar köztársaság megtalálja az utat a szomszéd államokkal való békés megegyezéshez és csatlakozni fog a Szovjetunió, a kis államok egyetlen védője által szervezett kollektív békebiztonság rendszeréhez.

A csehszlovákiai magyar népnek életérdeke, nemzeti jövője, a fasiszta revizió visszautasítását követeli meg. Nem mehet együtt Hitlerrel, Mussolinivel és csehszlovákiai ügynökeivel, hanem a bask és katalán nemzetek hősies példáját követve, a belső és külső fasizmus ellen a demokrácia és köztársaság védelmére a béke és szabadság frontján kell felvonulnia.

Természetesen egyesült magyar pártok reakciós vezéreinek más a véleménye. Ezek a mindenáron való revizió mellett toboroznak. Persze nem nyiltan, mert annyi bátorságot nem szabad föltételezni az ezer éves magyar történelemben gyászosan szereplő magyar főúri - dzsentri leszármazottaktól. Távolról sem akarom állítani, hogy az egyesült magyar pártok egységesen ilyen álláspontot képviselnek. Hiszen még a vezető rétegekben is vannak a magyar nép érdekeit képviselő, haladó szellemü, demokratikus egyének, akik elvetik a fasiszta reviziót. Különösen az egyesült ma gyar pártokhoz tartozó munkás, kisgazda és kisiparos tömegek gondolkoznak így. Ezek a tömegek elégedetlenek a nagykapitalisták, a 900 kartellmágnásnak fokozott kizsákmányolása és a jelenlegi kormánynak a reakció előtt meghátráló, a nemzeti egyenlőtlenséget kimélyítő, népellenes politikája következtében. Ezt az elégedetlenséget használja ki az egyesült magyar pártok élére került Esterházy-Jaross-Szüllő nagybirtokosdzsentri klikk irredenta, uszító politikája érdekében. Ismétlem, nem nyiltan, hanem alat tomos kétszínüséggel, mert egyetlen gondolkozó embert sem tévesztenek meg azzal, ha lépten - nyomon az irredentizmus vádja ellen tiltakoznak, ha Jaross például azt mondja egy gyülésen: "bele kell nyugodnunk az 1918-as változás következményeibe" de ugyanakkor zárt körben, a kulisszák mögött. egyszer Hitler barnaingeseit, másszor Mussolini feketeinges csapatait állítják oda, mint a magyar nép felszabadítóit.

Külömben egész kétarcu politikájukkal romlásba és háborus katasztrofába akarják sodorni a magyar népet. Szüllő azt mondja "Csehszlovákiának nem a távoli szomszédaival, hanem a közeli szomszédaival kell szövetséget kötni." Esterházy még világosabban beszél: "A szovjetekkel való kapcsolattal szakítani kell." Vagyis azt akarja ez a főúrinagybirbokos érdekcsoport, hogy Csehszlovákia bontsa fel a béke biztosítására kötött köl- csönös segélynyujtási szerződést és a fasiszta, háborus kalandorokkal, Hitlerrel, Horthyval, Mussolinival menjen együtt.

A magyar nép érdeke ez? Hát ki hiszi el, hogy a magyarság érdeke egybeesik a ma gyar nép legkonokabb ellenségének, a Živnobank pénzmágnásainak, Preiss, Kramář, Vraný érdekeivel; azoknak az érdekeivel, akik a magyarság nemzeti jogait fasiszta csizmákkal akarják eltaposni.

Ez nem a magyarság érdekeit szolgálja, hanem az Esterházy - Jaross - Szüllő nagybirtokos klikk osztályérdekét, mert ettől a külpolitikától remélik visszaszerezni a magyar nép pusztulásának az árán tízezer holdas nagybirtokaikat, kiváltságos kényuralmukat.

A magyar nép érdeke a Szovjetunióval, a világbéke bástyájával, barátságos viszony ápolása, kimélyítése; azzal a szovjetszövet séggel, amely most megszavazott uj alkotmányában a világon eddig nem létező igazi demokráciát és az összes nemzetek teljes egyenjoguságát, szabad ágát biztasította.

Ha az egyesült magyar pártok vezetőz valóban a magyar nép érdekeit képviselnék, úgy a Csehszlovákia, Franciaország és a Szovjet szövetség között fennálló szerződés támogatása mellett arra törekednének, hogy Magyarország is, mint kis állam, csatlakozzék e kizárólag a békét szolgálószerződéshez.

Illuzió lenne, ha ilyen reményeket táplálnánk. Hiszen belpolitikai vonaluk is az előbb vázolt külpolitikai célnak van alárendelve. A kormánnyal szembeni ellenzéki szerepük, enyhén szólva, szemfényvesztés. A kormány működését azzal a kifejezett céllal kritizálják, hagy egy tiszta, reakciós rezsim kerüljön uralomra. Ettől a reakciós rezsimtől várják a magyar nép követeléseinek a teljesítését? Hiszen ez a rezsin lábbal tiporná a magyar nép jelenlegi szük nemzeti és demokratikus jogait is. A cseh reakció, amikor egy gyékényen árulva elfogadja a magyar reakció támogatását, vad hajszát folytat a csehszlovákiai magyar nép ellen. Az irredentizmusért az egész magyarságot akarják felelőssé tenni.

A felelőséget az Esterházy-Jaross-Szüllő klikken kívül azok viselik, akik 18 éven át az igazságtalan, demokrácia ellenes nemzetiségi politikánalk hordozói voltak. Elsősorban tehát azok a cseh nagykapitalista reakciós körök, akik a legjobban uszítanak és a cseh nemzet önállóságát veszélyeztetve Hitler és Horthy malmára, hajtják a vizet. De felelős ezért a mai koaliciós kormány is, mert az agrárpárt reakciós szárnyának nyomása alatt folytatja a demokrácia és köztársaság ellenes nemzetiségi politikát. Ezzel a politikával szakítani kell. A felelős államférfiaknak, üres igéretek helyett, cselekedni kell. Félmegoldások nem segítenek, különösen nem az olyan elgondolás, amely csak látszatengedményekét akar juttatni, vagy kis csoportoknak kortesszolgálatokat akar tenni. Egyenlő életszínvonalat, egyenlő politikai, szociális és kultúrális jogokat kell biztosítani a köztársaságban élő népeknek. A fasiszta veszély ellen a népi erők demokratikus összefogását kell létrehozni, és a köztársaságban élő nemzetek testvéri közeledésének előfeltételeit kell megtererrvteni. Nem szabad, hagy a magyarság a köztársaságban másodrendü polgárnak érézze magát. Ez nem érdeke a cseh és a szlovák népnek sem. El kell távolítani azokat az akadályokart, amelyek a nemzetek közeledésének útjá ban állanak, létre kell hozni a cseh, szlovák, magyar, német és ukrán népnek testvéri összefogását, mert csak így lehet a köztársaság és, a demokrácia védelmének áttörhetetlen szilárd frontját megvalósítani.

A cseh dolgozó nép élete sem kielégítő ebben a köztársaságban. Hiszen a gazdasági válság, a 900 kartell, a bankmágnások és nagybirtokasok féktelenül mohó profitéhsége következtében Csehszlovákia azon állámok közé tartozik, ahol legdrágább az élet és legalacsonyabbak a munkabérek. De ha a cseh dolgozó nép életszínvonalával összehasonlítjuk Szlovenszkó és Kárpátalja dolgozóinak I életviszonyait, megdöbbentő külömbséget látunk.

Nem soralom fel a már sokszor ismertetett hivatalos statisztikai adatokat. Hivatkozom csak arra a közismert tényre, hogy Szlovenszkón és Kárpátaljám a nagyobb drágaság ellenére 20%-al alacsonyabbak a munkabérek és nagyobb a munkanélküliség, mint a történelmi országokban. Ezt a külömbséget meg kell szüntetni. Szlovenszkón és Kárpátalján a munkabéreket 20%-al ki kell egészíteni, illetőleg felemelni.

A beruházási mwnkálatokat olyam arányban mint a cseh és morva területéken, végre kell hajtani. Utakat kell építeni, a vasuti halózatot ki kell bővíteni, a folyókat, főként a Vág folyót szabályozni kell, iskolákat, korházakat kell építeni.

Hodža miniszterelnök a költségvetési bizottságban. megállapította, hogy a cseh vidékeken á lakosságnak 24-28 százaléka, Szlo venszkón pedig 56 százaléka a lakosságnak él földmüvelésből. Megállapította továbbá, hogy míg 1935-ben egy csehországi gazda évi átlagos jövedelme 7000 Kč volt, egy szlovenskói gazda átlagos évi jövedelme csak 3000 Kč volt. Ez az aránytalanság, amint a miniszterelnök megállapította, az utóbbi évek folyamán nem változott. Le kell vonni tehát ezen aránytalanságból a szükséges következtetéseket, meg kell szüntetni azokat a mesterséges akadályokat, amelyek Szlovenszkó ipari fejlődésének utjában állanak. Egységes termelési és szállítási feltételeket kell biztosítani a köztársaság egész területén.

Annak bizonyítására, hogy a szloven;szkói kis- és középgazda helyzete állandóan rosszabbodik, csak egy, de igen jellemző esetet hozok fel. Az ógyallai járásiban a lakosság nagy része dohánytermeléssel foglalkozik. A dohánytermelők a dohánybeváltásnál azonban a legtöbb esetben dohányukért nagyon keveset, vagy egyáltalában semmit sem kapnak. Az államnak a dohánytermelésből a legnagyobb haszna van és jellarnző, hogy akkor, amikor a Zora cigaretta ára darabonként 5 fillér volt, a dohány beváltási ára 6,40 Kč volt, most, amikor a Zora-cigaretta ára 10 fillér, á dohány beváltási ára 4,10 Kč.

De nemcsak így károsítják meg ezeket a dohánytermelőket, hanem az osztályozásnál, a kiselejtezésnél is, mert olyan osztályba, sorozzák, amilyenbe az átvevő bürokratáknak ez éppen eszükbe jut. Ennek igazolására csak két konkrét esetet hozok fel, aminek dokumentumai itt vannark. Imely, ógyallai járási községben á dohánytermelő elviszi egész évi mumkájának eredményét és az átvett dohányért 1.018,25 Kč-t kellett volna kapnia. Az egész összeget, az utolsó fillérig visszatartották adóra és végrehajtási költségekre. Egy másik dohánytermelőnek ugyanebből a községből 784 Kč-t kellett volna kapnia, de adóra levontak 680,50 Kč-t, úgy hogy egész évi munkájáért 93,50 Kč-t kapott.

Ezek ném szórványos esetek. Hiszen Csehszlovákiában, illetve Szlovenszkón és Kárpátalján 500 községben foglalkoznak dohánytermeléssel és ezekből a községekből 360 község magyar neanzetvségü. Ezekből a községekből százával fordulnak hozzánk ilyen panaszokkal, pedig nagyon sokszor a károsultak nem mernek semmitsem tenni az ilyen túlkapások ellen, mert félnek attól, hogy a jövő évre megvonják tőlük a dohánytermelési engedélyt.

Az aránytalanságok megszüntetésére fel kell állítani demokratikus alapokon a szlovenszkói mezőgazdasági tanácsot, a magyarság számarányát megillető képviselettel. A mezőgazdasági tanács feladata lesz olyan javaslatok előkészítéről gondoskodni, amely a szlovenszkói földművelést intenzivebbé teszi és a földművelő kis- és középgazda jövedelmét emeli.

A szlovenszkói és kárpátaljai kis- és közép- gazda adóhátrálékait, amely az arányrtalan termelési feltételekből származott, törölni kell. A máris folyamatba tett árverések végrehajtását a kis- és középgazdáknál azonnal be kell szüntetni.

Az adótörvényt reformálni kell; igazságos, a jövedelmen alapuló progresszív adórendszert kell bevezetni.

A gabonamonopólium bevásárlási árait az egész köztársaság területén egyenlővé kell tenni, vagyis meg kell szüntetni azt az igazságtalamságat, hogy a kisebb jövedelemmel rendelkező szlovenszkói kis- és középgazda kevesebbet kápjon gabonájáért, mint a csehországi gazda.

Uj földreformot kell végrehajtani. Zadina földmüvelésügyi miniszterrel szemben a földbirtok megoszlására vonatkozó statisztikai adatokra hivatkozva - azt állítom, hogy van föld, amellyel a szegény parasztság földéhségét ki lehet elégíteni. Az uj földreformmal jóvá kell tenni a földreformmal elkövetett igazságtalanságokat. Ki kell sajátítani a szlovenszkói cseh maradékbirtokokat, ki kell sajátítani az irredenta magyar nagybirtokosak földbirtokait és fel kell osztani azokat az egyházi nagybirtokokat, amelyeket a legtöbb helyen gazdag zsidó bérlők kezeibe adtak. A kisajátított földbirtokokat magyar vidékeken a magyar földmunkások és kisgazdák között kell felosztani.

Rendezni kell végre az állampolgársági kérdést, amely a legtöbb esetben ma már kenyérkérdés. is. Široký képviselő elvtársam a parlamentben még a mult évben benyujtott egy törvényjavaslatot ez égető kérdés rendezésére.Tessék ezt a törvényjavaslatot letárgyalni és elfogadni. Meg kell szüntetni végre azt a demokráciát arculcsapó állapotot, hogy 60.000 embernek, bár évtizedék óta Szlovenszkón vagy Kárpátalján élnek, nem akarják elismerni állampolgárságát és így megfosszák kenyererüktől és földönfutová teszik.

A nyelvtörvényt, amely a demokrácia alapelveinek egyáltalában nem felel meg, meg kell változtatni. Lehetővé kell tenni, hagy minden magyar az állai hivatalokban, a közélet minden terén szabadon és minden korlátozás nélkül használhassa anyanyelvét. Az állami hivatalokban és intézményeknél, a postánál, a vasutnál a magyarság számarányának megfelelően magyar, demokratikus elemek kapjanak alkalmazást.

A magyar kultúra védelmét és szabad fejlődését biztosítani kell. Nem igaz Franke miniszter állítása, hogy magyar iskolák elegendő számban vannak. Én az 1934/35 iskolai év statiaztikai adataira hivatkozom, amely szerint 6.927 magyar gyermek másnyelvü népskolába jár. Ez tehát azt jelenti, hogy 7,4%-a a magyar iskolaköteleseknek más nyelvü iskolákba volt kénytelen menni. A középiskoláknál ez a számarány még rosszabb. 1.173 magyar nemzetiségi iskolaköteles járt ebben a tanévben cseh és szlovák középiskolába, mert magyar középiskolája nem volt. Itt a számarány 26,4%-nak felel meg. A főiskolákban 953 magyar nemzetiségü diák tanult. Mindez azt bizonyítja, hogy nincs elegendő számu magyar iskola. Ezért lehetővé kell tenni minden magyar gyermek részére a magyar iskolák látogatását. A magyar népiskolákon kívül szükség van középiskolákra, tanítóképzőkre, gazdasági szakiskolákra és Pozsonyban és Prágában az egyetemi tanszékek felállítására. Szükség van a magyar iskolák megfelelő igazgatására, pedagógiai színvonaluk emelésére. Szlovenszkói magyar iskolartanácsot kell felállítani, amely iskolatanács demokratikus alapon, a községekben választott iskolatanácsok képviselőiből és a magyar tanítók és szervezeteik megbizottaiból álljon.

A magyar színházat, írókat, művészeket, az összes magyar kultúrintézményeket, sportszervezeteket megfelelő állami támogatásban kell részesíteni. Politikai vonatkozásban végre kell hajtani a demokratikus kiegyenlítést. A szlovenszkói országos képviselőtestületben a kinevezési rendszert meg kell szüntetni és hatáskörétki kell bővíteni. A városi és községi önkormányzatok önrendelkezését legalább olyan. mértékben kell biztosítani, mint ez a történelmi országokban van. (Předsednictví převzal místopředseda dr Heller.)

A Szlovenszkón még mindig érvényben lévő magyar törvényeket a demokrácia szellemében unifikálni kell. Tűrhetetlen állapot az, hogy Szlovenszikón és Kárpátalján a régi magyar törvények alapján kezelik a gyülekezési jogot. Ugyanolyan gyülekezési jogot kell biztosítani Szlovenszkón és Kárpátalján, mint a történel mi országokban.

Lehetetlen állapot az, hogy Szlovenszkón és Kárpátalján az elmult hetekben egyes járásfőnökök a kommunista párt gyüléseit, amiket pártunk a fasizmus ellen, a köztársaság és a demokrácia védelmére hívott össze, hajmeresztő indokolások alapján tiltsanak be.

Csak a legfontosabb, égető és teljesíthető követeléseket soroltam fel. Az általam előterjesztett minimális követelések téljesítése megteremetheti az alapot ahhoz, hogy az itt élő nemzetek közeledjenek egymáshoz a demokrácia és a köztársaság eredményes védelmében. A követelések teljesítéséhez azonban baloldali rezsimre, a reakciótól megtisztított baloldali kormányra, a francia és spanyol példa alapján, harcias egység- és népfrontra van szükség. (Potlesk komunistických senátorů.)

6. Řeč sen. dr Brassa:

Hohes Haus! Ich muß zunächst im Namen der Sudetendeutschen Partei schärfsten Einspruch erheben gegen die Methoden der Überrumpelung, mit denen es der Koalition gelungen ist, früher schon im Abgeordnetenhause und heute auch hier im Senate drei wichtige Gesetze einfach durchzupeitschen, ohne dass die Opposition Gelegenheit gehabt hatte, auf diese Abstimmung irgendeinen Einfluß auszuüben.

Des weiteren komme ich zum eigentlichen Gegenstand meiner Ausführungen. Es handelt sich mit vor allem darum, über die Fragen der Minderheitsschulen und über die Frage der Hochschulen verschiedene, nicht unwichtige Mitteilungen zu machen. Im ersten Abschnitt - Minderheitsschulen - möchte ich zunächst den Beweis für die Ausführungen unseres Kameraden, Pfrogner erbringen, auf die der Herr Minister Dr. Franke gelegentlich der Debatte im Budgetausschuß eingegangen ist und die auch zusammenhängen mit einigen Erwiderungen des Herrn Sen. Hubka. Es ist für unis, wenn wir die Augen auf die Sprachgrenze werfen, ganz klar, daß eine deutliche Angriffslinie sichtbar ist und daß wir die Hauptrichtung des Angriffes ohne weiters verfolgen können. Die Hauptrichtung dieses Angriffes der Čechisierung geht gegen die zerklüftete Sprachgrenze, um diese immer mehr zu erweitern, um Sprachinseln abzuriegeln und um Sprachbrücken zu zersprengen. Dadurch soll natürlich das čechische Sprachgebiet immer weiter in das deutsche hineingetragen werden. Gleich einem vorzüglichen Generalstab arbeiten hier zusammen vor allem die čechischen Schutzvereine und ihre Untergliederungen, weiterhin Bahn, Post und Bodenamt und vor allem die Schule. Man kann also wohl sagen, daß es sich um eine sehr mächtige Gegenregierung handelt und ich werde Ihnen mit einigen Tatsachen den Beweis dafür erbringen. Ich will nur einige Bezirke herausgreifen und zwar die Bezirke Königswart, Marienbad, Tepl, Manetin, Plan, Weseritz, Tuschhau, Mies, Tachau, Pfraumberg, Hostau, Ronsperg, Bischofsteinitz, Staab, Taus, Neugedein, Neuern, Hartmanitz, Bergreichenstein und Schüttenhofen. Würden Sie andere Bezirke herausgreifen, würden die Verhältnisse (sich als gleich erweisen. Aus diesen Bezirken seien einige Orte herausgegriffen, in denen das Vorhandensein von weniger als 5 čechischen Kindern genügt, um bereits eine Minderheitsschule zu errichten. Ich nenne Schönficht - čechische Minderheitsschule mit 19 Kindern; alle 19 sind deutsch; Dreihacken - 17 Kinder; alle 17 Kinder deutsch; Bad Königswart - 10 Kinder; 6 davon deutsch; Bernklau 16 Kinder davon 12 deutsche; Netschetin 29 Kinder; davon 26 deutsche; Bruck 15 Schüler-davon 10 deutsche; Pawlowitz 19, deutsche und 3 čechische Schüler; Weseritz 19 Kinder, davon 16 deutsche; Tschernoschin 32 Kinder, davon nur ein einziges čechisches Kind; in Techlowitz gibt kein einziges čechisches Schulkind und trotzdem wurde eine čechische Schule errichtet, die von 14 deutschen Kindern besucht wird. Zu Schulbeginn erhalten die Kinder Geschenke in jeder Art, als Lockspeise! In der Gemeinde Kostelzen wird die Schule von 12 Kindern, davon 8 deutschen besucht; In Paulusbrunn sind 9 Kinder, davon 7 deutsche; in Hostau sind von 42 Kindern 40 deutsche; in Plöß sind 20 Kinder, davon 19 deutsche; in Hartmanitz sind von 17 Kindern 15 deutsche; in Reckersdorf 13 Schüler, davon 11 deutsche.

Diese Zahlen sprechen für sich und Sie werden zugeben, daß wir in keiner Weise übertrieben öder das Bild schwärzer gemalt haben, als es in Wirklichkeit ist.

Wenn wir nun auf die Hochschulen übergehen, möchte ich zunächst die Frage der Professoren bezw. der Lehrstühle besprechen. Früher gab es eine gewisse Zahl von ordentlichen und außerordentlichen Professuren, die sich nach fachlichen Gesichtspunkten gruppiert haben. Heute ist es - insbesondere infolge des Gehaltsgesetzes vom Jahre 1926 anders geworden. Denn jede Hochschule hat heute eine bestimmte Zahl von systemisierten ordentlichen und außerordentlichen Professuren zugewiesen, ohne daß diese für bestimmte Lehrstühle bestimmt wären. Dies hatte allerdings gewisse Vorteile. Das Wesentliche ist aber, daß im ganzen überhaupt die Zahl der Professuren an den deutschen. Hochschulen im Verhältnis zu anderen Hochschulen des Staates außerordentlich knapp bemessen ist. Die deutsche Technische Hochschule in Prag verfügt insgesamt über 47 ordentliche und 11 außerordentliche Professuren. Sie fordert, um den Anschluß an die ausgezeichneten čechischen und ausländischen Hochschulen zu gewinnen, 9 ordentliche und außerordnetliche Professur hinzu.

Ein anderes Beispiel bietet die theologische Fakultät Leiserer Universität. Dort sind zahlreiche Ordinarien frei. Insbesondere sind verwaist die Lehrstühle für Dogmatik und Philosophie. Ich möchte kein weiteres Beispiel anführen und möchte nur den Wusch der Sudetendeutschen Partei im Zusammenhange mit dem unserer deutschen Hochschulen dahin zusammenschließen, daß eine Überprüfung der Systemisierung in der Richtung einer besseren Ausgestaltung mit Lehrstühlen für unsere Hochschulen erfolgt.

In dieses gleiche Gebiet fällt weiters die Frage der Ergänzung des Lehrkörpers, insoferne es sich um Berufungen aus dem Aus lande handelt. Es wird der größte Wert darauf gelegt, daß es möglich sein muß, neben geeigneten Inländern auch entsprechend befähigte Ausländer zu berufen, mit anderen Worten, wir stehen auf dem Standpunkte, daß man auf Berufungen von Ausländern nur verzichten kann, wenn ein gleichbedeutender Inländer zur Verfügung steht. Eine Einschränkung in dieser Beziehung aber bedeutet bereits eine Einschränkung des gewährleisteten Vorschlagsrechtes der Hochschulen und bedeutet einen Angriff auf den Geist der Wissenschaft. Es werden wenig Schwierigkeiten gemacht, wenn es sich um Berufungen aus Österreich oder aus der Schweiz handelt. Unüberwindlich werden die Schwierigkeiten aber, sobald es sich um Berufungen aus dem Deutschen Reiche handelt. Da wird die politische Einstellung und die Frage der Staatsbürgerschaft überprüft. Die politische Einstellung kann, nur so ermittelt werden, daß man Erkundigungen einzieht. Aber es ist klar, daß diese oft durch feindlich gesinnte Entstellungen, mit anderen Worten durch Denunziationen, für den Betreffenden übel ausfallen können. Die geforderte Erwerbung der Staatsbürgerschaft wird dadurch maßlos verschleppt, daß sie nur durch die Zusammenarbeit mehrerer Behörden möglich ist. Ich möchte auch betonen, daß die nationale Frage bei Berufsrogen aus dem Ausland kaum eine Rolle gespielt hat, denn die deutschen Hochschulen haben schon öfter gerade mit reichsdeutschen Kollegen die Erfahrung gemacht, daß manche in nationaler Beziehung nicht immer gewissen Anforderungen, die die hiesigen nationalen Verhältnisse verlangen, entsprechen. Sie sind mit den hiesigen Verhältnissen nicht immer vertraut! Damit ist bewiesen, daß die nationale Frage gar nicht in den Vordergrund gestellt worden ist. Wir möchten wünschen, daß die Politik aus der Berufungsfrage draußen bleibt. Durch ihr Mitspiel werden die Staatsgrenzen, die durch die Wissenschaft überwunden werden sollten, immer unersteiglicher. Wir fordern mit allem Nachdruck, daß man bei Besetzungsvorschlägen den Professorenkollegien Vertrauen entgegenbringt, daß es diese Besetzungsvorschläge ernst geprüft hat, bevor sie dem Ministerium vorgelegt wurden, und daß es ihnen darum zu tun ist, den besten unter den vorhandenen Wissenschaftlern zu berufen. Es ist aber eine der unangenehmsten Angelegenheiten, wenn man bemerkt, daß die Berufung ebendieses Besten nur deshalb unmöglich wird, weil es sich um einen Reichsdeutschen handelt. Warum? Worin liegt der tiefere Grund, daß man uns hier einen Riegel vorschieben will? Sie müssen bedenken, daß die Berufung ausländischer Professoren nicht allein für uns und unsere Hochschulen und somit für unser Volk von Bedeutung ist, die Berufung z. B. von auswärtigen Klinikern kann auch dem čechischen Volke und dem Staate selbst nur von großem Nutzen sein. Die Freiheit des Vorschlagsrechtes, mit anderen Worten: die Autonomie der Hochschulen in dieser Beziehung muß gewahrt bleiben!