1. Řeč sen. dr Törkölyho:

Mélyen tisztelt szenátus! A költségvetés elfogadásának kérdése legelsősorban is bizalom kérdése. A magyarság képviselőinek, an nak a kérdésnek eldöntésénél, hogy elfogadják-e költségvetést, vagy nem, azt kell vizsgálniok, vajjon van-e okuk arra, hogy az államkormánnyal szemben bizalommal viseltessenek és ennél a vizsgálatnál legelsősorban az ötlik a döntés előtt a vizsgálónak szemébe, hogy a magyarsággal, mint néppel szemben, az állam alakulásától kezdve a mai napig nem korrektül, nem igazságosan jár és járt el az államkormány. (Předsednictví převzal místopředseda Donát.)

Az állann alakulásánál beszéltek Szlovákország népéről, amely alatt azonban a magyarságot egyáltalában nem értették, tehát a magyarságról mint népről, egyáltalában megfeledkeztek. Már az állam alakulásától kezdve megfosztották a magyarságot népi minőségétől, népi jelentőségétől és a csehszlovák hivatalos felfogás elégségesnek tartotta a magyarság részére a modern rabszolga jelentőségét nyujtani, a hol a népakaratról beszélni sem lehet és ahol a magyarságnak jelentősége abban merül ki, hogy el lehet neki nemzeti mivoltát veszíteni a köztársaságban.

A köztársaság megalakulásakor így állott már a magyarsággal szemben a hivatalos felfogás és azóta ez a, felfogás egyáltalában nem változott. Hiszen csak a minap olvashattuk Krofta külügyminiszter úr Karlsbadban, a jarási közművelődési bizottság előtt tartott beszédét, ahol Krofta két államnépről beszél, de a magyarságról, mint népről, egyástalában meg sem kíván emlékezni. Krofta dr miniszter úr úgy gondolja, hogy a magyarság, mint államnép, egyáltalában nem számít, államnép jelentőségére sohasem fejlődhetik és úgy definiálja a nemzet fogalmát, hogy ez alatt ama emberek összességét kell érteni, akiket a közös nyelv és ugyanakkor a közös hagyományok kultúra és a közös ideálok összetartanak, összeforrasztanak. És bár látja Krofta miniszter úr azt, hogy a Csehszlovákiában élő magyarságot azok az berek teszik, akiket a közös magyar nyelv, a közös magyar hagyomány, a közös magyar kultúra, a, közös reálok és a közös erkölcsök elválaszthatatlanul kötnek össze, mégis, ezen tényezők jelenléte dacára, nem kivánja őket nemzetnek tekinteni, sőt még a nemzeti kisebbség fogalmát sem szívesen koncedálja a magyarság jatvára.

Ilyen körülmények között, dacára annak, hogy maga Krofta miniszter úr mondja említett beszédében, hogy a nemzetnek léte nem külső tényezőktől függ és hogyha az állami önállóság és politikai szabadság hiánya is forog fenn, akkor sem szűnik meg létezni a nemzet, ennek dacára - mondom nem koncedálja a magyarságnak népi mivoltát. Vagyis Krofta külügyminiszter úr elgondolása szerint a magyarság sohasem tekintheti magát olyan államnépnek, vagyis olyan népnek, amelynek érdeke füződik az állam létezéséhez és fejlődéséhez.

Mindezekből logikusan következik az is, hogy Krofta szerint, a csehszlovák nemzet igazán demokratikus nemzetiségi politikával, nem is kívánja elősegíteni ennek a fejlődésnek kialakulását, dacára annak, hogy az állam alkotmánya megadja erre a lehetőséget, amint azt Krofta külügyminiszter úr készségesen el is ismeri.

A hivatalos feIfogásnak ilyen mentalitása mellett természetesen nem lehet a magyarság, bizalommal az államkormány iránt és éppen ézért ez az első ok arra, hogy az állami költségvetés megszavazásával nem kívánja az anyagi eszközt nyujtani a csehszlovák állam kormánya részére.

De van más ok is, amelyik bizalmatlansággal terheli meg a mi felfogásunkat az államkormánnyal szemben. A Csehszlovák köztársaságban demokráciáról, a demokrácia szük-ségességéről unos-untalan hallunk említést, de ha keressük ezt a demokráciát, sajnos, arra az eredményre jutunk, hogy azt egyál tatában nem tartják meg. Az angol parla- mentben a minap mondotta egyik vezére az ellenzéki pártnak, hogy a demokrata országban az a fontos, hogy a nép akarata érvényesüljön. Azt mondotta, hogy a demokrácia annyit jelent, hogy a nemzet karmányoz. Hát tisztelettel kérdem, hol érvényesül itt, a Csehszlovák köztársaságban, a nép akarata és hogy lehet itt arról beszélni, hogy itt a nemzet kormányoz, akármelyik nemzetről is legyen szó.

Uraim, népakaratról olyan államban, ahol a Legfelsőbb bíróságnak elnöke nyiltan és írásban jelenti ki, hogy itt a köztársaságban a jog, törvény és igazságelve visszavonulóban, a hatalom, főkép a politikai hatalom elve pedig előnyomulóban van, ott a népakarat érvényesüléséről, a jog uralmának létezéséről beszélni egyáltalában nem, lehet. Hiszen nem egy ellenzéki politikus mondja ezt, hanem a köztársaság legelső bírája, tehát mindenesetre szavahihető tényező és olyan tényező, amely a külföld szempontjából is erős súllyal esik a mérlegbe.

De a minap a költségvetési bizottságban a köztársaság legfelsőbb közigazgatási bíróságának elnöke mondotta, hogy a panaszok 37 - 40 %-ban sikerre vezetnek, vagyis olyan kormányzat folyik itt a köztársaságban, amelyikkel szemben 40 %-ig jogosult a panasz. És ez csak a beadott panaszokra vonatkozó megállapítás, de el van hallgatva az, hogy az esetek igen sok számában volna jogosult panasznak helye, de, azok nincsenek beterjesztve, mert hiszen nem sokat várnak attól, hogy négy esztendő multán érvényesüljön igazságaik a panasz folytán.

Ilyen körülmények között - természetesen - nem lehet beszélni arról, hogy itt a demokrácia uralkodnék. Ha a demokráciának az életben való megnyilvánulásáról beszélünk, legtöbbször Anglia és Amerika példáját szoktuk idézni. Hát méltóztassanak megvizsgálni Angliának és Amerikának példáját. Hol van egy olyan jogállapot Csehszlovákiában, mint Angliában vagy Amerikában, a demokrácia szempontjából. Angliában lehet beszélni a parlamenti szuverénitásról, lehet beszélni a népakarat érvényesüléséről, lehet beszélni a jog uralmáról. Ott vádesküdtszék van, ott itélőesküdtszék van, ott minden büncselekmény esküdtszék elé kerül, nem úgy, mint Csehszlovákiában. Amerika, amelynek irott alkotmánya van, hasonlóképen alkotmányában mondja ki ezt az elvet, mert hiszen az 1790. évben kelt 5. módosítása Amerika alkotmányának, világosan mondja ki, hogy senkisem vonható felelősségre főbenjáró, vagy más tekintetben súlyos bűncselekményért egy nagy esküdtszék által, vádemelés és, döntés nélkül.

A csehszlovák intézmények közül ez teljesen hiányzik, pedig ide is nagyon kellene ez a vádesküdtszék, mert ez volna a valódi alkotmánybiztosíték és szabadságbiztosíték, különösen a nemzeti kisebbségek részére, mert hogyha a vádesküdtszék nem helyezi vád alá az illető üldözöttet, akkor természetesen módjában sincsen az itélő esküdtszéknek büntető itéletet hozni. Sem Amerikában, sem Angliában nincsen meg annakhiánya, ami itt nincs meg hogy a nép közvetlen részvétele a törvényhozásban, a közigazgatásban, a bírói hatalom gyakorlásában jelen volna.

De maradjunk csak a Csehszlovák köztársaságban és olvassuk el jó hangosan a köztársaság első elnökének, Masaryk Tamásnak a tanítását, amely úgy szól, hagy a demokrácia szabadságot és a lehető legszélesebb önkormányzatot jelenti. Kérdezzük meg az objektivitától, hogy még van-e hát itt tényleg a szabadság és a széleskörü, a kormányzottak beleegyezésén alapuló önkormányzat.

A felelet nem lehet más, mint az, hogy az alkotmány kimondja ugyan, hogy az élet és szabadság abszolut és teljes védelme mindemkinek biztosíttatik, azonban, az élet abszolut védelmének létezését, a nemrég hozott és a köztársaság védelméről szóló törvény módosítását tartalmazó novella, erősen kétségessé teszi, a szabadság abszolut védelméről pedig szó sincsen. Az utóbbi állítás igazolására joggal fel lehet hozni azt a tényt, hagy manapság a büntető igazságszolgáltatásban á titkos és eltitkolt feljelentők feljelentési manővere grasszál, a közvád könnyelmü és a nemzeti gyülölettől sokszor nem mentes vádemelése derüre-borura juttat nagyon sokszor ártatlan embereket az előzetes letartóztatás és vizsgalati fogság szabadságfo ztásába; nem ritka esett, hogy ez a szabadságfosztás 4-11 hónapig, sőt annál hosszabb ideig is tart és az egész eljárás felmentő bírói itélettel végződik, tényes bizonyságául annak, hogy a személyes szabadság itt nem olyan szentség mint Angliában, ahol még a legbonyolultabb bűnügyben is 3 hónap alatt meg kell történnie az itélethozatalnak, vagy legalább is el kell, hogy hangozzék a vádesküdtszék verdiktje.

A polgári elem sokszor a titkos katonai rendőrség beavatkozása alá kerül és ha máshént nem, hát azáltal szenvedi el a katonai hatóság bíráskodását, hogy a titkos katonai rendőrség sokszor tendenciózus indítványai az államügyészség által foganatosíttatnak és ezáltal húzódik a vizsgálat és a vizsgálati fogság, ami már büntetésszámba megy. A nyomozat és a vizsgálat során, a titkos katonai rendőrség, a csendőrség, sőt a civilállamrendőrség is sokszor megpróbálkozik a szerencsétlen fogvatartottból erőszakkal, testi és lelki sanyargatással terhelő vallomást kicsikarni, tehát nem úgy van, mint Angliában, ahol az őrízetbetartásnalk csak az a célja, hogy a gyanusítottnak a tárgyalásón való megjelenése biztosítva legyen. (Sen. dr Bačinský: A régi bűnvádi perrendtartás van érvényben.) A régi büntetőperrendtartásnak a javítása módjában áll a Csehszlovák köztársaságnak. Mi a régi perrendtartásra nem esküszünk, mert annak rendelkezéseit nem tartjuk helyesnek. A fejlődés nem az, hogy megállak egy rossz intézkedésnél hanem azt kívánja a fejlődés, hogy a rossz intézkedéseket jó intézkedésekkel pótolja a hivatalos kormányzat.

Az államügyészség a hatalom vak eszköze és mesterségesen, a törvényesség látszata mellett, kihúzhatja alaposan a vizsgálati fogságot, amely évekig is eltarthat. Rebus sic stantibus itt igazán nem lehet a személyes szabadság abszolut védelméről beszélni. De nem lehet itt valódi és széleskörü önkormányzatról sem beszélni. Önkormányzat kinévezett és a kormánytól függőtagokkal, akiknek a többsége eleve biztosíttatik, fából készült vaskarika.

De ott van a klasszikus példa, a szlovenszkói ügyvédi kamara, az igazságügyminiszter által kinevezett és általa bármikor elmozdítható választmánnyal és fizető, de gyülésre soha össze nem hívható tagokkal. Itt azután adva van egyszerre a szabadság és az önkormányzat hiánya, ami bizonyítja azt is, hogy a demokrácia nincs meg. Ezért a sok szor hangoztatott, de a valóságban meg nem lévő demokrácia hiányáért is teljes bizalmatlansággal kell, hogy legyünk a kormánnyal szemben.

A jogegyenlőséget is proklamálta az alkotmány. Azonban az sincs meg, mert á tárgyi jogrend teljes azonossága is hiányzik, mert vannak külömböző törvények, magánjogi és közjogi szabályok, amelyek az azonos bánásmódot sértik. Ilyen például a szlovenszkói ügyvédi kamaráról szóló törvény, amely a történelmi brszágokban lévő ügyvédekkel szem ben a szlovenszkói ügyvédeket jogfosztással terheli, mert elvonja tőlük az önkormányzatot. De meg várt a külömbség az elbánásban az esküdtszék tagjainak kíválasztására vonatkozó jogszabálynál és a lajstrom összeállításánál, amely a csak magyarul tudó, egyébként eküdtképes állampolgárokat kizárja az esküdtszéki tágok lajstromából. Ilyen a választókerületek beosztásáról szóló törvényes intézkedés és a jogegyenlőtlenségnek bizonyítéka a bírósági járások területi beosztása a magyarlakta vidékeken.

De nincs meg a jogegyenlőség azért sem, mert a tárgyi jogrend jogszabályainak egyforma alkalmazása hiányzik. Itt azután különösen a közigazgartás excellál, például a sajtócenzura gyakorlásánál, az adóknál, útlevelek kiadásánál.

A hivatalképesség in praxi a magyarságra nézve szintén a jogegyenlőség megsértésével gyakoroltatik. Magyar nemzetiségü kerületi bírásági elnök nincs, jóllehet két kerületi bíróság is vari magyar nemzetiségi kisebbségi többséggel rendelkező vidéken. A minisztériumokban magyar nemzetiségi tisztviselő nincsen és nincsen egy magyar járási főnök sem. Krofta miniszter úr a németekre nézve a minap elismerte már, hogy számarányuknak megfelelően kell őket a hivatalos állásokban is részesíteni. Hol késik az éji homályban ugyanezen elvnek az elismerése a magyarokra nézve?

Krofta miniszter a németekre nézve azt is kimondotta, hogy kulturális autonómiájuk már nagyrészt meg van. Helyes hogy ezzel a kulturális autonómiára való jogukat is elismerte. De hát mi van a magyarság kulturális autonómiájával? Itt Krofta miniszter úr is megállapíthatta, hogy Szlovenszkóban és Ruszinszkóban a kulturális autonómia még csak legkisebb része sincs meg. A kulturális autonómia megadása nemcsak, hogy nem támadja meg az állami egységet, hanem egyenesen alkalmas az állam konszolidációjának érdekét szolgálni.

Hodža miniszterelnök úr is állítatta már nyilvánosan, hogy a magyar nemzeti kisebbség több jogot élvez, mint amennyi megilleti. Azzal azonban. még mindezideig adós maradt, hogy mi az a jogtöbblet? Hiszen a saintgermaini békeszeződésben fixirozott jogok, amelyeknek megadását anagyantanttal szemben, kötelezte a köztársaság, csak az emberi szabadságjogok minimumai, amelyekkel minden embernek bírnia kell és ezek sincsenek még ma sem maradék nélkül kiszolgáltatva.

Mi tehát az többlet? És miért felejti el mindig a miniszterelnök úr, hogy a kisebbségi szerződés a nemzeti kisebbségek nemzeti létének és fejlődésének bizonyos minimális garanciáit akarta megadni annak ellenében, hogy bizonyos területekhez juttatta a másik szerződő fél az utódállarmot. Igenis áll az, hogy a Csehszlovák köztársaságban a nemzeti kisebbségi védelem nem érvényesül. Hogy lehet tehát itt többletről beszélni?

Ha az államhatalom komolyan gondola kisebbségi szerződés megvalósítására, akkor azokat a minimumokat, amelyek a békeszerződésben vannak lefektetve, a belső jogszabályalkotás révén közjog erejével kellene felruháznia és annak teljesülése érdekében a külföldi és nemzetközi védelem hatályosabbá tétele szempontjából meg kellene tenni a csehszlovák kormánynak az iniciáló lépéseket.

Mindez hiányzik és a javulást itt hiába várjuk. Úgy van az, amint Krofta beszédéből kitünik; minket még a népi jelentőségtől sem sajnálnak megfosztani és nem akarnak semmiféle olyan jogot részünkre biztosítani, amely jog megilleti azt a népet, amelyik felett imperiumot gyakorolnak és amit megkérdezése nélkül vettek a csehszlovák imperium alá.

Mindezen momentumok azt diktálják a magyarságot képező tömegeknek, hogy bizalommal ne viseltessenek a Csehszlovák köztársáság hivatalos kormánya iránt, a költségvetést ne fogadják el és annak elfogadásával ne nyujtsanak anyagi eszközt a kormányzáshoz. Mindezen okoknál fogva a költségvetést nem vagyok hajlandó elfogadni.

2. Řeč sen. Wenderlicha:

Hoher Senat! Der Staatsvoranschlag steht im Zeichen der noch nicht überwundenen und vielfach gesteigerten Widersprüche und Gegensätze zu den volkswirtschaftlichen Fragen und den Fragen der nationalen Verständigung, als auch der innerpolitischen und außenpolitischen Probleme. Es klafft ein Abgrund zwischen den Bedürfnissen des Staates und denen des werktätigen Volkes. Dieser Abgrund findet seine Widerspiegelung auch in der Frage der notwendigen Verteidigung der Republik und der Demokratie und den Bedingungen und Voraussetzungen dafür. Alle diese Widersprüche finden ihren besonderen Niederschlag im sudetendeutschen Gebiete.

Der Herr Ministerpräsident und der Herr Finanzminister sprechen von einer Besserung. Jawohl, die Wirtschaft hat sich gebessert, die entscheidende Frage aber ist, für wen sie sich gebessert hat. Es steigen die Reingewinne und die Dividenden der Aktiengesellschaften, die Profite der Kartelle und des Finanzkapitals. Wahrlich, den raffenden Beutegeiern schaffender Arbeit geht es besser. Aber wir fragen: geht es den Arbeitern, dem werktätigen Volke besser? Nein! Unbestreitbar sind die Existenzbedingungen der Arbeiter nicht gebessert, vor allem haben sich die Arbeits-, Lohn- und Existenzbedingungen der Arbeiter im sudetendeutschen Gebiete nicht gebessert. Die Rezepte der Kapitalistenklassen sind nach wie vor: Mehr Arbeit, weniger Lohn, Abbau der sozialen Lasten, und diese von den Kapitalisten angewandten Mittel führen zu Anarchie der Güterproduktion, zu den ungeheuren Widersprüchen der Rationalisierung auf der einen, der Vernichtung von Millionenwerten auf der anderen Seite, zu Lohnabbau, zur Gefährdung und zur Vernichtung der Kaufkraft, und diese Widersprüche verhindern auch die Belebung unseres Inlandsmarktes durch die steigende Teuerung. über 2 MilIionen werktätige Menschen der Welt sterben alljährlich an Hunger und Siechtum und gehen an Entbehrung zugrunde.

Die Rezepte zur Linderung und Überwindung der Krise, die ich angeführt habe, werden im deutschen Gebiete auch von den deutschen Unternehmern angewandt. Auch die deutschen Unternehmer waren noch nie von Gewissenbissen geplagt und sie haben noch nie Herzklopfen bekommen, wenn sie die Arbeitsleistung ihrer Arbeiter ins unerträgliche gesteigert haben, die Löhne abbauten, Überstunden schinden ließen, Strafgelder einführten, Betriebe stillegten und wenn auch die deutschen Unternehmer hunderttausende und Millionen Kronen an sogenannter Kontingententschädigung durch die Kartelle eingeheimst haben.

Die deutschen Unternehmer im deutschen Gebiete reden immer von der čechischen und slovakischen Konkurrenz, wenn wir für die Arbeiter besondere Existenzbedingungen fordern. Sie meinen damit nicht die Konkurrenz des redlichen Kaufmanns, des technischen, organisatorischen, besseren administrativen Strebens, sondern die Konkurrenz der noch rücksichtsloseren Ausplünderung der Arbeitskraft des deutschen Arbeiters, die Konkurrenz in der Vernichtung der Gesundheit und des Lebens der Arbeiter. Einige Beispiele dafür: In der Strickerei- und Wirkereiindustrie Firma Kunert-Warnsdorf - eine Firma, die der Partei der Volksgemeinschaft sehr nahesteht, wir wissen das - werden an ihre Packerinnen Stundenlöhne von 80 Hellern bezahlt, in der Blumenindustrie in Nieder-Einsiedel wurde auf Grund von Feststellungen bei der Bezirksbehörde ein Stundenlohn für Heimarbeiterinnen von 16 Hellern errechnet. Das sind keine kommunistischen Ziffern, sondern bestätigte Ziffern der Bezirksbehörde in Schluckenau. In der Handschuhund Spitzenindustrie im deutschen Gebiete wird für 15 Stunden Arbeit ein Lohn von 5 Kč bezahlt. Die Stundenlöhne der Glasarbeiter sind bis auf 2,40 Kč herabgesetzt, die der Metallarbeiter von 5,35 Kč auf 3,80 Kč. Fürsorgeminister Nečas hat zugegeben, daß zwei Drittel der Arbeiter in der Čechoslovakei unter dem Existenzminimum leben. Der "Börsencourier" berichtete vor 14 Tagen, daß die Löhne unserer Textilarbeiter bereits auf dem japanischen Niveau angelangt sind. Das Sozialinstitut verweist darauf, daß höchstens 40 % der Arbeiter hinreichende Nahrung kaufen können, und da treten in dieser Debatte Menschen von der čechischen Agrarpartei auf und fordern die Verteuerung von Milch und Butter, damit sich die Arbeiter noch weniger kaufen können.

Wir sagen: Dass steht im Widerspruch zur Frage der Verteidigung der Republik und Demokratie. Sie werden dann die Republik und Demokratie am besten verteidigen können wenn das richtig ist, und es ist richtig, was der Verteidigungsminister Machník vor einigen Wochen sagte, die Verteidigung der Republik und Demokratie dürfe nicht die Sache der Armee allein sein, sondern müsse Volkssache werden - wenn Sie zufriedene Menschen schaffen, vor allem eine zufriedene Arbeiterschaft. Wenn sich nun die Arbeiter, sei es im deutschen oder im čechischen Gebiete, gegen die unerträgliche weitere Ausplünderung zur Wehr setzen, was hören wir da von Seite der Reaktion? Da hören wir von "marxistischen Unruhestiftern"; die Arbeiter sind dann die "Unruhestifter", die um nichts als um ihre nackte Lebensexistenz kämpfen. (Výkřiky.) Es ist ein Unterschied. Die Demokratie gibt heute, wenn auch in sehr bescheidener Weise und beschränkter Form, den Arbeitern immerhin noch die Möglichkeit, um ihre Existenz zu kämpfen, aber das autoritäre, totale Staatsregime bei Hitler gibt den Arbeitern die Möglichkeit nicht, sondern es ersetzt den Hunger einfach durch Arbeitsund Konzentrationslager.

Koll. Pfrogner hat darauf hingewiesen, daß es eine der wichtigsten Voraussetzungen der Ankurbelung der Wirtschaft ist, die innere Kaufkraft zu steigern, daß eine weitere Verarmung des deutschen Gebietes untragbar geworden ist. Wir Kommunisten sagen: Wenn das richtig ist, dann appelieren Sie (obrácen k senátorům strany sudetskoněmecké), an Ihre Unternehmerkameraden, daß sie die deutschen Arbeiter nicht durch fortgesetzten Lohndruck, Steigerung der Arbeitsleistung, unerträgliche Rationalisierung bis aufs Blut aussaugen. Sorgen Sie dafür, sonst kann man Ihre Worte nicht errat nehmen und haben Sie auch keine sittliche Berechtigung, von der weiteren Verarmung des deutschen Gebietes zu reden, wo Ihre Unternehmerkameraden ein gerüttelt Maß von Schuld an dieser Verarmung tragen. Wir fragen also: Wer ist nun der Weltfeind, als der heute immer die Demokratie, der Sozialismus, der Kommunismus und der Bolschewismus hingestellt wird? Ich erinnere an die Rede Hitlers in Nürnberg. Er hat dort nicht allein. gegen den Bolschewismus gesprochen, sondern er hat auch gesagt: Die Demokratie führt zur Anarchie. Nach diesen kurzen Beispielen frage ich: Wer ist der größte Volksfeind, wer ist der Feind der Republik, der Demokratie, wer ist der innere Feind, der unsere äußeren Feinde unterstützt? Das ist der Faschismus, unter welcher Fabriksmarke er auch immer erscheint, ob unter der Fabriksmarke Mussolini, Hitler, Gajda, Stříbrný oder Henlein im sudetendeutschen Gebiet. Der Faschismus ist heute die Weltgeissel, er bedroht den Weltfrieden und nicht umgekehrt. Was tut Not? Wir glauben zunächst einanal den Unterschied zwischen der gesetzgebenden und der durchführenden Gewalt überwinden zu müssen. Wir erleben, daß diese beiden Gewalten nicht miteinander, sondern oft gegeneinander arbeiten. Dafür ein Beispiel.

Am 12 Jänner traten die Arbeiter der Firma Textilwerke Mauthner in Grünwald bei Gablonz wegen unerträglicher Rationalisierungsmaßnahmen in den Streik. Dieser Kampf wurde von allen Organisationen, vom Národní sdružení bis zu den Roten Gewerkschaften gemeinsam und einheitlich geführt. Nach Ausbruch des Streiks bemühten sich das Gewerbeinspektorat und die Gewerkschaftsorganisationen um die Beilegung des Konflikts. Das Gewerbeinspektorat machte diesbezügliche Vorschläge. Dr Scharmatz von der Živnostenská banka - die Živnostenská banka finanziert den Konzern - ging aus den Verhandlungen weg und versprach eine schriftliche Antwort. In einigen Tagen kam auch die schriftliche Antwort der Živnosten-ská banka u. zw. die, daß der Betrieb Mauthner mit 1.300 Arbeitern und Angestellten, stillgelegt wird. Gleichzeitig erhobt die Živnostenská banka Forderungen an die Regierung, u. zw. forderte sie 5 Millionen Steuerrückzahlung, die Ermäßigung der Eisenbahnund Frachtentarife, die Ermäßigung der Tarife der elektrischen Bannen, der Strompreise -das Mauthnerwerk wird von Grünwald beliefert - also einen ganzen Strauß von Forderungen erhob die Firma an die Regierung und erklärte: Auch wenn es zu einer vollständigen Einigung der Arbeiter und der Firma über jene Fragen kommt, aus welchen dieser Streik entstanden ist, so bleibt der Betrieb trotzdem stillgelegt. Was bedeutet das? Das ist eine glatte Revolver- und erpresserpolitik dieser Živnobankgewaltigen an die Regierung, wobei 1.300 Arbeiter ausgehungert werden sollten und die Existenz von 1300 Arbeitern für die Durchsetzung dieser Forderungen mißbraucht wurden. (Sen. Zmrhal: Čechische und deutsche Arbeiter!) Dabei ist bemerkenswert, daß von den 1.300 Arbeitern in Grünwald 70 %, beinahe 800 Arbeiter čechischer Nationalität sind. Das wirft ein Schlaglicht auf die Volksgemeinschaft auf der anderen Seite, auf die Volksgemeinschaft des Herrn Dr Preiss, auf die čechische Volksgemeinschaft, die über Hunderte von Existenzen ihrer čechischen Volksgenossen hinweggeht, wenn das Interesse ihres. Geldsackes und ihrer Gewinne es erfordert. (Sen. Kreibich: Und die Regierung?) Da komme ich gleich dazu. Was tut nun die Regierung? Wir haben ein Betriebsstillegungsgesetz und man hätte annehmen müssen, daß in diesem Falle der Betriebsstillegung das Betriebsstillegungsgesetz angewendet wird. Nein! Zwar hatte das Ministerium für soziale Fürsorge den besten Willen, die Firma zur Anmeldung der Betriebsstillegung zu zwingen, aber die Kompetenz des Handels- und des Finanzministeriums verhinderte die Bemühungen. Es kam zu keiner Anmeldung der Stillegung. Die Firma konnte dieses bindende Gesetz über die Betriebsstillegung umgehen, es zeigte sich mit einem Worte, daß Dr Preiss, daß die Živnobankgewaltigen mächtiger sind als die Regierung und die Minister. Der Verständigungswille der Arbeiter und ihrer Organisationen, der Verständigungswille auch der Behörden wurde einfach zunichte gemacht. Es sollte eine Erpressung am Staate verübt werden und es wurde auch den Herren Ministern und der Regierung der Revolver an die Brustgesetzt. Uns ist bekannt, daß in diesem Falle von den höchsten Stellen interveniert wurde. Es kam aber zu keiner Einigung. Am 19. November endlich kam es zu einer Verständigung und Einigung zwischen den Arbeitern und ihren Organisationen und der Firma. Der Konflikt ist bereinigt, aber der Betrieb bei Mauthner mit 1.300 Arbeitern ist heute weiter stillgelegt, er wird nicht aufgenommen, 1300 Angestellte sind weiter zum Hungern verurteilt. Wir fragen von dieser Stelle: Was denken die kompetenten Stellen der Regierung zu tun, um diese Erpresserpolitik der Živnobankgewaltigen zu brechen und das Aushungern von 1.300 Arbeitern, darunter auch 800 čechischen, im Grünwälder Gebiet zu verhindern? (Sen. Kreibich: Die Regierung täuscht Macht vor und die Živnobank übt sie aus!) In einem jeden anderen Falle würde man den Staatsanwalt rufen, wenn es sich um Arbeiter handeln würde. In diesem Falle aber bleibt der Betrieb stillgelegt. Alle Bemühungen waren bisher erfolglos undwir erfahren, diese Woche, daß Bier Betrieb vor Jänner nicht aufgemacht werden wird. Hier dreht es sich also nicht um die Kapitulation der Regierungsstellen vor der Živnostenská banka auf Kosten von 1.300 Arbeitern. (Předsednictví se ujal předseda dr Soukup). Ein zweites Beispiel ist der Friedhof Westböhmen, Rothau-Neudek. Das Unglück Rothau-Neudek treibt zur Katastrophe. Im Jahre 1929 wurde der Betrieb stillgelegt mit 1700 Arbeitern und 7.000 Familienangehörigen. Alle Versprechungen von Seiten der Živnobank, von Seiten der Berg- und Hüttengesellschaft, aber auch von Seiten der Regierung blieben zum größten Teil auf dem Papier. In die Karlshütte wurden nicht, wie versprochen, 800 Arbeiter übernommen, sondern nur 240 Arbeiter. 110 Arbeiter, die in das Eisenwerk Neudek kamen, sind indessen mit den 1100 Arbeitern dieses Werkes durch die Betriebsstillegung brotlos geworden. Das Unglück wird vergrößert, durch die Stillegung der meisten Betriebe in der Musikspielindustrie von Graslitz und im Zusammenhang mit diesem Unglück hören wir die bekannten Namen Preis, Schneider, Doderer, ein bekannter Mann, der der Volksgemeinschaft sehr nahe steht. Diese sind mitschuldig an diesem Unglück. Wie hat sich aber die Aushungerung dieser Tausende von Arbeitern im Neudeker Gebiet für die Kapitalisten ausgewirkt? Das Aktienkapital der Berg und Hütten, die mit Neudek-Rothau fusioniert ist, stieg von 25 auf 250 Millionen, es wurde eine Erhöhung des Reservefonds auf 770 Millionen durchgeführt, wir haben eine steigende Produktionskapazität und einen steigenden Umsatz auf 473 Millionen zu verzeichnen, aber die Arbeiterzahl ist von 14.728 auf 14.225, als um 503 gesunken. Der Reingewinn stieg auf 11,999.000. Der Aktienkurs der Berg und Hütten stieg um 172 %, der von Rothau-Neudek um 239 %. Es ist eine Illusion anzunehmen, daß die Ziffern und Versprechungen des Voranschlages für die werktätige Bevölkerung durchgesetzt werden, wenn die werktätige Bevölkerung nicht mit auf den Plan tritt und die redlichen Bemühungen unterstützt. Einfältige und böswillige politische Faktoren reden dann von marxistischer Mißwirtschaft und Schuldenwirtschaft. Diese zwei Beispiele, die ohne weiters ergänzt werden könnten, beweisen, daß das eine kapitalistische Mißwirtschaft ist und wenn heute so viel von Planwirtschaft gesprochen wird, dann ist die kapitalistische Planwirtschaft eben nichts anderes als planmäßige Mißwirtschaft.