5. Řeč sen. dr Turchányiho (viz str.43 těsnopisecké zprávy)

Tisztelt Szenátus! Az elöttünk fekvő költségvetés a magyarok részére semmi haladást nem tüntet fel az eddigi mostoha elbánáshoz képest, ezért mi sem változtathatjuk meg azzal szemben való magatartásunkat.

Szinte resteljük, hogy ismétlésekbe kell bocsátkoznunk, de mindazon kifogásaink ezzel a költségvetéssel szemben is fennállanak, amiket évről-évre eddig emeltünk. Igéretek történtek ugyan, de ezekből a költségvetés úgyszólván semmit sem valósít meg. A kritika is ép úgy meg van nehezítve részünkre, mint eddig, mert nincs külön kimutatva, hogy mi fordíttatik magyar célokra és mi Szlovenszkóra; pedig a köztársaságnak egyenesen érdeke volna, hogy kimutassa, hogy betartja a békeszerződésnek és az alkotmánytörvénynek azon intézkedéseit, hogy a kisebbségeket is arányosan, egyenlő mértékben részesíti az állami bevételekből.

Krofta miniszter úr tegnapi karlsbadi beszéde, hogy itt,,persze" nem lehet Svajchoz hasonló állam, egyenesen ellentétben áll Masaryk elnök úr többször tett kijelentélével, sőt a jelenlegi köztársasági elnök úr több kijelentésével, hogy itt egyenesen keleti Svajcot kell megalkotni.

Erélyesen tiltakoznunk kell az ellen is, hogy bármilyen külügyi esemény miatt is, a kisebbségi jogok megvonásával fenyegessenek. A kisebbségi jogokat az állam alapját megvető szerződés kötötte ki és így azok a békeszerződésben és az alkotmánytörvényben gyökereznek.

A lakosság primer joga, hogy állampolgársága legyen. Ezzel szemben a belügyminiszter úr elismerte, hogy még több, mint 200.000 személy van állampolgárság nélkül, de szerinte ezek nagy része "csak" nem tudja ezt igazolni. Ez éppen elég baj, különösön, ha ezt a helyzetet nem a lakosok magatartása, hanem az állam helytelen, vagy elégtelen jogszabályalkotása okozta és 17 éve még mindig nem tudták rendbehozni. Egyhangu szenátusi határozat is van ez évi juniusából, amely éppen az én indítványomra jött létre, de a végrehajtást nem látjuk sehol.

A törvények hivatalos magyar fordítása csak jóval későbben, legtöbbször félévi késéssel jelenik meg, mint ahogy a törvények hatályba lépnek. Nem lehet ilyen körülmények között megkivánni, hogy a magyar lakosság, különösen a legegyszerübb magyar emberek, tudják és ismerjék a törvényt, amikor még meg sem jelent. Napirenden vannak emiatt a külömböző büntetések és bírságolások még az intelligensebb rétegeknél is. Ezt a kérdést csak úgy lehet helyesen megoldani, ha a törvények már javaslat korukban lefordíttatnak magyar nyelvre. Ezzel a magyar törvényhozók régi, jogos kivánsága is teljesedésbe menne és akkor a törvény megszavazásakor a fordítás már kész, nem kell hónapokig arra várni.

A "Lidové noviny"-ban közölt statisztikai adat szerint, Magyarország 507 ezer azon lakosa közül, akik Magyarország utódállamaiban születtek, csaknem a fele, 225 ezer szlovenszkói születésü. Ennek mégis gondolkodóba kellene ejtenie az itteni hatóságokat. Mégis hibáknak kell lenniök, még sem lesz olyan nagy a külömbség a kisebbségekkel való bánásmodban, ha ilyen nagy volt a republikából menekülőknek a száma.

Bennünket, ha valami kivánsággal, vagy panasszal állunk elő, azonnal államfelforgatással, államellenességgel vádolnak és már közhely az a válasz, hogy legyetek előbb lojálisak, azután majd meglátjuk, mit lehet nyujtani. Eltekintve attól, hogy a lojalitás alatt itt valami furcsa és kiforgatott logikával, csak kormánytámogatást, kormánypártiságot szokás érteni, rá kell mutatnom arra, hogy minden jogbölcseleti és észjogi elmélet szerint, de az egyszerü logika szerint is, nem lehet a lojalitás a prius, az előfeltétel és csak azután következmény a jogokban való részesítés, hiszen a békeszerződések is a kisebbségvédelmi intézkedéseket már akkor megalkották, amikor még az állam meg sem volt. Tehát nem lehet semmiféle előfeltételt kivánni és ez nem is okos, mert ez a kivánság tulajdonképen nem is való, hanem csak ürügy egy kitérő válaszhoz.

Ezzel kapcsolatban lehetetlen rá nem mutatnom arra a nagyfoku ellenszenvre, ami a magyarokkal szemben némely cseh körökben uralkodik, annyira, hogy például kimennek a vasuti kocsiból, ha ott magyar beszédet hallanak. Hogy ez honnan származik és mi az oka, szinte érthetetlen. Én azt hiszem, hogy a csehországi iskolákban igen sok olyan dolgot tanítanak, ami a tényeknek meg nem felel és ami a magyarokat igen kedvezőtlen színben tünteti fel. Még ma is számtalan statisztikai adatot helytelenül tanítanak. Ez persze sok dolognak az okozója azután és olyan következményeket involválhat, hogy azt még csak ki sem lehet számítani.

Semmi igyekezet nincs általánosságban a magyarok megértésére. A magyarok uralkodó nemzet voltak és hirtelen kerültek kisebbségi sorsbar Ez maga már igen fájdalmas dolog akkkor is, ha teljesen betartanák a kisebbségvédelmi intézkedéseket és azokat ésszerüen ki is bővítenék. Kétszeresen fáj azonban, ha valarmi jogtalanság, méltánytalanság történik, mert ilyen is van bőven. Ezt azzal szokás itt elintézni, hogy egyszerüen minket tesznek felelőssé a multak hibáiért és mulasztásaiért és velünk.szemben. alkalmaznak retorziót. Eltekintve attól, hogy a mostani generáció semmikép sem lehet felelős a régebbi generációk esetleges tényeiért, rá kell mutatnom, hogy senkit nem lehet felelőssé tenni azért, mert a multban a világ közszelleme esetleg más volt és egyes államokban esetleg ne. hezebben tört utat az ujabb felfogás.

Ami a költségvetést illeti, egész általánosságban ki kell jelentenem, hogy abban a magyarság nincsen olyan. mértékben részesítve, mint az a lakosság számaránya folytán a békeszerződések és az állami alkotmánytörvény alapján jogosan megilletné. A legutóbbi hivatalos népszámlálás több mint 800.000 magyart mutat ki, amelynél azonban - a mi állításunk szerint - jóval több van. Ez a hivatalos szám is azonban az állam összlakosságának több mint 5 százaléka, tehát a magyarságot legalább ilyen arányban kellene az állami bevételekből részeltetni. Ez azonban egy tárcánál sincs meg, hanem a legtöbb helyen vagy egyáltalán semmi, vagy elenyésző csekélység a magyarság részeltetése.

Áttérve az egyes tárcák költségvetéseire, a következő kifogásaim vannak, jóllehet csak a leglényegesebbeket említem: Az egész állam. sínyli a kivitel hiányát. Szlovenszkói viszonylatban ez legfőkép a fakivitel pangása terén érezhető nagyon. Az ember azt hinné, hogy a kormány mindent megtesz legalább a belső fögyasztás emelésére. Annak dacára azonban, hogy a kivitel hiánya folytán Szlovenszkó májd belefullad a rengeteg nagy fakészletekbe, a vasut Pozony és Vágselye között nem fából való talpfákat rakat éppen most le, hanem vasból valókat.

Ha már a vasutaknál vagyunk, rá kell mutatnom arra, hogy Délszlovenszkó összeköttetése nagyon rassz, mert az összeköttetések csap Pazsonyig mennek és onnan a legtöbbször csak átszállással és igen lassu személyvonatokkal lehet tovább menni. A legjobb gyorsvozat Prágába az, amely Pozsonyból délután 17 óra 20 perckor indul, de ehhez Délszlovenszkóról nem jó az összeköttetés, mert csak egy lassu személyvonat van hozzá és még akkor is egy órát kell várni. Repülőjáratok is vannak, de a repülőgép indulásához Délszlovenszkóról csatlakozó vonat ninasen, ezenfelül a repülőtér melletti állomásról, Szöllősről - Vajnory - egyáltalán nem lehet a repülőtérre jutni, hanem onnan még vagy 20 perccel tovább kell utazni Pozsónyba, onnan be a városba és onnan autobusszal 40 percig ismét ki a repülőtérre.

Szlovenszkóban az utak kiépítésére még aránylag is lényegesen nagyobb összegeket kell fordítani, mint a történeti országokban, mert az úthálózat ott több mint négyszer sűrűbb mint Szlovenszkón és ha egyenlő közlekedési, illetve szállítási viszonyokat akarnak teremteni, ami pedig közgazdasági szem.pontból elkerülhetetlen, akkor ezt a hiányt sürgősen pótolni kell, mert addig, amíg ez meg nem történt, a szloveszkói auto- és teherauto tulajdonosoktól nem lehet oly inagas adókat sem szedni, mint a történeti országokban és e tekintetben is változtatás kell, mert e járművek Szlovenszkón legalább négyszer kevésbbé használhatók ki. A traktorok adóját egyáltalán meg kell szüntetni Szlovenszkón, mert így ez az igen fontos mezőgazdasági eszköz csaknek teljesen kiszorul ott a használatból és visszatérnek a kevésbbé jó, de olcsóbb műveléshez. Az áIIamérdek pedig az, hogy minél több földet műveljenek traktorral.

A nagyarányu útépítéseket Szlovenszkón még egy igenfontos körülmény teszi sürgősen szükségessé, különösen annak déli részén. Délszlovenszkó talaja a legtöbb helyen ugyanis homokos. A mai nagy autoforgalom a rossz utakon olyan porfelhőket ver fel, hagy azok nemecsak azokat a falvakat burkolják állandó vastag portömegekbe, ahol átvonulnak, hánem még a távolabb esö falvak levegőjét is élvezhetetlenné teszik. Énnek a következménye a tuberkulózisnak az a nagymértékü emelkedése, ami Délszlovenszkón a többi országrészekkel szemben észlelhető. Ezen sürgősen segíteni kell, ha nem akarják, hogy az egész lakosság tüdőbajban pusztuljon, el. Itt külön felemlítem ógyalla esetét, ahol a portalanított út. éppen a falu szélénél ér véget, habár ez egyike a legporosabb vidékeknek és ebben a faluban van a hires csillagvizsgáló állomás. Ez persze szintén akadályozva van erősen működésében a nagy por által.

Másik ilyen kuriozum, hogy Érsekujvárról, amely Délszlovenszkónax középpontja nem vezet Szlovenszkó fővárosába közvetlen összeút, hanem csak nagy kerülővel lehet odajutni. A közvetlen útnál ugyanis hiányzik egy kis darab, Tardoskedd és Tornócz között. Ezt néhány éve félig kiépítették és azután, a még hiányzó, körülbelül 4 kilométert úgy hagyva, már 3 éve abbahagyták a munkát. Készül ugyan az úgynevezett magistrálaautoút; de ez a tervek szerint is csak 5 év mulva lesz kész. Egyenesen érthetetlen, hogy ez a 4 kilométer kiépítése miért lehetetlen, helyesebben kinek a nembánomsága.

A vasuti sorompó nélküli átjáróknál rengeteg szerencsétlenség történik különösen Szlovenszkón. A vasut magatartása itt egyenesen tarthatatlan. Feltétlenül gondoskodni kell a közönség jobb védelméről. Ugyancsak gondoskodni kell arról, hogy a kerékpárosok a forgalmi szabályokra kitaníttassanak, mert tapasztalatból. tudom, hogy a legtöbb ezekkel nincs tisztában és igen sokszor ez az oka a szerencsétlenségeknek. Mellesleg jegyzem meg, hogy az utakon a községek táblákkal vannak megjelölve, azonban ezeket mindenütt úgy állították fel, hogy senkisem tudja elolvasní, vagyis parallel az út írányával, ahelyett,. hogy keresztbe, merőlegesen volna felállítva. Aki Olaszországban, vagy más kü1földi államban utazott, tapasztalhatta, hogy milyen nagy az ellentét. Ott minden útkeresztezés nagy táblákkal, 100 méterrel hamarább van jelezve.

Szlovenszkó nagyon sínyli az idegenforgalom hiányát, amely a régi időkben csaknem főkereseti forrása volt. A bürokratizmus itt is megteremtette a maga csodabogarait, amilyen volt például, hogy a pénzügyminisztérium a kereskedelemügyi minisztériumnak az utazási irodákkal kötött megállapodásához csak június hó végén adta hozzájárulását, vagyis olyan időben, amikor az idegenforgalomnak már csaknem vége volt.

Ha pedig már a pénzügyi kérdéseknél tartunk, ismételten rá kell mutatnom arra a nagy csöndre, amellyel a kormány a francia devalvációs törvénynek azt az intézkedését fogadja, hogy a nemzetközi követeléseket nem devalvált, hanem a devalváció elötti érfekü, úgynevezett Auriol-frankokban követeli. Ez a köztársaság részére priási megterhelést jelent, mégsem halljuk, hagy a kormány valamiképer reagált volna.

A pénzügyi kérdések között abszoIute helytelen módon van kezelve a munkanélküliség kérdése is. Közgazdasági, de psychológiai szempontból is tarthatatlan a munkanélküli segélyezésnek az a módja, amely egyenesen honorálja a munkakerülést. Ne munkanélküli segélyt adjanak, hanem előre felállított gondos terv szerint közmunkákat, munkaalkalmakat létesítsenek, még pedig olyanokat, amelyek télen át is folytathatók. Igy elkerülhető lesz az a közgazdaságilag tarthatatlan állapot, hogy súlyos milliók adatnak ki anélkül, hogy ezek ellenében valami termeltetnék és ezenfelül még a lakosság jelentős része denoralizáltatik. Ez az a tér, ahol legelsősorban volna helye a tervgazdaság bevezetésének.

Énnél a kérdésnél fel kell említenem azt a szinte hihetetlenül hangzó eljárást, amelyet az iparosok átkvalifikálása terén látunk. A régi magyar ipartörvény szerint ugyanis a képzett iparos minden további kiképzés igazolása nélkül, jogosult volt áttérni más iparágra. Ez a jogosultág tehát minden, a régi ipartörvény hatálya idejében iparigazolványt nyert iparos igazolványában benne foglaltatott. Az uj ipartörvény ezt megváItoztatta és az iparostól más szakra való áttérésnél ujabb kiképzést kivánt. A hatóságnak ugyan joga van engedményt tenni és éppen ez az, amit a legnagyobb munkanélküliség idején csodálatosképen még mindig megtagadnak. Különösem a Baťa-üzemek által érintett cipésziparosokról van szó, akik ennek folytán kenyerüket vesztették. Tudok esetet, ahol egy cipész, aki annak idején 3 évig inaskodott, majd 5 évig segéd volt, utána pedig több mint 5 évig önálló mester, aki több segédet foglalkoztatott, a Baťa-üzem terjeszkedése folytán kenyerét vesztve, most kénytelen volt a hentesiparra áttérni, ott 3 évig ujból inaskodni és amikor ennek letelte után és á képesítési bizonyítvány megszerzése után már 4 éve mint segéd is működött, családos ember létére kérte a további segédidő elengedését és engedélyt arra, hogy önálló üzletet nyithasson. Szinte hihetetlen ezekután, de úgy yan, hogy a hatóság mégis magtagadba ezt az engedélyt, pedig még a főiskolákon is be szoktak számítani bizonyos időt a más szakon töltött azemeszterekből, mennyivel inkább megengedhető ez tehát az iparosságnál, ahol az a gyakorlati idő már amúgy is nem annyira az ismeretek gyarapítása, mint inkább a segédeknek érettebb korba jutása miatt van tulajdonképen előírva.

A pénzügyi kérdéseknél okvetlenül felemlítendőnek tartom a boritaladó kérdését, amely a mai viszonyoknak semmikép sem felel meg mai formájában. Hogy ez mennyi vegzaturának és fölösleges izgalmakat okozó hatásági eljárásnak a forrása, azt már többször elmondottuk. Elkerülhetetlen, hogy ez az adó más, sokkal egészségesebb módon és alapom ne rendeztessék, mert külömben teljesen agyonüti a szlovenszkói és kárpátaljai szöllőtermelést, amely pedig, a gazdasági krízís folytán, amúgy is eléggé pang. A legegészségesebb megoldás az volna, ha ez az adó nem a termelt mennyiség után, hanem területenként vetetnék ki, természetesen ha a szöllő megtermett. Az érdekeltek négyszögölenként 50 fillért tartanának maximumnak. Ha azonban a dolog másként rendeztetnék, avagy a kormány a régi állapotot tartaná mégis fenn, feltétlenül mentesíteni kell minden termelőnél a saját használatra szánt 200 litert egyformán, mert ez a kérdés okozza a legtöbb vitát.

Egész külön felszólalást kívánna, de a rendelkezésemre álló idő rövidsége miatt csak így említhetem azt az égető sebet, amit úgy hívnak, hogy nyugdijasok kérdése. Az úgynevezett IV. osztályu öregnyugdijasok egyenjogusítását már a kormány is elismerte és kimondota, csupán a végrehajtás késik, állitólag pénzügyi okokból. Hát kérem, tessék bárhol másutt takarékoskodni, miattam akár minisztereket elbocsátani, azonban öreg, életük vége felé haladó nyugdijasoktól a.kenyeret elvonni, mégsem méltó az államhoz, ha bárhogy kell is takrékoskodnia. Ugyanehhez a kategóriához tartoznak a régi vasuti kegydijasok, akik rendes nyugdij helyett kegydijat kapnak. Ezek is önhibájukon kívül jutottak ebbe a helyzetbe, mert az, hogy magyarországi utasításra léptek sztrájkba és. az egyéb vádak, nem egyéb mint mese. A sztrájkra való utasítást a szociáldemokrata párt prágai központjából kapták és mielőtt még sztrájkba léptek volna, már egész vonatnyi vasuti alkalmazottat szállítottak előre a történeti országokból készenlétbe Szlovenszkóra azok közül, akik a prevrat előtt Boszniában és Herczegovinában, valamint Ausztriának más tartományaiban voltak alkalmazva. Ez ma már kétségtelenül bebizonyítható.

Igy tehát nem válik sem a kormánynak, sem a szociáldemokrata pártnak, mint kormánypártnak, nagy dicsőségére, hogy e szerencsétlen embereket megokolatlanul még mindig sanyargatja. Logujabban ezektől még ujabb igazolásokai, mint például állampolgárság igazolását s a többit kívánnak, azzal a fenyegetéssel, hogy nemteljesítés esetén még azt az éhbrnek sem nevezhető kegydijat is elveszik tőlük.

És itt kikivánkozik belőlem a nyugdijasok külföldi utazásának kérdése. Itt a kormámy eljárása nemcsak helytelen, hanem egyenesen törvényellenes. A nyugdijakat törvény szabályozza, azok megszorítása is tehát csak törvénnyel, vagy törvényes felhatalmazás alapján kiadott és szabályszerüen a törvénytárban kihirdetett rendelettel történhetik. Már pedig mit tett a kormány? Egyszerüen életbeléptette az e tárgyban Metternich korában 1827-ben kiadott udvari rendeletet, anélkül azonban, hogy magának e rendeletnek a szövegét Szlovenszkón és Ruszinszkóban a törvényes módon, vagyis a törvénytárban közzétette volna, hanem csak egyszerüen, két rövid sorban azt mondta ki, hogy ezt a rendeletet Szlovenszkóra is kiterjeszti. Nyilvánvaló, hogy így ez az egész rendelet a törvényesen előírt promulgáció hiánya folytán Szlovenszkón és Ruszinszkóban egyáltalában nem bír érvénnyel. Amikor ezt a körülményt interpellációban a kormány tudomására hoztam, csodálkozásomra az a válasz érkezett, hogy ezt a kifogást eddig még senki nem emelte. Hát a kormánynak magának is ismernie kell - tudtommal - a törvények és rendeletek kihirdetésére vonatkozó törvényt.

A földművelésügy és iskolaügy körébe tartozó kérdéseket már szenátortársaim előadták, így azokról én nem beszélek, csupán az iskolaügy terén kell még visszautasítanom a püspöki kar memorandumával szemben a történelmi országokban felmerült azt a kifopást, mintha a püspöki kar ezzel a memorandummal jogosulatlanul beleavatkozott volna az államnak iskolaügyi politikájába.

A történeti országokban - úgylátszik még mindig nincsenek tisztában azzal, hogy Szlovenszkón és Ruszinszkóban az iskolák nagy többsége ma is egyházi iskola, úgyhogy ott általánosságban, vagyis generaliter egyházi iskolák vannak és a más iskola - állami vagy községi - a kivétel. Ott tehát mem az egyház avatkozik bele az állami iskolák ügyébe, hanem megfordítva, minden iskolai intézkedés, az állam részéről való beavatkozást jelent az egyházi iskolák ügyeibe.

Éppen ezért a körzeti polgári iskolákróI szóló törvényt is novellálni kell Szlovenszkóra és Ruszinszkóra vonatkozólag és meg kell engedni az egyházi iskoláknak is körzeti polgári iskolákká való átalakulását, már csak azért is, mert külömben a törvény anyagi okokból Szlovenszkón évtizedekig sem lehetne végrehajtható.

Minthogy a költségvetés nemcsak a felemlített, hanem nagyon sok egyéb pontjánáI is bennünket egyáltalában ki nem elégít, azt nem fogadhatjuk el. (Potlesk.)