1. Řeč sen. dr Tischera (viz str. těsnopisecké zprávy)

Meine Damen und Herren!

Der vorliegende Gesetzentwurf umfaßt Änderungen der Advokatenordnung in vier Punkten, u. zw. die Festsetzung der notwendigen Praxiszeit für Advokaturskandidaten, die Einführung der obligatorischen Pensionsversicherung für Advokaten und Advokaturskandidaten bzw. deren Witwen und Waisen, dann die teilweise Neuregelung des Disziplinarrates und endlich die Errichtung der Advokatenkammern in Preßburg und Kaschau.

Es ist zweifellos, daß die Wirtschaftskrise sich nunmehr auch auf den Advokatenstand in sehr drückender Weise auswirkt. Dies ist in erster Linie darauf zurückzuführen, daß während der Jahre vorübergehender guter Verdienstmöglichkeiten für den Advokatenstand eine Überfüllung dieses Berufes eingetreten ist, welche sich darin ausdrückt, daß im Verhältnis zum Jahre 1910 die Zahl der Advokaten, gemessen an der Bevölkerungszahl, um nicht weniger als 230 % gestiegen ist. Die Folge dieser Überfüllung in Verbindung mit den vermiderten Verdienstmöglichkeiten infolge der allgemeinen wirtschaftlichen Krisis ist die, daß der Advokatenstand gegen wärtig einen harten Existenzkampf zu führen hat. Man kann sagen, daß mit Ausnahme nur ganz vereinzelter großer Advokaturskanzleien, die noch gut beschäftigt sind, ein Großteil der Advokaten mit finanziellen Schwierigkeiten zu kämpfen hat, wobei ein Großteil der Schuld an dieser präkeren Lage des Advokatenstandes dem Umstande zuzuschreiben ist, daß die Winkelschreiberei von Tag zu Tag zunimmt.

Es ist nicht anzunehmen, daß die Verlängerung der Konzipientenpraxis von 5 auf 6 Jahre der Überfüllung des Advokatenberufes steuern wird, zumal sich ja diese Auswirkung erst nach Ablauf von 5 Jahren zeigen wird, weil ja die Vorlage bestimmt, daß sich. die verlängerte Konzipientenpraxis nicht auf diejenigen Advokaturskandidaten bezieht, welche bereits in die Liste der Advokaturskandidaten eingetragen sind. Ebenso bleibt die fünfjährige Konzipientenpraxis auch allen denjenigen gewahrt, die vor Inkrafttreten dieses Gesetzes in die Advokaturskandidatenliste eingetragen waren, ohne Rücksicht darauf, ob die Konzipientenpraxis aus irgendwelchem Grunde unterbrochen wurde. Solche Kandidaten können also in Zukunft ihre Praxis ohne weiteres wieder aufnehmen, ohne daß ihnen irgendein Nachteil daraus erwächst.

Sehr zu begrüßen ist die Einf'ührung der obligatorischen Alters- und Invalidenversicherung für Advokaten und Advokaturskandidaten, sowie deren Witwen und Waisen. Bei den jetzigen kritischen Verhältnissen ist diese Frage eine brennende geworden. Bisher war der Advokatenstand nur auf private Versicherungen angewiesen, welche es ihm jedoch nicht ermöglichten, für seine Angehörigen hinreichend zu sorgen. Bei der schlechten finanziellen Lage der Advokaten, welche dadurch besonders illustriert wird, daß es jetzt häufig vorkommt, daß Advokaten gezwungen sind, das Ausgleichsverfahren oder Konkursverfahren über sich ergehen lassen, während es früher in den allerseltensten Ausnahmsfällen der Fall war, daß ein Advokat in Ausgleich oder Konkurs ging, ist die gesetzliche Festlegung der obligatorischen Versicherung eine unumgängliche Notwendigkeit geworden. Damit diese Bestimmung möglichst bald in Kraft gesetzt wird, ist es zu wünschen, daß das vorliegende Gesetz in Kürze in Wirksamkeit tritt. Es wird dadurch dem Advokaten, wenn er eine gewisse Altersgrenze erreicht hat, ermöglicht, ev. seine Advokatenpraxis zurückzulegen, da ihm duch diese Bestimmungen der obligatorischen Pensionsversicherung eine, wenn auch nur ganz bescheidene Invaliden- und Altersrente gewährleistet wird.

Auch die anderen Bestimmungern des Gesetzentwurfes lind durchaus zweckmäßig, und wir hoffen, daß es in Kürze in Wirksamkeit gesetzt wird. Wir werden deshalb für die Annahme der Vörlage stünmen. (Potlesk.)

2. Řeč sen. dr Turchányiho (viz str. 6 těsnopisecké zprávy)

Mélyen tisztelt Szenátus! Az elöttünk fekvö ügyvédi törvényjavaslat hirtelenül készült, javaslat és csak ideiglenes törvény lesz, amint azt az indokolás és az igazságügyminiszter úrnak a bizottságban kifejtett nyilatkozata is bizonyítja. Azonban még mint ideiglenes törvényt is, annak egyes részei miatt, úgyszolván lahetetlen azt elfogadnunk.

Elöször beszélek az ügyvédi gyakorlati idöröl, mely nem képezi oly fontos részét a javaslatnak, mert hiszen kízárólag arról van szó, hogy az eddigi 5 éves gyakorlati idö 6 évre emeltessék fel. A gyakorlati idönek a felemelésé az ügyvédi kar szellemi nivóját emelni egyáltalában nem fogja, mert hiszen még 6 évi gyakorlat, ha nincs meg a kellö rátermettség, sem fogja emelni az ügyvéd szellemí készségét. Szociális okokból ázonban a gyakorlati idónek a felemelése nagy akadályt fog görditeni az ifju generáció érvényesülése elé.

Szlovenszkón eddigelé a mostani kötelezö 5 éves praxis elött 3 évi praxis volt elöírva, úgy hogy a felemelt 5 évi gyakorlati ídö az ifju ügyvédi generáció részére szociális téren is már érezhetö volt.Viszont az 5 éves gyakorlati idönek 6 évre való felemelése az ügyvédi kar részére semmiféle gazdasági elönyt nem fog jelenteni, csak az ifju generáció lesz egy éwel megkárosítva. Ezt a javaslatot nem tekinthetjük másnak, mint a régi osztrák rendszertöl átvett gyakorlatnak, hol 7 éves ügyvédi gyakorlat volt alkalmazásban. Minthogy erre szükség nincsen, azért a javaslatnak ezt a részét is vissza kell utasítanünk.

A javaslatnak további része arról kíván gondoskodní, hogy az ügyvédi kar részére nyugdijellátás legyen szervezhetd. Ezt csak helyeselni Iehetne, mert hiszen minden karnak és minden standnak törekednie kell arra, hogy megfeleló nyugdijellátást biztosítson magának öreg kořára, keresetképtelenség esetére. Azonban ez a kérdés ezzel a törvényjavaslattal nem lett megoldva és oly megnyugtató kijelentést sem kaptunk, mely arról biztosítana, hogy ezt a sérelmet a jövöbe-ri orvosolní fogják.

Szlovenszkón az ügyvédi karnak volt nyugdíjintézete, amelyet az 1908 évi XL. t. c. létesített. Ez a nyugdíjintézet a prevratíg müködött is és a befölyt dijakat Büdapesten kezelték. A kormány azt modja, hogy ezen intézet értékei a háboru után devalválódtak és az 1930. évi párízsi szerzödés szerint ezen értékek Magyarországori maradtak. Ezen értékek azonban csak azért váltak értéktelenekké, mert a prevrat után nem történt gondoskodás arról, hogy az értékek kellö idöben idehozassanak és itt nosztrifikáltassanak, mint ahogy ez más nyugdijintézeteknél is megtörtént. Ez a mulasztás terheli elsö sorban a kormányt és ezért követeljük, hogy ezek a nyugdijasok valamilyen módon kártalanítassanak. Más nyugdijasokat. is kártalanította a kormány, thát az ügyvédek özvegyei és árvái - mert hiszen nem az ügyvédekröl lehet szó, akik amig csak lélegzenek, folytatnak praxist - is követelhetik ezt.

Szociális szempontból is kellett volna a kormánynak intézkedni és törödni azzal, bogy ez a kérdés rendezve legyen, ezért követeljük, hogy a jövöben etekintetbeň intézkedés történjék.

Ezzel kapcsolatban beszélnem kell az ügyvédi kamarák autonómiájáról Szlovenszkón. Absolute índokolatlan volt 1920-ban az az intézkedés, hogy az ügyvédi kar autonómíáját megszüntették és az ügyvédi kamarák közgyülését és ezek költségvetéskészítési jogát egy tollvonással törölték. Hogy ez az intézkedés absolute lehetetlen volt, azt hiszem, ahhoz nem fér kétség. Ha más testületnek meg tudták hagyni az autonómiát, az önrendelkezési jogot és különösen gazdasági ügyeiknek saját kebelükběn való intézését, nem tudom belátni, hogy a magasabb szellemi képesítéssel bíró kartól, az ügyvédi kartól miért kellett megvonni ezt a jogot, különösen a gazdasági önrendelkezés jogát.

Hogy ez az intézkedés mennyíre téves volt és hogy hova vezet, azt bizonyítja a túrócszent-mártoni eset. Megtörtént ugyanis, hogy a kinevezett kamarai választmány Turčanský Sv. Martinban hitelre palotát építtetett az tigyvédi kamara részére, vagyis oly városban, ahol alig 20 ügyvéd van és amely palotát most más célra használni nem lehet. Ezt a palotát vagy el kell adni, vagy talón bérlakásokká fogják átalakítani, mert ez a palota most felesleges és ha megmarad, akkor az ügyvédi kar tagjai 30 évig fogják nyögni az adósságot.

Ez a példa igazolja, hogy mennyire helytelen volt ez az intézkedés. Pedig ezt az íntézkedést továbbra is fenntartja a kormány ezzel a javaslattal, hogy egyrészt továbbra is kinevezi á kamarai választmányt, másrészt felruházza suverén gazdasági intézkedési joggal anélkül, hogy az ügyvédi kar közgyülését évenként összehivatná legalább a gazdasági kérdések megbeszélésére, és a költségvetés és zárszámadás elkészítésére.

Sovány megnyugtatásul szólgál az igazságügyminiszter úrnak a kijelentése, hogy az autonómiát okvetlenül helyre fogják állítani, mert ismerjük az eddigi gýakorlatot, hogy a kormány terdez és külsó körülmények végeznek. Azért nem fogadhatjuk el a javaslatnak ezt a részét sem és követeljük, hogy legalább gazdasági szempontból állíttassék helyre az ügyvédi kar autonómiáj a.

A javaslatot ezen formájában el nem fogadhatjuk. (Potlesk.)