1. Řeč sen. dr Pajora (viz str. 13 těsnopisecké zprávy)

Igen tisztelt Szenátus! Az elénk terjesztett 1934. évi állami zárszámadás fényes bizonyítéka a kormány rossz gazdálkodásának. A zárszámadás szerint jelentkezö 1.383 millió deficit elöállhatott azért, mert nincsen független állami számvevöszékünk, amely a költségvetés tullépését megakadályozni volna alkalmas.

Ismételten rámutattunk arra, bogy az állami gazdálkodás független ellenörzö szervének felállítása nagyon sürgös, mert enélkül évröl - évre megismétlödik azon szomoru valóság, hogy az állami gazdálkodás súlyos deficittel végzödik. Nehezen bár, de a gazdasági válsággal talán menthetö volna a deficit akkor, ha az csupán egy évre szólna, de amidön azt látjuk, hogy 1930-ban a hiány 425,6 millió, 1931-ben 125,7 millió, 1932-ben 1.748 millió, 1933-ban 1.680 millió és 1934-ben 1.384 millíó volt, vagyis 5 év alatt majdnem 5,5 milliárd a pénztári hiány, akkor ezt a szomoru képet nem a gazdasági válságnak, hanem a kormány rossz gazdasági politikájának kell betudnunk.

A kormányzatnak ismernie kellett és ismerte is a szomoru gazdasági helyzetet és ezért pénzügyi politíkáját ehhez a rossz gazdasági helyzethez kellett volna hozzáidomítania. Tudom, hogy most, két év után, minden kritika falra hányt borsó és a zárszámadás csak azért terjesztetett a törvényhozás elé, hogy a nép higyje, hogy itt még teljes parlamentarizmus és ideális demokrácia van, pedig a törvényhozás nem egyéb, mint a koalicióban egyesült politikai pártok oligarchikus egyeduralma.

A zárszámadás szerint államadósságunk csaknem 41 milliárd, ami azt jelenti, hogy minden lakosra körülbelül 3.000 Kč államadósság jut. A meglévö 41 milliárd államadósság évi 2 milliárd kamatot igényel és ha tekintetbe vesszük, hogy egy évi állami összbevétel körülbelül 8 milliárd Kč, azon szomoru eredményhez jutunk, hogy az állam évi bevételének egynegyed része kamatokra fizetendö.

Ha ezen államadóssághoz az önkormányzati testületeknek körülbelül 20 milliárdos adósságát hozzászámítjuk és az ez után fizetendö évi körülbelül 1 mílliárd kamatot is figyelembe vesszük, adva van azon kép, amely a közügyek gazdálkodását mutatja. Ezen igen szomoru gazdasági helyzetet még jobban illusztrálja azon körülmény, hogy jövedelmi adót fizetök száma alig 3 millió személy, tehát a lakosság több mint felének nincs meg a pénzügyigazgatóság által elöírt 500 koronás létminimális jövedelme és ha hozzávesszük még, hogy a jövedehni adónak 65 százalékát a szolgálati viszonyban lévök fizetik, és hogy minden 17. munkaképes ember ma munkanélküli és hogy munkanélküli segély cimén éveriként 750 millió Kč kerül kifízetésre, akkor kész a gazdasági helyzetnek a szomoru képe.

A helyzet megitélésénél nem hagyható figyelmen kívül, hogy az 1934. évben meglévö 4.423 millió pénztári utalvány címü tartozás az 1935. évben kiadott 2.289 millió pénztári utalvánnyal 6.712 millióra emelkedett, mely összeg az évi 8 milliárdos költségvertésnek 90 százalalékát teszi ki, ami azt jelenuti, hogy az állami gazdálkodásban 90 százalékban adósságiaól élünk.

Meglepö az is, hogy a körülbelül 80 külämbözö állami kezelésben lévó alap közül talán csak 5 alapnak gazdálkodásáról tesz említést a zárszámadás és csupán a zárszámadás parlamenti tárgyalásának vitaibál tudjuk, hogy létezik egy 85 millió koronát kitevö jövedéki birságalap, amit a pénzügyminisztériumi tisztvíselök kezelnek, iamelyböl bizonyos pénzügyöri épületek lettek építve, amelyeket az állam tart bérletbem és az alapnak bért fizet. Az érvényes penzügyi törvények szerint minden birság az állam jövedelmét képezi és ezért javasolom, hogy, a pénzügyminisztérium sürgdsen felhívassék, hogy úgy ezen, mint a kezelésében lévó többi alapról és azok jövedelméröl a törvényhozásnak tegyen sürgósen jelentést.

A közpénzekkel való felelötlem. gazdálkodás további szomoru képét mutatja az állami üzemek zárszámadási eredménye. A 18 állami üzem közül 8 deficittel zárta az 1934. évet és a hiány összege ezeknél körülbelül 700 millió Kč-t tesz ki. Ha tekintetbe vesszük, hogy ezen vzemek kereskedelmi vállalatok szerint volnának kezelendók, nem hiánynak, hanem tiszta jövedelemnek kellene maradni.

Súlyosan elitélendö, hogy a pénzügyi-, nemzetvédelmi- és közegészségügyi minisztériumok engedély nélkül lépték át a kötségvetés kereteit, vagyis a törvény világos rendelkezései ellenére gazdálkodtak. Gondoskodásnak kell történnie atekintetben, hogy az ilyen esetek büntetlenül meg ne ismétlödjenek. Nagy összegü túllépések mellett feltünti; hogy a kormányzat a beruházásokra elróirányzott összeget ki nem merítette. A zárszámadás adataiból megállapítható, hogy 1934-ben Szlovenszkóról 39 százalékkal több adó hajtatott be, mint a mennyit a költségvetés elöirányzott. Ezzel szemben az egész köztársaságban csaknem 2 százalékkal kisebb az adóbevétel az elóirányzott összegnél. A lakósság általános eladósodása, a kereskedelem és ipar, általában az egész közgazdaság 40 százalékos pangása köztudomásu, de ezzel szemben az adáterhek 30 százalékkal emelkedtek. Köztwdomásu az is, hogy a gazdasági válságnak nevezen gazdasági nyomoruság Szlovenszkón lényegesen nagyobb, mint a történelmi országokban és ezért elitéle~ndd a pénzügyi hatóságok olyan könyörtelensége, amely az elöirányzottnál nagyobb adó behajtását eredményezte és ezáltal egy egész sereg adóalanyt tett tönkre.

Legutóbb a kormányelnäk úrtól, valamint a közmunkaügyi miniszter úrtól hallottuk, hogy a kormány az iparvállalatok egy részát a történelmi országokból Szlovenszkóra és Kárpátaljára kívánja áttelepíteni. örvendünk, hogy Szlovenszkó iparosításának kérdésében az általunk évek óta követelt álláspont végre megértésre talált. Szlovenszkónak volt egészséges és fejlett ipara, amit azonban a lényegesen fejlettebb cseh gyáripar és az állam vámháborujá teta tönkre. Elvárhatjuk tehát most a kormányzattól, hogy a kormány a meglévö halódó ipart fejlessze és a megszüntetett vállasatokat keltce uj életre.

Meglepti dolog, hogy az állami gazdálkodás irányainak megállapításánál a kormányzat nem veszi figyelembe a gazdasági szervezetek véleményét, amely erösen kihangsulyozza, hogy az egyéni feleldsség elvét a vállalkozásokból kizárni nem helyes. Már pedig a kormányzat monopolizálási, szindikalizálási és kartellirozási irányával az ellenkezójét teszi, az árakat drágítja, a fogyasztást csäkkenti ées a megélhetést nehezebbé tenzi. Az állam feladata a vállalkozói tevékenységet fokozni, a gazdasági aktivitás elöfeltételeit megteremteni és az aktivitás akadályait elhárítani. Kötelessége jogi, pénzügyi, gazdasági és politikai biztonságot teremteni, mert ezek nélkül a vállalkozás bizalmatlan és a töke az országból menekül.

A kormányelnök úr az ujságírók elótt tett nyilatkozatában azon véleményének adott kifejezést, hogy a gazdasági helyzet javulását bizonyítja azon tény, högy a takarékbetétek állománya gyarapodott. Igaz, hogy a takarékpénztářak betétállománya 1935-ben 706 millióval emelliedett, ez a körülmény azonban nem a. gazdasági helyzet javulását, hanem ellenkezdleg, annak rosszabbodását igazolja.

A Csehszlovák Leszámítoló Bank, amelynek tiszta nyeresége 3 millió Kč, az AngloPrago Bank, amelynek tiszta nyeresége 865.000 Kč, a Živnobanka, amelynek tiszta nyeresége 19 millió, a Légiobanka, amelynek tiszta nyeresége csaknem 6 millió, a Cseh Iparbank, amelynek tiszta nyeresége 1,2 millió Kč, évi jelentéseibtil azt látjuk, hogy a betétállomány szaporodását a termelés és a kereskedelem csäkkentése folytán felszabadult összegek képezik és nem a gazdasági helyzetnek a javizlását. Nincs kifogásunk á cseh bankok prosperitása ellen, csak kónytelen vagyok rámutatni arra, hogy a fenti jövedelmek egy része Szlovenszkóból, a nevezett bankok szlovenszkói fiókjainak jövedelmébdl származnak és ezzel szemben a tisztán szlovenszkói és föleg magyar bankok nagy veszteséggel dolgoznak. Félek, hogy a cseh iparnak Szlovenszkóra való áttelepítése esetén az ipar terén ugyanez fog történni és ezért nem a cseh iparnak áttelepítését, hanem a szlovenszkói iparnak támogatását kívánjuk.

Itt az ideje, hogy a kormányzat végre belássa Szlovenszká nehéz gazdasági helyzetét, hogy a kisebbségek jogait elismerje, követeléseit teljesítse, kormányzásába täbb äzeretetet, megértést Vigyen hele és a meglévö bizalmatlanságot az egyéni szabadságba és a magántulajdonba er6sen belenyúló paragrafusokkal ne növelje.

Minthogy az államháztartásban a kiadások rendszeres túllépése, a bevételek elégtelensége és az adósságok emelkedése folyton ismétlódö jelenségek, a beterjesztett zärszámadást niem veszem tudomásul. (Potlesk.)

2. Řeč sen. Maixnera (viz. str. 5 těsnopisecké zprávy)

Hohes Haus! Die Finanzwirtschaft des Staates besteht aus zwei Teilen, aus dem Staatsvoranschlag und aus der Staatsabrechnung; ganz merkwürdigerweise wird auf den Staatsvoranschlag in unserer Republik das größere Gewicht gelegt, bei der Beratung des Staatsvoranschlages werden nie endenwollende Debatten abgeführt. Das Gleichgewicht im Staatsvoranschlage zwischen Einnahmen und Ausgaben hat einen nicht geringen Einfluß auf de Kreditfähigkeit des Staates und ist der Wertmesser für unsere Krone. Das Vertrauen des Auslandes und des čechoslovakischen Bürgers beruht auf, einer richtigen Finanzwirtschaft. All die angeführten Gründe, warum dem Staatsvoranschlage die größte Bedeutung zugemessen wird, sind irrig, denn meines Erachtens ist der Wertmesser für eine richtige Finanzwirtschaft des Staates nicht der Voranschlag, sondern die Staatsschlußabrechnung. Und diese Staatsschlußabrechnung wird 2n unserer Republik meistens bagatellisiert im guten Glauben, damit unsere schlechte Finanzwirtschaft vor der Bevölkerung verbergen zu können.

Wenn die Staatsabrechnung im Abgeordnetenhause in der Woche vom 10. bis 15. Februar behandelt und verabschiedet wurde, so gibt es zu denken, wenn heute, am 28. April, also erst nach zehn Wochen, diese Staatsabrechnung auf de Tagesordnung des Senates gesetzt wurde, wo wir doch seit zehn Wochen bekanntlich nur ganz minderwertige Dinge vorgesetzt bekamen.

In der Debatte des Abgeordnetenhauses vom 10. bis 15. Februar kamen recht unerfreuliche Sachen zu Tage, auch die staatstreuen Volksvertreter der čechischen Regierungsparteien konnten ihre Unzufriedenheit über unsere Finanzwirtschaft nicht verbergen, und der Herr Finanzminister hat, Krankheit vorschützend, seine Konsequenzen gezogen. Das Verschleppen der Staatsabrechnung im Senat scheint mir ein Teil jener Einschläferungspolitik zu sein, mit der in unserer Čechoslovakischen Republik so gerne regiert wird. Man wollte die harten Worte des Parlamentes und seiner staatstreuen Volksvertreter in Vergessenheit bringen; deshalb wurde,scheinbar die Staatsabrechnung eřst heute nach zehn Wochen auf die Tagesordnung des Senates gesetzt.

Bei den Beratungen über Staatswirtschaft und Staatsfinanzen wiederholt sich seit dem Bestande unserer Republik jährlich dasselbe Bild. Sonnenschein und die beste Ordnung der Finanzen, Überschüsse bei der Vorlage des Staatsvoranschlages und ein Katzenjammer mit Millionen-Defiziten bei der Vorlage der Staatsschlußabrechnung.

Diesen Katzenjammer charakterisieren wohl am besten die einleitenden Worte des uns vorgelegten Berichtes, Druck Nr. 61:

"Die Staatsschlußabrechnung für das Jahr 1934 ist wiederum wie die Staatsschlußabrechnungen der vergangenen Jahre ein Bild der finanziellen Bedrängnis unseres Staates."

Wenn diese Worte im amtlichen Bericht Nr. 61 gebraucht werden, so sprechen diese Bände und sachen im krassen Widerspruch zu jener Verschwendungssucht, die wir von der Sudetendeutschen Partei nicht oft genug auf dem Gebiete des Minoritätsschulwesens, auf dem Gebiete oft unnötiger staatlicher Ämter, auf dem Gebiete vielleicht luxusiöser Rüstungen usw. usw., kritisiert haben.

Diese harten und offenen Worte des Berichtes Nr. 61 werden mit der Wirtschaftskrise charakterisiert, also mit einer traurigen Tatsache, über die fast alle Volksvertreter Bände gesprochen haben und die zu beseitigen Sache der čechoslovakischen Regierung wäre. Die Sudetendeutsche Partei hat Wege genug gezeigt, der Wirtschaftskrise beizukommen, welche Wege hauptsächlich auf ein gutes volkswirtschaftliches Einvernehmen mit unserem größten Nachbarn, dem Deutschen Reiche, hinwiesen.

Der Autor des Druckes Nr. 61 hat, mit der Psyche des Volkes rechnend, einen bedeutenden Fortschritt gefunden darin, daß die Staatseinnahmen im Jahre 1934 um 1134 Millionen Kč gestiegen sind; nur nur nebenbei sei bemerkt, daß die erhöhten Einnahmen bei der Umsatzsteuer, die Versteuerung der Vorräte in Textilien, die hohen Vorschreibungen und Ergänzungen des Jahres 1932 mitbestimmend an diesen Mehreinnahmen waren, welche bei einem Geldbedarf des Staates von 11 Milliarden nicht einmal eine besondere Rolle spielen.

Der Herr Abg. Remeš hat als Berichterstatter des Budgetausschusses im Abgeordnetenhause die Wichtigkeit der Staatsschlußabrechnung mit zwei Sätzen sehr richtig charakterisiert:

"1. Die Staatsschlußabrechnung ist in jedem Rechtsstaate das wichtigste Hilfsmittel zum Erkennen der Staatswirtschaft während eines bestimmten Zeitraumes.

2. Die Staatsschlußabrechnungen sind nicht nur Bilanzen der staatlichen Wirtschaft, sondern sie lind auch Bilanzen unserer Staatlichkeit; sie sind ein Spiegel, in welchem sch klar der Sinn für Verantwortung, die wirtschaftliche, politische und finanzielle Voraussicht wiederspiegelt."

Das sind also, meine sehr verehrten Damen und Herren, Worte des Berichterstatters Remeš, eines čechischen Politikers und Staatsmannes von Rang und Ansehen, und deshalb darf es auch uns von der Sudetendeutschen Partei nicht übel genommen werden, wenn wir an der Staatsabrechnung des Jahres 1934 eine objektive Kritik üben.

Wenn wir objektiv kritisieren, so können wir das am besten mit den Worten des Staatsmannes Remeš tun, indem wir sagen: Die Bilanzen der staatlichen Wirtschaft und damit die Bilanzen unserer Staatlichkeit sind schlecht und nur der Spiegel ist gut, welcher klar und deutlich Mangel des Verantwortungsgefühls und mangelnde wirtschaftliche, politische und finanzielle Voraussicht zeigt. (Předseda dr Soukup ujal se předsednictví.)

Wenn ich Worte meiner Rede zum Staatsvoranschlage im Monate Dezember v. J. wiederhole dahingehend, daß wir anläßlich der Staatsgründung 5 Milliarden Schulden übernommen haben, heute aber der Staat mit 41 Milliarden verschuldet ist, daß also durchschnittlich alljährlich 2.100 Millionen an Staatsschulden zugemacht wurden, wenn ich wiederhole, daß heute jedes ha Grund und Boden mit 4.000 Kronen Staats und autonomer Schulden belastet erscheint, so will mir scheinen, daß der vom Herrn Koll. Remeš erwähnte Spiegel gut ist und klar und deutlich zeigt, welche Verschwendungssucht das Regime von der Staatsgründung bis zum heutigen Tage beherrscht hat. Wenn man über solche Ziffern, spricht oder schreibt, so wirkt das revolutionär, wenn Sie aber die Staatsabrechnung vom Jahre 1934 aufmerksam studieren, so muß einen dieses Studium zur Verzweiflung treiben. Nicht Worte, sondern Zahlen mögen sprechen:

Staatsschlußabrechnungen in den Jahren
1930 bis 1934:

Dies ist das Defizit in den letzten 5 Jahren, welche der Berichterstatter Remeš mit den Worten beschönigt: "Aus dieser Nichtübereinstimmung zwischen Einnahmen und Ausgaben erstanden jedoch Abgänge, welche durch außerbudgetliche Einnahmen gedeckt werden mußten." Diese Worte sind schön gesprochen und bedeuten nichts anderes, als daß unser Staat gezwungen war, in den Jahren 1930 bis 1934 16 Milliarden weitere Staatsschulden in dieser oder jener Form zu kontrahieren, welche Staatsschulden umgerechnet auf Grund und Boden eine weitere Belastung von 1000 Kronen per ha bedeuten. Als Landwirt habe ich das Gefühl, daß im Durchschnitt angesichts der unproduktiven Flächen und der Wälder und Teiche das ha Grund und Boden einen höheren Wert nicht besitzt und die čechoslovakische Regierung in erster Linie von den Wohltaten des Entschuldungsgesetzes Gebrauch machen könnte.