1. Řeč sen. dr Törkölyho (viz str. 4 těsnopisecké zprávy):

Tisztelt Szenátus! A rendkívüli rendeleti hatalomról a csehszlovák törvényhozás immáron negyedszer intézkedik. Elsőnek jött a 95/33 számu törvény, utána a 206/33 évi, azután a 190/34 évi. Ez a három megelőző törvény, a rendkívüli rendeleti hatalomról szóló törvények de jure érvénytelenek, mert az alkotmánnyal ellentétben vannak és hogyha ez a javaslat, mely a mai a tárgyalás alapját képezi, törvénnyé válik, úgy ez az alkotmánnyal ellentétben áll és így érvénytelen.

A csehszlovák alkotmánylevél azt mondja, hogy minden jog forrása a nép, proklamálja a népszuverénítás elvét és azt mondja, hogy alkotmánylevél határozza meg, hogy ez a főhatalmu nép ki által hozatja meg a törvényeket és ki által kezelteti a végrehajtó hatalmat.

Meg van mondva az alkotmánylevélben, hogy a törvényalkotás joga a parlamentet illeti, meg van mondva, hogy másféle módon mint parlament utján törvényt hozni nem lehet, a törvényalkotás jogát átruházni nem lehet. Az alkotmánylevél 55. szakasza világosan megmondja, hogy rendeletet csapán csak valamely meghatározott törvény végrehajtására és ezen törvény keretének korlátain belül lehet hozni. Ez azt jelenti tehát, hogy rendeletek által kormányozni nem lehet, rendeletek által a parlament illető kizárólagos és korlátlan törvényalkotási jogot átruházni nem lehet a kormányra és nem lehet a törvényt rendeletekkel helyettesíteni. Úgylátszik, hogy az alkotmánynak a rendelkezései hiábavalók, mert hiszen, amint azt már 3 törvény mutatja, egyáltalában figyelembe sem veszi a törvényhozás, a kormány ezeket az alkotmányjogi szabályokat és egyszerűen eltekint attól, hogy mint parancsol az alkotmány. (Místopředseda dr Bas převzal předsednictví.)

Ez egy nagy sérelem az alkotmányjog szempontjából, mert hiszen nem is egy, hanem 3-4 veszedelmes precedenst statuál akkor, amikor rendeletekkel engedi felhatalmazás alapján helyettesíteni a törvényeket és megengedi, hogy a kormány rendeletekkel hatályon kívül helyezze a megelőzőleg törvényhozás utján az Elnök szentesítésével megalkotott törvényeket.

Tisztelt Szenátus! Az feltétlenül alkotmánymódosítást jelent, hogyha ezt a mostani törvényjavaslatos is elfogadjuk. Már pedig az alkotmánymódosítás módjáról az alkotmánylevél azt mondja, hogy az illető törvényjavaslatot kifejezetten alkotmánymódosító törvénynek kell deklarálni, mihez háromötöd többség kell.

A jelen törvényjavaslat nincsen úgy kezelve, mintha alkotmánymódosító törvény volna és annak megszavazóhoz nem kívánja a kormány a háromötöd töbséget.

A törvény jelenleg nagy indokolást nem tartalmaz. Az mondja, hogy a gazdasági viszonyok, a gazdasági válság még nem javult meg annyira, hogy a kormánynak beavatkozása a gazdasági kérdésekbe szükségtelenné vált volna. Azt mondja, hogy marad az első indok, melyet a 95/33 törvény indokolásában találunk és mely azt mondja, hogyha gazdasági viszonyoknál fogva sürgős intézkedésekre van szükség és ha ez a sürgős szükségesség indokolva van, akkor rendeleti úton kell hogy intéztessenek el gazdasági kérdések, mert a parlament technikája nehézkes és nem tudja ezt a szerepet betölteni.

Nagy kérdés, hogy ez a gazdasági szükségesség jelenleg fennforog-e és nagy kérdés, hogy a gazdasági szükségesség kérdését nem lehet-e helyesebben, másképen megoldani.

Nézetem szerint keresni kell a megoldást arra, hogy ilyen sürgős intézkedéseket parlamenti úton kell megtenni. Az tiszta munka, hogy maga a csehszlovák alkotmány tartalmaz oly intézkedéseket, mely intézkedések ezt a problémát könnyen megoldják. Ismeretes az Állandó bizottság intézmenye. mely akkor, amikor a parlament nem tud működni, feloszlatás vagy elnapolás folytán, akkor halaszthatatlan sürgős intézkedéseket az állandó választmánnyal kell végeztetni. Ez nagyon könnyű megoldás lett volna, amit már a 95/33 számu törvény meghozatalának tárgyalásánál a képviselőházban proponáltam és pedig az, hogy az Állandó bizottságot kell megbízni azzal, hogy sürgős gazdasági kérdésekben a kormányjavaslatokat ideiglenes törvény jellegével bíró intézkedésekkel a bizottság intézze el és akkor a probléma meg lsez oldva úgy, hogy egyáltalában nem lett elvéve a parlament törvényalkotási joga és nem lett megsértve a népszuverénítás elve A népakarat érvényesülhet, mert a törvényeket a képviselőház és a szenátus tagjai, mint a nép mandatáriusai hozzák.

De lehet egy külön bizottságot is e célra alkotni ennek a bizottságnak adott elhatalmazással, amint azt Magyarországon az úgynevezett 33-as bizottsággal intézik el a kérdést. Ámde ilyen megoldást nem akarnak, inkább hajlandók a parlament suverénitását, mely úgyis kérdéses, megsérteni, hajlandók a parlamentet alárendelt szerepre kárhoztatni, amikor úgyis oly szerepet tölt be, hogy azt lehet mondani, hogy az egész parlament nagy gyerekek kedves játékszere, mely semmi jelentőséggel nem bír.

Angliában ma, hol az alkotmányosságra sokat adnak, is van szó arról, hogy rendkívüli körülmények között, amikor az állam veszélyeztetve van, parlament nélkül intézkedhet a kormány, de ezt azzal indokolják, hogy azt mondják, hogy a jog uralma fel van függesztve és majd ha a rendkívüli viszonyok megszűnnek, akkor a kormány minden intézkedéséért személyesen még büntetőjogi felelősséggel is tartozik különösen akkor, amikor a szabadság lett megsértve szükségesség nélkül. Ez alól a felelősség alól a miniszter csak akkor szabadul, ha a rendkívüli viszonyok megszűnte után, a törvényhozás az úgynevezett indemnity törvénnyel kifejezetten mentesíti. Ott nehezen határozzák el magukat arra, hogy a rendkívüli viszonyokat konstatálják, nagyon rigorozusan figyelik meg a tényeket, hogy jelen van-e a rendkívüli intézkedés szükségessége és gondoskodnak arról is, hogy a hatalommal szükség nélkül visszaélő miniszter igazán felelősségre legyen vonva. Ott igen súlyos intézkedés a rendkívüli rendeletekkel való hatalomnak átadása a kormánynak, mennyivel inkább súlyos az ott, ahol a jog uralma egyáltalában nem létezik, ahol a Legfelsőbb bíróságnak az elnöke nyilvánosan mondja, hogy a köztársaságban a jog, törvény és igazság elve visszavonulóban, a hatalom, főkep a politikai hatalom elve pedig előnyomulóban van. Ez a törvényjavaslat is azt bizonyítja, hogy a politikai hatalom előnyomulóban van.

Ez a törvény egyébként is sok kifogás alá esik. Ennek a törvénynek erősen sebezhető oldala, hogy áttöri az alkotmányosságnak és az igazán demokratikus államoknak azt a parancsoló elvét, hogy bűntett, vétség, bűncselekmény csak akkor foroghat fenn, ha a tettet a törvény annak deklarálja. A felhatalmazási törvény már első formájában is deliktumstatuálási jogot ad a kormánynak és a járási hivatalok révén úgy kezelteti azt, hogy az egyéni szabadság veszélybe kerül.

A rendkívüli rendelettel való kormányzásnak úgylátszik nincs megállása, mert az tovább építtetett ki, mert nyugodtan lehet mondani, hogy itt állandósul a rendkívüli rendeletekkel való kormányzás, ami jogszerűen semmi esetre sem történthet meg ott, ahol demokráciáról beszélnek és azt mondják, hogy ennek lényege a szabadság.

Hát kérem, hibája ennek a törvényjavaslatnak, hogy megrosszabbítja az eddigi állapotot is. Az első törvényes intézkedésben csak a vámtarifa módosításáról volt szó, majd a nagyipar, ipar és mezőgazdaság terén a termelesi és árviszonyok szabályozásáról és arról, hogy az állami háztartás egyen súlya biztosítassék, az állami vállalatok és a többi intézmények és alapoknál a háztartás egyensúlya biztosítassék. Másodszor a módosítássál kiterjesztették és később a harmadik, a 104/34 számu törvény felhatalmazta a kormányt, hogy a közigazgatás egyszerűsítése és racionalizálása rendeleti úton történhessék. A mostani törvényjavaslat még ennél is tovább megyem mert elfogadhatatlan indokolással a rendőrség szervezésére és a rendőri szolgálatot szabályozó intézkedéselvre is felhatalmaztatik a kormány. Hát kérem szépen, ennek semmiféle kimutatható összefüggése nem lehet a gazdasági kérdések sürgősségével. Törvény biztosítja a rendőrség államosítását, a közrendet, nincs szükség, hogy erre a térre is kiterjesztessék a rendkívüli rendeletekkel való kormányzásnak a hatalma.

Részemről azt tartom, hogy ennek valami. más rejtet oka van, amit nem mond meg a beterjesztő kormány, mert ha őszintén megmondaná az indokot, akkor több mint valószínű, hogy a törvényhozás megtagadná a rendkívüli rendeletekkel való kormányzásra irányuló felhatalmazás kiterjesztését.

Tisztelt Szenátusi Ezt a törvényt csak az alkotmány megsértésével lehet meg hozni és ha ezt felterjesztenék az alkotmánybírósághoz, semmi kétség, hogy kimondaná, miszerint ez a törvény alkotmányellenes és így de jura érvénytelen.

Ennek a javaslatnak is megvannak az úgynevezett korlátjai mint az első törvényjavaslatnak. A 109/34 számu törvényfelhatalmazós magán viseli annak a bélyegét, hogy a gazdasági kérdéseket diktatorikusan kezelheti a kormány. Megdönthetetlen tétel, hogy ahol diskrecionális hatalom van, ott az önkény, a kormány hatalmi politikája érvényesül, nem pedig a gazdasági szükség kielégítése.

Azt mondja a törvényjavaslat, hogy érvényben marad az az intézkedés is, hogy a köztársaság Enökének alá kell írnia a rendeleket. Ez egyáltalában nem megnyugtató. A rendeletet úgyis a parlament elé kell hozni és ha ez el nem fogadja, hatálytalanná válik. Tehát az államfő aláírása dacára hatálytalanítható a rendelet.

A kiadott rendeletet a kihirdetés napjától számítva, 14 napon belül tartozik a kormány beterjeszteni jóváhagyas végett a palamentnek. Hát kérem szépen, ez igen sok kérdést hagy nyitva, mert például nincsen arról szó, hogy mi történjék akkor, ha a parlament nem járul hozzá a rendelethez és a rendelet érvényben volt, intézkedések történtek annak alapján. Hogy kell történnie az in integrum restitucionak? Es ha károsodás történt, hogyan térítessék meg a kár. Ez a rossz törvényalkotásnak a következménye, mert a törvényhozónak minden oly esetet ki kell merítenie, mely az illető törvénynek vagy rendeletnek jogkövetkezményeképen fog bekövetkezni.

Tisztelt Szenátus! Ennél a törvényjavaslatnál nincsen semmiféle felhoztató indok, mely megnyugtatná a skrupulust, mely kizárná annak a lehetőségét, hogy ez a rendkívüli hatalommal élő kormány nem fog visszaélni hatalmával, nincsen semmiféle oly indok, mely elnémítaná azt, hogy az alkotmánynak ily réstörése voltaképen nem fog magismét lődni, azért mindazok a pártok, melyek közé a mi klubunkban egyesült pártok is sorozhatók, kik az alkotmányjogra nagy súlyt helyeznek és az alkotmány alapján állanak, ezt a törvényjavaslatot nem szavazhatják meg.

A Magyar nemzeti párt és klubom nevében ezt a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Potlesk.)

2. Řeč sen. dr Tischera (viz str. 6. těsnopisecké zprávy):

Als Vertreter der Sudetendeutschen Partei habe ich bereits gestern im verfassungsrechtlichen Ausschuß die Erklärung abgegeben, daß die Sudetendeutsche Partei gegen das Ermächtigungsgesetz stimmen wird, und zwar aus. rechtlichen und politischen Gründen. Aus rechtlichen Gründen deshalb, weil das Ermächtigungsgesetz mit der Verfassungsurkunde nicht in Einklang zu bringen ist und in unlösbarem Widerspruch zu derselben steht. Die Verfassungsurkunde kennt keine außerordentliche Verordnungsgewalt, sondern nur die Verordnungsgewalt im Sinne des § 55 der Verfassungsurkunde, welcher lautet: Verordnungen dürfen nur zur Durchführung eines bestehenden Gesetzes und in seinem Rahmen erlassen werden. Bevor ein Ermächtigungsgesetz hätte in Kraft treten können, hätte dieser § 55 der Verfassungsurkunde mit der qualifizierten Mehrheit von s der Stimmen außer Kraft gesetzt werden müssen. Das ist nicht geschehen und deshalb hängt das Ermächtigungsgesetz vollständig in der Luft und ist ungesetzlich.

Außerdem ergeben sich schon bei ganz oberflächlicher Betrachtung beider Gesetze, nämlich der Verfassungsurkunde und des Ermächtigungsgesetzes, tiefeinschneidende Unterschiede. Im § 1 des Ermächtigunsgesetzes wird die Regierung ermächtigt, während der Zeit der außerordentlichen inländischen und ausländischen Wirtschaftsverhältnisse im Verordnungswege den Zolltarif der Čechoslovakischen Republik zu regeln und, soweit hiezu nach den Vorschriften der Verfassungsurkunde nicht ein besonderes Gesetz notwendig ist und es sich nicht um die gesetzliche Regelung der čechoslovakischen Währung handelt, Verfügungen für eine angemessene Regelung der Preise und der Produktions- und Absatzverhältnisse in der Industrie, in den Gewerben und in der Landwirtschaft, sowie für die Einhaltung des Gleichgewichtes im Haushalte des Staates, der staatlichen oder vom Staat verwalteten Unternehmungen, Anstalten, Fonds und Einrichtungen und ebenso der Anstalten, Fonds und Einrichtungen, die von gesetzeswegen Beiträge, Gebühren oder Abgaben einheben, zu treffen. Im § 4 des Gesetzes werden für die Übertretung dieser Vorschriften von der politischen Behörde Strafen festgesetzt. Es ist also so, daß durch die §§ 1 und 4 zusammen ein Befehl an das Volk erteilt wird, sich gemäß gewissen Verordnungen der Regierung zu verhalten. Diese in Aussicht genommenen gewissen Verordnungen können jedoch nur solche sein, welche durch den § 55 der Verfassungsurkunde unbedingt ausgeschlossen werden sollen. Ferner wird im § 3 des Ermächtigungsgesetzes bestimmt: Die Verordnung auf Grund dieses Gesetzes wird vom Präsidenten der Republik mitunterzeichnet. Hingegen sagt der § 84 der Verfassungsurkunde: Jede Regierungsverordnung unterzeichnet der Vorsitzende der Regierung oder sein Stellvertreter und der mit der Durchführung betraute Minister, zumindest aber die Hälfte der Minister. Auch hier ist ein unlösbarer Widerspruch. Der § 5 des Ermächtigungsgesetzes bestimmt ferner: Die auf Grund dieses Gesetzes erlassenen Verordnungen werden von der Regierung binnen 14 Tagen vom Tage der Kundmachung beiden Häusern der Nationalversammlung vorgelegt. Sie treten, wenn beide Häuser in einer Abstimmung nach § 48, Abs. 1 der Verfassungsurkunde ihre Genehmigung verweigern, mit dem Tage dieses Beschlusses außer Kraft. Nach der Verfassungsurkunde besteht aber keine Verpflichtung der Regierung, der Nationalversammlung eine Verordnung binnen einer bestimmten Zeit, also wie hier angegeben ist, binnen 14 Tagen vorzulegen. Ebenso ist der Verfassungsurkunde unbekannt, daß eine Verordnung durch einen Beschluß der Nationalversammlung außerkraft gesetzt werden kann. Und schließlich bestimmt der § 2 des fraglichen Gesetzes: Die Bestimmungen der Gesetze, die das gleiche Gebiet regeln, wie die auf Grund dieses Gesetzes erlassenen Verordnungen treten außer Kraft, soweit sie von diesen Verordnungen abweichen. Nun kennt aber die Verfasungsurkunde nur Verordnungen zur Durchführung eines Gesetzes, aber nicht zur Aufhebung eines Gesetzes und die Verfassungsurkunde steht grundsätzlich auf dem Standpunkte, daß Gesetze nur durch Gesetze aufgehoben werden können und macht diesbezüglich eine Ausnahme nur hinsichtlich der Verfügung des 24-gliedrigen Ständigen Ausschusses der Nationalversammlung. Die Aufhebung eines Gesetzes durch Verordnung ist laut Verfassungsurkunde unmöglich.

Das ursprüngliche Ermächtigungsgesetz vom Jahre 1933 wurde bereits einigemal verlängert, novelliert und erweitert. Jetzt, in der gegenwärtigen Fassung enthält der § 1 einen Absatz folgenden Inhaltes: Die Verfügungen gemäß Abs. 1 können auch dann getroffen werden, wenn sonst ein Gesetz erforderlich wäre. Doch können durch sie die gesetzliche Regelung der Währung nicht ab. geändert und Steuern nicht auferlegt oder erhöht werden. Somit können jetzt durch außerordentliche Verordnungen der Regierung auch Angelegenheiten geregelt werden, hinsichtlich welcher die im 55 der Verfassungsurkunde gemeinten Durchführungsverordnungen ausgeschlossen sind, mit Ausnahme der Steuererhöhungen. Es kann also jetzt durch das Ermächtigungsgesetz z. B. eine Beschränkung des Rechtes, eine Erwerbstätigkeit auszuüben, auferlegt werden oder es kann auch eine Enteignung vorgenommen werden, obwohl beides in der Verfassungsurkunde ausdrücklich verboten ist - siehe §§ 108 und 109 der Verfassungsurkunde. Die außerordentlichen Verordnungen stellen deshalb eine neue in der Verfassungsurkunde vollkommen unbekannte Pflicht- und Rechtsduelle dar und stehen im klaren Widerspruch zur Verfassungsurkunde.

Das vorgelegte Gesetz überschreitet auch sonst den Rahmen, in welchem sich das Ermächtigungsgesetz halten soll, denn es verläßt das wirtschaftliche Gebiet und greift in das Gebiet der Sicherheitspolizei ein. Es ist auch eine Erweiterung dieses Gesetzes vorgesehen, daß die Polizeiverwaltung und der Polizeidienst auf Grund dieser Verordnungen geregelt werden können. Diese Erweiterung ist auch nach dem bisherigen Wortlaut des Ermächtigungsgesetzes absolut unmöglich. Wir hatten schon im alten österreichischen Parlament den berüchtigten § 14. Dieser § 14 wurde immer als ein Pfahl im Fleische der konstitutionellen Verfassung der alten Monarchie empfunden und alle Parteien haben sich gegen sein Belassen ausgesprochen. Mit Hilfe dieses berüchtigten § 14 konnte es der altösterreichischen Regierung in ihrer Fortwurstelei gelingen, gegen den Willen der Bevölkerung jahrelang zu regieren und Gesetze zu erlassen. Es ist uns wohl bewußt, daß dieser § 14 gewiß etwas Undemokratisches darstellt, besonders in unserer demokratischen Čechoslovakischen Republik. In diesem Punkte wäre in erster Linie eine Entösterreicherung notwendig. Wir wissen wohl, daß in der gesetzgeberischen Tätigkeit und in der Aufsichtsgewalt des Staates kein Vacuum eintreten darf. Dem ist aber durch die Bestimmung der Verfassungsurkunde, durch die Einsetzung des Ständigen Ausschusses bereits Genüge getan.

Es entspricht auch nicht der Würde und dem Ansehen des Parlamentes, wenn einschneidende Gesetze dadurch geschaffen werden, daß man sie ganz einfach der Regierung überläßt und sich hinter die Regierung stellt, um die eigene Verantwortung abzulehnen. Es entspricht auch nicht der Arbeitsfreudigkeit und dem Verantwortungsgefühl der gesetzgebenden Körperschaften, wenn sie vielleicht deshalb, weil wenig Zeit zur Verfügung steht, wichtige Gesetze im Verordnungswege erlassen kann. Dringliche Gesetze sind dringlich zu behandeln und hiezu bieten das Staatsgrundgesetz, die Verfassungsurkunde und die Geschäftsordnung hinreichende Handhaben, um Gesetze auch in kurzer Zeit durchzubringen.

Die Erweiterung des Gesetzes gibt der Regierung auch die Handhabe, die Polizei zu verstaatlichen. Hiedurch wird eine weitere Einschränkung der Autonomie der Gemeinden herbeigeführt. Auch können wir uns nicht der Besorgnis erwehren, daß bei der Verstaatlichung der Polizei wieder ein Großteil von Arbeitsplätzen für das sudetendeutsche Volk verloren gehen wird. (Souhlas.) Denn man wird es wieder benützen, bisher städtische Polizisten abzubauen, respektive nicht einzustellen, und dadurch werden Not und Elend im sudetendeutschen Gebiete wieder vergrößert werden.

Wir wollen nicht Opposition machen, nur um Opposition zu treiben. Aber wir glauben, daß wir der Demokratie einen größeren Dienst erweisen, wenn wir auf die Schäden einer derartigen Regelung hinweisen, weil dadurch die Grundlagen der Demokratie untergraben werden. (Výkřiky: Bravo!) Wir sprechen sachlich. Wir verurteilen die Methoden der wüsten Schimpfereien und Vorwürfe, wie wir sie bisher kennengelernt haben. (Souhlas a výkřiky.) Wir wollen sachlich arbeiten im Interesse der Demokratie, im Interesse unseres Volkes und im Interesse des Gesamtstaates. (Souhlas a potlesk. Výkřiky.)