A mi pártunkhoz tartozó szenátörtársaim már felhozták az állarnpolgársági és a gazdasági fösérelmeket.

Én tekht e helyütt most csak kulturális sérelmeink közül említem meg, hogy az 1919 évi 189 számu törvény, amely a más nyelvü tanulók részére szóló iskolát szabályozza, utolsó paragrafusában azt mondja, hogy az a törvény mikor lép Szlovenszkón életbe, azt miniszteri rendelet fogja kimondani. A történelmi országbav áz elmult 16 év alatt százával allítottak fel ezen törvény alapán az uj iskolát, Szlovenszkón azonban a törvényt még életbe sem léptették. (Sen. Šelmec: Najvätšia nesprávnosť, čo ponosujete o našom školstve!) To je zákon a zákon musíme prevádzať a ešte nie je nariadenie vydané, lebo ten zákon je v platnosti 15 rokov.

A papíron van a magyar kisebbségnek egyetemi tanszéke, a valóságban pedig ez betöltve nincsen, pedig elegendö ajkalmas erö volna erre az egyetlen tanszékre. (Sen. Šelmec: Nincsen tanerö!) Hogyha magyar része van az agrárpártnak és a többi kormánypártoknak, már csak találnak az urak alkalmas taneröt.

A köztársasági közkönyvtárakra vonatkozó törvény végrehajtási rendeletét Szlovenszkóban mind a mai napig nem adták ki; a könyvtárak müködnek ugyan, de jogi szabályozásukra 15 év alatt nem találtak elegendö idöt. Pedig úgylátszik, hogy más téren Szlovenszkó ennek a republikának a kisérleti nyula. Minden kétséges ujitást ott próbálnak ki. A nagy zsuparendszert is ott kisérelték meg alkalmazni és a szegény szlovenszkóiaknak kellett elszenvedniök a kudarcba fúlt kisérlet káros hatásait.

Ilyen körülinények között a kormányhoz bizalmunk nem lehet és nincs a mi választóinknak sem, akik híven kitartottak a választásnál a mi pártunk zászlaja mellett, dacára annak, hogy mi a választási agitálásnál még a törvényes határokig sem igen mehettünk el, mert ebben is korlátozva voltunk és kissé erösebb kritika esetén államelleneséggel vádloltak volna; ellenben a kormányzó pártók a magyar vidékeken olyan eszközöket használtak, amikért bennünket egész bizonyosan börtönbe vetettek volna. (Řečník ukazuje místopředsedovi dr Hellerovi červeno-bílo-zelený plakát. ) Tyto plakáty vydala agrárná strana. Boly až 1 m veliké plakáty a páni agrárnici hovorili, že oni sú ti opravdoví Maďari.

Itt felmutatom az agrárpártnak a mágyar választók között osztogatott röplapját, amelyen a koszorun piros-fehér-zöld színü szalagók lógnak, amihez az agrárpárt azt áz agitációt füzte; hogy ök az igazi magyarok. Magam is láttam egy méferes plakátokat.

Tulajdonképen, minthogy csak kevés számu magyárt sikerült ezzel az agitációval is tölünk eltántorítaniok, köszönettel tartozunk az agrárpártnak ezért a tényeért, mert ezzel igazolta azt az álláspontunkat, hogy a piros-fehér-zöld a magyar nemzetnek, a magyar népnek a színe, mint a név is mondjas »nemzeti szín« és így a magyarok által bátran használható, akármilyen államban élnek is. Reméljük tehát, hogy ezentúl minekünk is szabad lesz a republikában használnunk a magyar nemzeti színt és nem fogják mindjárt megbüntetni azokat, akiknél ily színü szalag mařadt á régi idöböl. Ilyen eszközök mellett természetes, hogy egy p.ár jóhiszemü magyar, földmüves ember, kik nem ismerik a magas politikát, az agrárpártra adta le szavazatát.

Az agrárpártnak ezen választási manöverére erösen rálicitált a Gajda párt. Ezt nem én mondom, ale »Slovenský Denník«, orgán agrárnej strany 26. marca píše (čte): »Je známo, že Gajda svoj fašizmus začal šíriť i medzi Maďarmi na Slovensku. Z Maďarského Belu - toto je ta obec - oznamujú, že tam fašistický rečník sľuboval, že keď zvíťazí, príde revízia a tie kraje Slovenska, ktoré sú prevážne maďarské, vráti Maďarsku.« (Sen. Šelmec: Vy ste povedali, že toto je plebiscit ako v Saarsku, že prijde Horthy a všetkých nás pověšá! Tak ste volby vyhrály! - Výkřiky: Túto zradu dokážeme!) Prečo také reči hovoriť? Toto je ten plakát červeno-bielo-zeleny (ukazuje plakát agrární strany).

Ilyen eszközök alkalmazása mellett nagyon természetes, hogy az agrárpárt és a többi pártok szereztek magyar szavazatokat, mint Csomort és másokat és Stodola szenátor úrnak nincs igaza, amikor azt mondja, hogy 290.000 szavazónk nem bizonyítja azt, hogy ebben az államban 1 millió magyar van. A magyarság szavazatai feloszlanak az agrárpárt, Cajda párt, szociáldemokrata párt és a kommunista párt között és így természetes, hogy nemcsak hogy megvan az 1 millió magyar a megfelelö szavazat szerint, hanem jóval több.

Nem lehetünk bizalommal a kormány nyilatkozatával szemben, mert abban nem találunk semmit Szlovenszkó autonomiájának megvalósításáról.

Vita folyt itt, hogy a szlovák és cseh nemzet képviselöi között létrejött pittsburghi szerzödésben említett »teljes autonómia« alatt mit érthettek a szlovákok, mi ennek az autonomiának a definiciója. A dolog igen egyszerü. A szlovákok a pittsburghi szerzödés létesítésekor a magyar állam kemetei között éltek, ennek a jogi intézményei lebegtek szemük elött; jól ismerték a régi magyar államban a horvátok részére szabályozott autonómiát. Amikor tehát a pittsburghi szerzödésben a maguk részére »teljes« autonómiát kötöttek ki, nyilvánvaló, hogy többet akartak kikötni, mint ami Horvátország autonómiájában volt. Kétségtelen tehát, hogy az az autonómia, amelyet Szlovenszkó választóinak nagy többsége egyértelmüleg követel, legalábbis olyan kell hogy legyen, mint amilyen autonómiával Horvátország rendelkezett.

Igen csodálkozom, hogy a kormánykörök fáznak ettöl az autonómiától és mert inkább mindenféle részletintézkedést igérnek, mint például közigazgatási expozitura, iskolatanács, gazdasági tanács stb. amihez már csak a politikai autonómia kellene; ha komolyan veszik ezeket az intézményeket, úgy megvolna az autonomia.

Hogy a Szlovenszkóban meghonosodott móstani rendszer hová vezet, azt láthatjuk abból a félhivatalos cáfolatból, amely a ľudová strana azon állítására jelent meg, hogy Szlovenszkón 300.000 a történeti országokból származó alkalmazott él. A cáfolat azt mondja, hogy nem 300.000, hanem csak 130.000. Ehhez a számhoz nyugodtan hozzávehetünk még bizonyos százalékot, azokat a történeti országokból származó alkalmazottakat, akik Szlovenszkón községi illetöséget szereztek, úgyhogy nyugodtan kikerekíthetjük a 130.000 számot 150.000-re.

Ha már most minden ilyen tisztviselö fizetéséböl évenként csak 5.000 koronát költ el otthon, vagy visz haza a történefi országokba, akkor évenként ezen a réven háromnegyed milliard korona áramlik ki Szlovenszkóból, aminek nincs megfelelö ellentétele. Hogy ez a szegény országrész, amely amúgy is sokkal szegényebb és a mostani gazdasági viszonyai is sokkal roszszabbak a történeti országoknál, ezt az egyenlötlen túlmegterhelést nem bírhatja ki, az világos.

Követelnünk kell tehát, hogy legalább is ugyariannyi szlovák és magyar alkalmazott nyerjen elhelyezkedést a történeti országokban, mint amennyitörténeti országbeli Szloveszkón van; mert külömben az elöbb említett gazdasági túlmegterhelésen kivül, az aránylag csekélyebb népességü Szlovenszkón a munkanélküliség is sokkal nagyobb arányu kell, hogy legyen mint a történeti országokban. (Výkřiky sen. dr Pajora.)

Místopředseda dr Heller (zvoní): Prosím o klid.

Sen. dr Turchányi (pokračuje): Hogy a kormányzat az elemek által sujtott lakosság felsegítésénél is elhanyagolja Szlovenszkót, különösen annak magyar részét, azt látjuk abból is, amikor több javaslat is fekszik elöttünk külömbözö járások inségsujtotta lakosságának felsegítésére, ellenben a szegény csilizközi lakosságot, akiket igazán porig sujtott az inség és az elemek betörése, nem segíti meg senki.

A kormánynyilatkozattal szemben tehát bizalommal nem vagyunk és a legeröteljesebb ellenzéki magatartást fogjuk ezzel szemben elfoglalni. (Potlesk.)

4.- Řeč sen. Bally (viz str. 22 těsnopisecké zprávy):

Tisztelt Szenátus! Melszólalásra indított a kormányelnök úr nyilatkozata, de felszólalásra indított a Magyar nemzeti párt és az Országos keresztényszocialista párt szónokainak itt elmondott beszédei is.

Dr Törköly szenátor úr gyenge, elhaló hangon mondotta el a kormámynyilatkozattal szemben a Magyar nemzeti párt álláspontját és politikai programmját. Érzékeltette a hallgatósággal azt, hogy ö is érzi, miszerint nincs igaza, hogy a csehszlovákiai magyarság szémpontjából helytelen utakon jár. Érzi és éreznie is kell, hogy az a meddö, terméketlen politikai manöver, melyet a csehszlovák parlamentben a Magyar nemzeti párt és az Országos keresztényszocialista párt képviselöi folytattak, nem elönyös, de veszélyesen káros a csehszlovákiai magyarságra nézve. (Výborně!) Érezniök kell, hogy a sok keserüség és baj, mely a magyarság körében állandósult, a hontalanság és a velejáró életbizonytalanság, mind mind a Magyar nemzeti és az Országos keresztényszocialista párt számlájának a rovására irandó.

Az mondja dr Törköly szenátor úr, hogy ki kellene építeni a kisebbségi védelmet. Én a nemzeti egyenjoguság alapján állok, azt mondom tehát, hogy ne legyen nemzet és nemzet között külömbség nemcsak egy államban, de a világ összes nemzeteinél. Mégis azt mondom, hogy a legegyszerübb logika szerint ennek alapja a bizalom. Mindaddig, ameddig a magyar nemzeti kisebbség védelmére magukat privilegizált urak áz eddigi meddö, sok tekintetben köztársaság ellenes tendenciáju politikai manövert folytatnak, mindaddig idegen célok érdekében látszanak cselekedni, mindaddig természetesen szó sem lehet bizalomról.

Elemi politikai ismeret diktálja, hogy a kormányzat nem lehet bizalommal az ilyen pártokkal szemben és nem bízhat reá sem kül-, sem belpolitikai kérdéseket.

Azt mondotta dr Törköly szenátor úr, hogy a magyar nép helyesli a Magyar nemzeti párt politikáját, azért sorakozott fel mögötte a legutóbbi választásoknál. Ez egyenesen valótlan, mert hiszen a Csehszlovákiában élö mintegy millió magyarság szavazatának csak a kisebbik reszét kapták. Ez a választás azonban bizonyítja, hogy a Magyar nemzeti és az Országos keresztényszocialista párt vezérei hüek maradtak történelmi konzervativizmusukhoz. Ebben a választási kampanyban is elöszedték a magyar nemesség ósdi és lelkiismeretlen politikai eszközeit. Arra spekuláltak a magyar urak, hogy ösi büneiket, a nép tudatlanságát és egyoldalu nemzeti felfogását gyümölcsöztessék.

Ez a magyar ellenzéki politika azzal ugrasztotta be a jóhiszemü, jószándéku magyar népet, hogy »jönnek a magyarok, jön a revizió és visszacsatolják a magyar szent korona országait Csonka-Magyarországhoz.« A dzsentri a magyar nép politikai iskolázatlanságára spekulál. A saját faját vezeti félre, a saját fajtáját rontotta meg azzal a rossz írányu, meddö politikai manöverrel, amit immár 17 év óta folytat parlamentben és parlamenten kívül. (Výkřiky.)

Azt mondja dr Törköly, a Magyar nemzeti párt vezére, hogy a csehszlovák kormány demokratikus jelszavakat hangoztat és diktaturával kormányoz. Még egy demokratikus kormányzat sem tehet mást azokkal szemben, akik ugyan nagy elöszeretettel és minduntalan hivatkoznak a demokráciára, de a legsötétebb diktaturára törekszenek. (Výborně!) Ennek a demokratikus államnak is létérdeke, hogy minden eszközzel megvédje magát. Az igázság az, hogy akik ellendiktaturára törekszenek, azoknak diktaturát adjon. (Sen. dr Turchányi: Ki tórekszik diktaturára?) Majd meg fogom magyarázni.

De kérdezem, megaladályozta-e a csehszlovák kormányzat a Magyar nemzeti és az Országos keresztényszocialista pártnak azt, hogy a választásokban résztvegyen? Pedig évek óta, legális és nem legális reviziós törekvések már régen elhomályosították ennek a két pántnak államhüségét. Tapasztalták-e ezek az urak itt azt, amit a magyarországi legutolsó választásoknál láttunk? (Výkřiky.) Ott ugyanis 37.540 szavazattal kapott egy mandátumot a szociáldemokrata munkáspárt és ugyanakkor Gömbös Egységes kormányzó pártja 34.400 szavazattal 17 mandátumot szerzett!

Minden ténykedésükböl az tünik ki, hogy ennek a két magyar pártnak mintaképe a magyarországi kormányzati szellem. Mit szólnának ahhoz ezek a jó urak, ha itt is hasonlókép cselekednék a magyar nemzeti kisebbséggel a kormány? ha itt is 17 mandátumot biztosítana magának az ellenzék egy mandátumával szemben?(Výkřiky. )

Mit szólhatnának? Nem mondhatnának mást mint azt, hogy Magyarországon sincs demokrácia. Nincs bizony, én is azt mondom, de akkor miért választják ki az urak éppen azt a kormányzati formát idáljuknak, amelyik a nemzetiségeknek egyáltalában nem enged semmibe beleszólást? Hitler lapjai keserüen állapították meg, hogy a Magyarországban lakó közel 1 millió németnek egyáltalában nincs parlamenti képviselöje. Éppen most gyürközik Gömbös miniszterelnök arra, hogy szétoszlassa a. dolgozó munkásság szervezeteit, a magyarországi szociáldemokrata pártot.

Hokky szenátor úr is dr Törköly hangján beszél. Azt mondja, hogy ö itt a magyarságot képviseli, ugyanakkor az ukránok ellen foglal állást. Ö is választási terrort állapít meg, elfelejtette azonban megmondani, hogy milyen eszközökkel dolgozott a Magyar nemzeti és az Országos keresztényszociálista párt Podkarpatská Rusban. Én nem felejtettem el és azért megmondom. Ennek a két pártnak a politikai sáfárai azt sugták minden magyar ember fülébe, hogy ez a választás csak elöjátéka a népszavazásnak. Podkarpatská Rusban is népszavazás lesz nemsokára, épúgy mint a Saarvidéken volt. (Sen. dr Turchányi: Ez, nem igaz, erre nem volt szükség!) Ez igaz. Tovább megyek.

Hogy ilyen demagógia után azután beugortak a magyarok és még olyanok is szavaztak a Magyar nemzeti és az Országos keresztényszocialista pártra, akik egészen máskép gondolkodtak, az érthetö, de ezzel nem dicsekedhetnek az urak.

Dr Pajor szenátor úr ki akanja oktatni elöadásában a kormányt a demokraciára. Megállapítja többek között, hogy a magyarság létszámának arányában nem tölt be hivaaalokat. Még legalább 15.000 magyar hivatalnoknak kellene lennie, hogy a nemzetiségi arány ki legyen egyenlítve. (Sen. dr Turchányi: Ez igaz!) Hát ez bizony nehézményezhetö, de véleményem és megállapításom az, hogy a magyar tísztviselöi karnak ily nagyfoku leépítésének nem csupán a csehszlovák kormány az oka, ez nem a kormány büne, hanem éppen azoknak az uraknak, vagy azoknak a politikai pártoknak, vagy ezen pártok szellemének, melyek most ezt kifogásolják és számon kérik ezt a kormánytól.

Igen élénken emlékszem uraim arra az idöre, az 1919 és 1920-as esztendökre, amikor a magyarság védelmére magukat privilegizált magyar vezérek.kiadták a jelszót, kiadatták az akkori magyar hivatali fönökökkel is, hogy »minden magyar tisztviselö hagyia el helyét, ne szolgálják a cseheket.« Ne felejtsék el az urak, hogy erre nézve nekem élö bizonyítékaim vannak azóta állás nélkül maradt nélkülözö volt hivatalnokok. Arra is vannak bizonyítékaim, hogy én és még néhányan, akik a magyar tisztviselönek a helyzetéért aggódtunk, azt mondottuk, hogy maradjon minden magyar tisztviselö a helyén, teljesítse az uj rendben is kötelességét, illeszkedjenek bele a megváltozott helyzetbe. Sokan maguknak fogadtak szót.

Ha azt hiszik, hogy mindezeket már elfelejtettük, tévednek, mert most is kerülnek ilyen dolgok nyilvánosságra.

Megváltozott a helyzet, urak. Eddig a csehszlovák törvényhozás házában csupán az elnyomó magyar úri rend politikai képviselöi voltak, eddig minden ellenörzés nélkül üzhették kisded játékaikat. A dolgozó magyarság, a magyarok nagyobbik része képviselet nélkül állott. Eddig minden ellenörzés nélkül patópáloskodhattak el az urak itt a cséhszlovákiai magyarság legfontosabb életérdekeit is. Szándékosan, elöré kidolgozott tervek alapján herdálhadták el az urak az elérhetö erkölcsi és gazdasági eredményeket is. Minden ellenvetés és tiltakozás nélkül fokozhatták a magyar nép szenvedéseit, hogy azután abból táplálják utopista álmaikat.

Most már nem fogjuk türni, hogy a jobb sorsra érdemes magyar nép, köztársaság és demokrácia ellenes utakra legyen terelve és emiatt a kormányzat öt ellenségképen legyen lénytelen kezelni. Innen hívjuk fel az önöket követö magyarságot, hogy ne hagyja magát kikapcsolni az állami életböl, vegyen részt ennek a demokratikus köztársaságnak épitömunkájában, szerezze meg a bizalmat, melyet hütlen vezérei elöre kiszámított pokoli terv alapján kiütöttek birtokából.

Innen szólitjuk fel a magyarságot, Csehszlovákia magyarságát, térjen át aktív politikára a köztársáságért, a demokráciáért és saját nemzeti, kultúralis és gazdasági érdekeiért!

Tisztelt Szenátus! Ami a kormányelnök úr nyilatkozatát illeti, hisszük, hogy meg van a jóakarat a felelös tényezökben, hogy a nép szomoru helyzetén segítsenek. Nem tünik ki azonban ebböl a nyilatkozatból, hogy miként, hogyan és hogy mikor szándékszik azt cselekedni. Abból indulok ki, hogy a munkasság nagy része a munkaszezon idején is munka és kereset nélkül áll. A gép, a technika és racionalizáció kiszorította a dolgozni akaró munkásságot munkateréröl; akik pedig dolgoznak, azok nem kapják meg munkájuk ellenértékét. Uraim! 4-5 korona napi munkabérért is dolgoznák Podkarpatská Rusban kora reggeltöl késö éjjelig, reggel 3 órától este 9 óráig. De még ez a 4-5 korona napi munkabér sincs mindig, pedig ez olyan kevés, hogy abból a legszerényebb beosztás mellett az, aki a munkát végzi, még azon a napon sem tud megélni. Már pedig nem csupán magáról, de részben nagyszámu családtagjairól ís kell gondoskodnia.

Ez jellemzö Podkarpatská Rusra. Gondolja el a tisztelt kormány azt a borzalmas helyzetet, melybe ezek a szegény páriák akaratukon kívül kerültek. Gondolja el, hogy ezek az eniberek, amikor dolgoznak, semmi mást, csak kiszáradt kukoricakenyeret esznek. Ehhez nincs meg a szükséges zsír, a darabka szalona sem. Rettenetes lehet ez. Aki nem hiszi, megprobálhatja. Aki csak egy napi élelmezést kitartaná ezen a száraz kukoricakenyéren, megnyerheti a Nobeldijat,’ha szája nem lesz véres és feltörött.

Tessék azután elkégzelni, hogy ezek a szegény emberek a hét végén hazamennek családjukhoz, vagy semmit; vagy csak pár koronácskát visznek haza; hogy mit éreznek ezek a szegény emberek, milyen fogalmat alkot államról, demokráciáról, társadalmi és gazdasági intézményekröl, azt el lehet képzelni. Ebben a szörnyü gazdasági helyzetben felnötť generáció csökönyös lesz mindenféle megértéssel szemben.

Nem tagadom, azokkal érzek és azokért akarok itt dolgozni elsösorban, akik a legtöbbet és a legjogtalanabbul szenvednek.

De nemcsak a földmunkás, már-már ott tartunk, hogy a törpe gazda, a kis földmüves, kisvparos és kiskereskedö jutott páriasorsra. Az utolsó évek gazdasági súlya igen sok önállóságot szňntetett meg és segélyezésre kényszerített.

Kérem a tísztelt kormányt, hogy programmjának keresztülvitelénél sürgösen cselekedjen. Legelsösorban azokom segítsen, akik erre legjobban vannak ráutalva. Indítsa meg a munkát, hogy a dolgozni akaró emberek megkereshessék mindennapi kenyerüket és biztosíthassák, ha szerény körülmények között is, családjuk fenntartását. Vegye védelmébe a gyengébbet az erössel szemben, a munkást múnkaadójával szemben. Kormányzati intézkedéssel állapítson meg létminimumot biztosító munkabéreket.

A miniszterelnök úr nyilatkozatát, elfogadom. (Potlesk.)

5. Řeč sen. Garlika (viz str. 25 těsnopisecké zprávy):

Meine Damen und Herren! Es ist das erstenmal in diesem hohen Hause, dass ein Arbeiter der Sudetendeutscher Partei zu Ihnen spricht. Die Sudetendeutsche Partei begrüsst die Worte in der Regierungserklärung des Ministerpräsidenten Malypetr, wo er ausreichende Arbeitsbeschaffung zusagt, denn die Not unserer Arbeitslosen in den Grenzgebieten ist unbeschreiblich. Gehen Sie hinaus in die Elendsbezirke, betrachten Sie sich die soziale Not unserer Industriearbeiter und Sie werden sicher die Überzeugung gewinnen, dass hier für die notleidende Arbeiterschaft unbedingt etwas geschaffen werden muss. Daher fordern wir als Sudetendeutsche Partei, dass zur sofortigen Behebung dieses grossen Elends und der Not die nötigen Mittel für alle Arbeitsmöglichkeiten bereit gestellt werden. Die Bereitstellung dieser Mittel müsste die erste und vornehmste Aufgabe der Regierung sein. Die Sudetendeutsche Partei hat bereits vor längerer Zeit einen Arbeitsbeschaffungsplan der Öffentlichkeit bekanntgegeben, in dem Arbeitsmöglichkeiten für 30.000 ganz klar dargelegt werden.

Ferner fordert die Sudetendeutsche Partei eine gundsätzliche Änderung in der Versorgung der von der Arbeitslosigkeit Betroffenen in der Weise, dass alle ohne Ausnahme gleichmässig von der Unterstützung erfasst werden. Denn es ist nicht menschlich und der Demokratie zuwiderlaufend, ein Drittel nach dem sogenanriten Genter System zu unterstützen, an ein weiteres Drittel die sogenannten Czechkarten zu verteilen und das lezte Drittel von der Unterstützisng überhaupt auszuschliessen und es dem Elend und der Verzweiflung preiszugeben.

Wir als Sudetendeutsche Partei wollen mit allen Parteien ohne Unterschied der Nation ehrlich und aufrichtig zusammenarbeiten, wenn es sich darum handelt, tatsächlich für die Arbeiter etwas zu schaffen. Eine zufriedene Arbeiterschaft ist immer die beste Stütze des Staates und der Demokratie.

Hier gilt es aber nicht, lange Reden zu halten, sondern hier gilt es zu arbeiten, denn zum Reden haben wir nicht Zeit. Unsere Arbeitslosen verlangen Arbeit und Brot von uns. (Potlesk.)

6. Řeč sen. Pfrognera (viz str. 25 těsnopisecké zprávy):

Meine sehr geehrten Damen und Herren! Es ist das erstemal seit dem Bestande des Staates, dass die deutsche Bauernschaft nicht im Rahmen einer Interessenund Standespartei versucht, ihre Rechte zu wahren und ihre Pflichten dem Volksganzen und dem Staate gegenüber zu erfüllen. Die sudetendeutsche Bauernschaft hat sich entschlossen, mit dem Blick aufs Ganze und im Volksganzen eingebawt, ihre Rechte zu wahren und ihre Pflichten zu erfüllen. Wie weit dieser Gedanke im deutschen. Bauerntum Fuss gefasst hat, zeigt deutlich, dass das erstem,al in einer der beiden Kammern das sudetendeutsche Bauerntum als selbständige Partei, als Bund der Landwirte, überhaupt nicht vertreten ist. Wir können uns mit der Auffassung der Regierungserklärung nicht eiriverstanden erklären, dass Minister Spina berechtigt wäre, die sudetendeutsche Bauernschaft in der Regierung zu vertreten, geschweige denn das sudetendeutsche Volk. Denn es gibt keine Vertretung von Regierungswegen und auf Anordnung der Regierung. Jedermann kann sich seinen Vormund und seinen Advokaten wählen und eine Vertretung auf Kommando und Befehl können wir unmöglich anerkennen.

Wir sind der festen Uberzeugung, dass der Gedanke, dass die Interesse eines einzelnen Standes auf die Dauer nicht losgelöst werden können von den Belangen der übrigen Berufsstände weiter festen Fuss fassen wird, und wir geben der Freude Ausdruck, dass die weitesten Kreise des sudetendeutschen Volkes bereit sindz gemeinsam mit der sudetendeutschen Bauernschaft unser Leben in diesem Staate, das Leben unserer Kinder und unsere Zukunft zu sichern. Es ist unser Schicksal, dass wir diesem Boden, den unsere Vorafahren mit schwerer Mühe gerodet haben, dieses Land, das einst von Sümpfen und Urwäldern bedeckt war, mit ihren Händen und ihrem Fleiss zu dem blühenden Land gemacht haben, das wir heute unsere Heimat nennen, dass wir dieses Land immer aufs Neue erobern míissen, um es zu besitzen, dass wir nicht, wie andere Völker, auf unserem Heimatboden ruhig leben können. Um dieses Schicksal zu erfüllen, ist notwendig, dass nicht die Bauernschaft allein dasteht, sondern ihre Aufgabe mit dem Volksganzen löst.

An der Lösung dieser Aufgaben, an der Festigung des Bauernstandes, an der Schaffung eines gesunden und wirtschaftlich kräftigen Bauernstandes hat nicht bloss das eigene Volk, sondern es haben auch alle übrigen Völker des Staates und der Staat selbst das denkbar grösste Interesse. Wir erwarten deshalb, dass wir bei unseren Massnahmen und guten Absichten die Unterstützung aller in Betracht kommender Kreise finden werden. Es gibt Massnahmen, die notwendig sind und die vor allem das Volk allein betreffen oder die betreffende Partei, Massnahmen die sich hauptsächlich auf die Selbsthilfe in der Landwirtschaft beziehen und die in der Weckung und Vertiefung unseres Genossenschaftsgeistes bestehen. Die Vertiefung des Genossenschaftsgeistes zu einer wahren Kameradschaft, die sich nicht bloss im Bauerntum, sondern vom Bauerntum über das ganze Volk ausbreiten soll, die Erziehung unserer Jungbauernschaft zu diesen Idealen ist die Voraussetzung.dafür, dass die Bauernschaft für Volk und Staat das leistet, was sie zu leisten hat, Wir erwarten mit Fug und Recht, dass alle diese unsere ehrlichen Bestrebungen von allen Seiten auf das tatkräftigste unterstützt werden.