k těsnopisecké zprávě o 4. schůzi senátu Národního shromáždění republiky Československé

1. Řeč sen. Krczala (viz str. 20 těsnopisecké zprávy):

Meine Damen und Herren! Der Standpunkt der Sudetendeutschen Partei zur Regierungserklärung ist im wesentlichen bereits festgelegt durch die offizielle Erklärung, die unser Klubobmann vorzutragen die Ehre hatte. Ich kann mich daher darauf beschränken, bloss eine Stelle der Regierungserklärung, die sich direkt an das Sudetendeutschtum, bezw. an die Sudetendeutsche Partei wendet, zum Gegenstand meiner kurzesn Erklärung zu machen. Die Regierungserklärung führt aus, dass in den Grenzgebieten der Republik die ausserordentlich grosse Arbeitslosigkeit, welche durch das Sinken des Absatzes und damit auch der Produktion in der dort konzentrierten und zum grossen Teil auf den Export angewiesenen Industrie herbeigeführt wurde, zur Verbreitung der These über die Notwendigkeit einer vollständigen nationalen Einheit als dem einzigen Mittel zur Erreichung undeutlich und uneinheitlich ausgesprochener und offenbar durch Ideen, welche mit den demokratischen Grrundlagen unseres Staates nicht im Einklange stehen, beeinflusster Ziele benützt werden.

Dazu haben wir von unserem Standpunkte aus Folgendes zu sagen: Die Sudetendeutsche Partei steht von allem Anfang an grundsätzlich und eindeutig auf dem Boden des čechoslovakischen Staates und sie ist gewillt, ihre Forderungen nur auf legalem Wege im Rahmen des Staates und seiner verfassungsmässigen Einrichtungen durchzusetzen. Das ist das Fundament unserer Bewegung, das auch der Wahlwerbung zugrundgelegt worden ist und das mit Wissen und Willen der massgebenden Stellen der Partei nirgends und niemals verletzt worden ist. Mehr als 1 ½ jährige Entwicklung der Bewegung, die sich im hellsten Lichte der Oeffentlichkeit und unter der schärfsten Kontrolle der staatlichen Aufsichtsbehörden vollzieht, ist hinreichender Beweis dafür, dass es uns damit ernst und ehrlich ist, diese Richtlinie einzuhalten, die alle Lebensäusserungen der Bewegung entscheidend beeinflusst.

Wenn sich nun anlässlich der letzten. Wahlen die deutsche Bevölkerung der Čechoslovakischen Republik in ihrer weitaus überwiegen den Mehrheit für die Sudetendeutsche Parfei ausgesprochen hat, so liegt darin ihr Bekenntnis zum Staate, ein Bekenntnis, das zumindest als staatspolitischer Erfolg zu merten gewesen wäre, da es nunmehr im deutschen Volke in der Čechoslovakei einen Unterschied zwischen Aktivisten und Negativisten überhaupt nicht mehr gibt. Wir haben nicht mehr den blossen Parteiaktivismus, wir haben durch die Sudetendeutsche Partei tatsächlich den Volksaktivismus erzielt. Aus der grundsätzlichen und eindeutigen Bejahung des Staates ergibt sich unser Wille zur positiven Mitarbeit an den Aufgaben des Staates. Unter den gegebenen Verhältnissen kann diese Mitarbeit nur die Form der konstruktiven Opposition haben, die uns die Möglichkeit gibt, an der Lösung jener Fragen, die für das Sudetendeutschtum Bedeutung haben, im entsprechenden Rahmen mitzuarbeiten.

Aus dem Gesagtem ergibt sich klar, dass die Sudetendeutsche Partei die erste politische Formation des Sudetendeutschtums ist, die den nationalen Realismus, der ihrer staats- und völkerrechtlichen Stellung angemessen ist bis in die letzten Konsequenzen klar und verpflichtend erkannt hat und bereit ist, ihn bis in die letzte Folgerungen restlos durchzuführen.

Wir appellieren aber an die čechische Mehrheit, das Bekenntnis der Sudetendeutschen zur Sudetendeutschen Partei objektiv und unbefangen als das zu erkennen, was es in Wirklichkeit ist. Es ist nicht das Streben nach unangebrachter nationaler Expansion, es ist kein Streben nach machtpolitischer Totalität, es ist auch keine Revolutionierung des Sudetendeutschtums, es ist einzig und allein die Anmeldung unseres Anspruches zu leben und die Einsetzung dieses Lebenswillens gegen die These der geräuschlosen Assimilierung. Wir wollen durch unsere positive Mitarbeit im Staate erzielen, dass wir nicht Besitzbestandteil des Staates, sondern Wesensbestandteil des Staates sind, nicht Objekt der Staatspolitik, sondern Subjekt der Staatspolitik werden. Bei voller Anerkennung unserer Stellung als nationale Minderheit im čechoslovakischen Staate erblicken wir unsere Aufgabe doch darin trotz und wirklich wegen der Not unserer Zeit, das Sudetendeutschtum mit neuem Selbstbewusstsein zu erfüllen. Denn es ist verfassungsmässige Aufgabe des Staates, Rücksicht zu nehmen auf die nationalen Minderheiten und ihnen die völkische Entfaltung zu gewährleisteten.

Nationalbewusstsein ist kein Vorrecht des herrschenden Volkes, sondern ein Naturrecht aller Völker und Volksteile. Das Bekenntnis der Sudetendeutschen zur Sudetendeutschen Partei ist letzten Endes ein Notschrei, geboren aus dem Drang nach Erlösung von wirtschaftlicher Verelendung, sozialer Not und politischer Ohnmacht. Wir wenden uns auch da wieder an die čechische Mehrheit dieses Staates und appellieren an sie, dass sie diesen Notschrei nicht missdeuten. (Hlas: Sagen Sie das Ihrem Dr Rosche, der seine Arbeiter mit 30 Kč Wochenlohn verhungern lässt!) und nicht missverstehen möge. Erblicken Sie in uns die Vertreter eines aufbauwilligen und aufbaufähigen Volkes, in dem, namentlich in seinem jungen Generation, sich ein neuer realpolitischer Nationalismus durchgesetzt hat, der uns hier sinnvolle Aufgabe und Sendung ist, dem aber die Erfüllung nur vom Staate kommen kann. (Potlesk.)

2. Řeč sen. dr Pajora (viz str. 22 těsnopisecké zprávy):

Igen tisztelt Szenátus! A kormánysajtó által nagyjelentöségünek beharangozott kormánynyilatkozat nagy csalódást okozott mindazokban, kik a csehszlovák állam belés külpolitikni életét évek óta figyelemmel kisérik, mert a kormánynyilatkozat semmi ujjat nem mond, semmi pozitivumot nem tartalmaz, semmiben sem külömbözik az utóbbi évek folyamán elhangzott hivatalos nyilatkozatoktól és bennünk csalódást okozott föleg azért, mert a külföldi fórumok elött ismételten beigért magyar kisebbségi sérelmek orvoslására nézve semmi pozitív igéretet nem tett.

A kormánynyilatkozat abból indul ki, hogy a választásoknál a csehszlovák nép túlnyomó többsege a mai kormánykoalició politikája mellett foglalt állást. Es Szlovenszkóra és Podkarpatská Rusra semmi esetre sem áll fenn és a miniszterelnök úr állítására rácáfol az a tény, hogy Szlovenszkón a tartománygyülés 36 választott képviselöje közül 22 ellenzéki és csak 14 kormánypárti. Podkarpatská Rusban pedig 12 képviselö közül 7 ellenzéki és csak 5 kormánypárti került a tartománygülésbe. Ezen pozitív teny azt igazolja, hogy Szlovenszkó lakosságának többsége, nemzetiségi külömbség nélkül, elégedetlen a kormánykoalició eddigi politikájával, aminek a választásoknal határozott kifejezést is adott.

Meglepö, hogy a kormánynyilatkozat úgyszólván napirendre tér azon nagy világpolitikai események és világgazdasági átalakulások fölött, amelyek az utóbbi hónapok folyamán felmerültek s amelyek hatása alol a külömbözö nemzetiségekböl alakult aránylag kicsi álamunk ki sem vonhatja magát.

A rendelkezésemre álló idö rövidsége miatt ez alkalommal csupán a kormánynyilatkozat gazdasági kérdésekkel foglalkozó részére teszem meg észrevételeimet.

Köztudomásu, hogy a volt Monarchia feldarabolása után az antánthatalmak jóvoltából Csechszlovákia iparilag fejlett, nyersanyagokban gazdag területekhez jutott és neki jutott a volt Monarchia iparának azon nagy része, mely az egész valt Monarchia fogyasztására volt berendezve.

A háboru utáni elsö évek nagy gazdasági konjunkturája azt a hitet ébresztette a csehszlovák állam vezetö politikusaiban, hogy Csehszlovákia állandóan jelentös szerepet fog játszani Európa gazdasági életében és a békeszerzödések által teremtett uj helyzet a gyöztes nagyhatalmak és kis szövetségeseinek állandó jólétet fog biztosítani.

Az utódállamok azonban csakhamar felismerték az ipari és kereskedelmi függetlenség parancsoló szükségszerüségét, az autarkiás gazdasági politikára tértek át és tervszerüen iparilag berendezkedtek, aminek az lett a kóvetkezménye, hogy az 1920 évi 28 milliardos kivitel 1923 évben 4.5 milliardra csökkent és 1932-ben már 760 millióval volt nagyobb a behozatal, mint a kivitel.

A kormánynyilatkozat elismeri, hogy Csehszlovákia számára az árukivitel életbevágó jelentöségü és kénytelen elismerni azt, hogy állandóan és nagyobb arányban a távoli piacok felé kell orientálódnia, mert a szomszéd államok autarkiás gazdaság-politikája folytán a szomszéd államok piacát nagyrészben elvesztette.

Amde a távoli piacok felé való orintálódás ném egészséges, mert áruink ott csak azon esetben helyezhetök el, ha konkurrens-képesek s ezért azokat a belföldi árnál jóval alacsonyabb árban kell eladni, vállalatoknak export-prémiákat kell fizetni, ami okvetlenül a belföldi árak emeléséhez vezet. Erre példa a cukor exportja, melyet 60-70 filléres árban vagyunk kénytelenek exportálni, hogy ott versenyképes legyen, addig nálunk a cukor ára kiskereskedelemben 6.60 Kč, mely összegnek fele a cukorexport veszteségének fedezetérelesz fordítva. Vagyis a belföldi fogyasztó fizeti meg az export lehetöségének összes veszteségeit és differenciáit.

Egészségtelen dolog az, hogy a csehszlovák cukor ára Angliában 1.50 Kč, vagyis lényegesen olcsóbb mint idehaza.

Azon téves illuzióból, melyet a háboru utáni elsö évek konjunkturája keltett, az 1929. évben kirobbant nagy gazdasági válság rázta fel a csehszlovák hivatalos köröket, mely válság mindenszámítást és tervet keresztül húzott, minden optimizmust illuzóriussá tett és igazolta azt a tézist, hogy gazdaságilag összefüggö egységes területeket súlyos gazdasági következmények nélkül megbontani nem lehet.

Elismeri a kormánynyilatkozat, hogy a nemzetközi nyugtalanság különösen a gazdasági élet terén érezteti hatását és meghosszabbítja a krízist.

Ezen elismerésnek természetes következménye az volna, hogy a csehszlovák kormány minden lehetöt elkövessen a nemzetiközi bizonytalanság megszüntetése érdekében, ha kell áldozatok árán is, teremtsen politikai és gazdasági megegyezést és szerezze vissa export területeit, biztosítsa iparának életlehetöségét addig, amíg nem késö s amíg a régi export területek államai autarkiás gazdasági politikájuk mellett iparílag teljesen be nem rendezkednek.

A kormánynyilatkozat munkalehetöségek számának emelését helyezi kilátásba. A kormány ezen igérete kapcsán felhívjuk figyelmét azon körülményre, hogy a Csehszlovákiában élö magyarságnak hivatalos számarányához képest 23.400 közalkalmazotti hely jár, melyböl a statisztikai kimutatás szerint eddig csak 7.664 magyar közalkalmazott van s ekként a hiány 15.750 állami állás, melyre a magyarságnak jogos igénye van.

A kormánynyilatkozat kijelenti, hogy az életszükségleti cikkek drágítása a fogyasztás csökkentését vonná maga után és ezért meg nem engedhetö. Ezzel szemben azt látjuk, hogy Csehországban a hús árának 2 koronával való felemelése hivatalosan engedélyeztetett, Szlovenskón pedig az Országos hivatal tiltó rendelkezése dacára az életszükségleti cikkek ára lényegesen emelkedett.

Amikor a gazdasági helyzet mélypontján vagyunk és a fogyasztóközönség vásárló ereje a minimumra csökkent, amikor a munkarnélküliség emelkedik, az elkeseredés és a leszegényedés napról-napra nö, a kormány ahelyett, hogy a megélhetés olcsóbbodását lehetövé tenné, szótlanul türi az árak emelkedését, mert ehböl fogyasztási és egyéb adók utján további jövedelmet remél.

A belföldi piac felvevöképességének gyengülése az egész vonalon érezhetö. Az utóbbi idóben csökkent a hús, zsír, dohány, bor sör és sok más egyéb közsztíkségleti cikk fogyasztása. Ruházati cikkekben is csökkent a beföldi forgalom. Az épitkezés csaknem teljesen stagnál s ezzel az iparágak egész sora szünetel.

Ezek mind olyan tények, amelyek a kormány helytelen gazdasági politikájának fényes bizonyítékai.

A kormánynyilatkozat a gazdaadsósságok rendezését beigéri. E helyen azonban rá kell mutatni az ipar és kereskedelem válságára is, amely a tömeges csödök és kényszeregyezségek, valamint iparigazolványok visszaadásában jelentkezik s ezért szükséges, hogy a gazdaadósságok rendezése mellett a kormány a kereskedelem és ipar eladósodásának rendezéséröl és olcsó hitelszükségletek fedezeteröl gondoskodjék. (Výkřiky.)

Rá kell mutatnom az elöttem szóló szenátor úr azon kyjelentésére, hogy a kormánynak köszönhetö, hogy Szlovenszkón a Zemedelské pokladnice felállítása következtében a kamatláb csökkent. Ámde a Zemedelské pénztáraktól csak azok kapnak pénzt, akik a kormánypártok legitimációjával tudják magulat igazoilni. (Sen. dr Bačinský: To nie je pravda!) Veľmi ľutujem, že som nedoniesol sem dopis, ktorý rolnická vzájomná pokladnica v Prešove zaslala jednomu gazdovi, ktorému tam hovorí: »Nakoľko ste agitoval pre krestanska sociálnú stranu, vašu pôžičku v obnose 4.000 Kč vám týmto vypovedáme.« Ten dopis vám zajtra ukážem. (Sen. dr Bačinský: Keby se sa inak chovali, i tie pokladnice by sa ináč chovaly k vám!) Môže být, že Stodola senátor o tom nevie, ale je to skutok. Keď sa poukazuje na to, že zriadením zemedelských pokladnic boly snížene percenta, malo by toto sníženie platiť pro každého občana Československej republiky. Ten pôvodný dopis vám zajtra ukážem.

A kormány a szlovenszkói vállalatok fenntartását a tarifakérdés rendezésével igéri. Ezzel szemben avasutügyi minisztérium a füleki zománczgyárra, a mateóczi Schulzgyárra és a nagyszombati Koburg-müvekre nézve folyó évi julius 1-töl beszüntette a készáru-dijszabás engedményeit és 1936 évi január 1-töl beszüntette a nyersáru és félkészáru gyártmányok tarifális kedvezményét. Ez az intézkedés ezen gyárak beszüntetését fogja erednényezni és alkalmas Szlovenszkón elterjedt azon vélernény igazolására, hogy a kormány ilyen intézkedési a csehorsági ipart a szlovenszkói konkurrenciától megszabaditani igyekszik és alkalmas a szlovenszkói polgárság azon érzésének támogatására, hogy Szlovenszkó olyan gyarmat, amely a történelmi országok iparának terményeit fogyasztani köteles.

A kormánynyilatkozat az adóterhek kérdésének rendezését is beigéri. E tekintetben Szlovenzskón súlyos sérelem az, hogy az adókivetésnél oly személyek vétetnek igénynybe, akik az adózók jövedelmét és teherbíró képességét nem ismerik s a kiket ezen felelösségteljes funkcióra csak a kormánypártok igazolványa legitimál. További súlyos sérelem az, hogy a birtokon kívül beadott felebbezések elintézése évekig tart s többnyire csak akkor, amikor a kivetett adóbehajtás során a lakosság csekély vagyonkáját s a kereskedö áruját már elárverezték.

Ezen és hasonló sérelmek a lakosság körében általános elégedetlenséget keltenek, mely elégedetlenséget a kormánysajtó az ellenzéki pártok agitációjának és a sokat hangoztatott magyar irredentizmusnak tulajdonít, holott az igazság az - amint ezt a legutóbbi mezölaborci eset folytán megindított hivatalos vizsgálat is megállapítottahogy a lakosság elégedetlenségét az adóárverések, az elemi károk beigért segélyének elmaradása, az általános nyomor, a szegénység és a munkanélküliség váltotta ki.

A kormánynyilatkozat a termelés rentabilitásának biztosítása érdekében úgy a produkciót mint a distribuciót állami felügyelet alá kívánja helyezni. Régen halljuk a tervgazdaság eszméjét propagálni. Ezzel szemben rá kell mutatnom arra, hogy a komoly gazdasági és ipari körök, az angol és francia példákra hivatkozva, a liberális gazdasági elvek fenntartását kívánják, melyek a szabad versenyt, a szabadkereskedelmet és a szabad gazdálkodást tartják helyesnek és célszerünek.

Ma, amikor túlprodukció van, amikor a fogyasztás csökken, a konkurrencia nagy, a kötött gazdasági rendszer teljesen fölösleges. Nem tudom megérteni, hogy miképen akarják a kötött gazdálkodást és a distribuciót, állami felügyelet mellett való árumegosztást, végrehajtani. (Výkřiky sen. Šelmece.)

Félös, hogy a distribució, az áru elosztásának hatalmi szabályozása, a kormánypártok által vezetett és állami támogatásban részesülö szövetkezetek érdekeit kívánja szolgálni és annak elönyeiben csak azon polgár fog részesülni, aki a kormánypártok legitimációjával magát igazolja.

Ohľadom gazdovskej otázky by mohol i jeden starý senátor niečo povedať, ked by sa, chcel rozhovoriť.

A kormánynyilatkozat a kereskedök és iparosok számára védelmet igér a nagyüzemekkel szemben. Ezen igérettel szöges ellentétíben áll a kormány azon legutóbbi törvénye, mely a szövetkezeteknek jogot ad arra, hogy üzleakörüket a nemtagokra is kiterjeszthessék. A kormány ezen intézkedése is a kormánypártok közpénzén támogatott szövetkezeteinek érdekeit szolgálja.

A kormány ezen pártérdekeket szolgáló helytelen gazdasági politikájának igazolására elegendö rámutatni arra, hogy a köztársaságban jelenleg 712 kartel müködik és hogy a legutóbbi három esztendö alatt 644 gyár véglegesen és 1158 gyár pedig átmenetileg beszüntette üzemét, mely beszüntetés folytán 356.000 családfenntartó vesztette el kenyerét.

Köztudomásu, hogy a szlovenszkói kéziipart a csehországi gyáripar teljesen megölte. Ennek legfényesebb bizonyítéka az egykor virágzó meczenzéfi vashámor-ipar, mely ma csaknem megszünt és az a néhány dolgozó hámoros csak úgy képes csekély áruját értékesíteni, hogy régi vasuti síneket dolgoz fel, amelyböl készült árut a hámoros felesége községröl-községre vive, élelmiszerért becserél és így teszi lehetövé családja megélhetését.

A kereskedö és iparospárt most belépett a kormánykoalicióba és így elvárhatjuk töle azt, hogy minisztere legalább annyit adjon meg az iparnak és kereskedelemnek, amit ellenzék korában követelt és amit a választások elött korteskörutján beigért.

A termelés és elosztás szabályozását a kormány monopoliumok utján kívánja foganatosítaní. E helyütt rá kell mutatni a szlovenszkói gazda azon sérelmére, mely a cseh és szlovák termény árainak lényeges külömbségében jelentkezett és már most tiltakoznunk kell az ellen, hogy bármily monopolium felállítása esetén a szlovenszkói gazda vagy termelö károsodjék azáltal, hogy lényegesebb átvételi és eladási árdifferenciák engedélyeztessenek, hogy a szlovák termelö rosszabb elbánásban részesüljön, avagy korlátoztassék oly termelési vagy állatnevelési téren, melyet az ö gazdálkodási helyzete, gazdasági igénye és szükséglete megkíván.

Amídön tehát azt látjuk, hogy a kormány gazdasági politikája csak osztály és pártérdeket szolgál, hog föleg Szlovenszkón általános elszegényedést, elégedetlenséget, elkeseredést, munkanélküliséget, eladósodást, a fogyasztás csökkentését, gyárak beszüntetését, közszükségleti cikkek árainak emelkedését eredményezi s amidön a kereskedelmi és iparkamarák központja által kiadott emlékiratban azt olvassuk; hogy a jelenlegi kormánypolitika fenntartása mellett a helyzet javulására semmi kilátás nincs s amidön a kormánynyilatkozat Szlovenszkó és föleg az ott élö és elszegényedett magyarságnak semmi pozitív igéretet nem tett, természetesnek tartjuk, hogy a kormánnyal szemben bizalmatlansággal viseltetünk és folytatjuk az ellenzéki harcot. (Potlesk.)