Mert az ― szerιny vιleményem szerint ― igazságtalan, hogy 10 évig szerzödéses tanári viszonyban elföltött szolgálatom 17 százalékosnak vétessék és hozzáadassék a magyar nyugdiyamhoz, holott a csszl. szolgálatban számbelileg több volt a a fizetésem, amennyiben a pénznek vásárló ereje csökkent. A vonatkozó rendelkezések ilyen helyfelen magyarázatával és a csszl. szolgálatom összekeverésével a šk. referátus kétrszeresen kárositott meg, mivel a) nem folyósitotta 1922.-töl a három évenként automatikusan emelkedö fizetésemet, bár rendes rangsorba voltam beosztva, vagyis ténylegesen élvezett fizetésem szolgálatom ideje alatt nem emelkedett, s mivel, b). 1919. okt. 1.-töl, illetve a trianoni békekötés ratifikálása napjától járó nyugdijamat sem folyósitotta, ettöl is elestem, holott ezen idöre vagy mint pragmatkális tanárnak rendes fizetést kellett volna élveznem, vagy mint át nem vett tanárnak nyugdijat. ― Ekkιnt tehát kétszeres anyagi károsodás ért.

A miniszterium ― elottem ismeretlen okbσl ― nem tartott méltónak arra, hogy tiz évi szerzödéses tanári szolgálatom dacára kinevezzen végleges tanárrá, s igy tiz évi szolgálati idövel én vagyok az egyetlen magyar nemzetiségű tanár Szlovenszkón, aki nem tud hozzájutni az öt megilletö rendes nyugdijhoz.

A demokratikus köztársaság böles iskolai vezetöségétöl kérem ügyem méltányos és igazságos elintézését.

Kiváló tisztelettel: Losoncz, 1933. márc. 28.-án.

Scherer Lajos, elbocsátott tanár.«

Miniszter Úr!

A fentiek figyelembe vételével, s annak hozzáadásával, hogy Scherer Lajos tanár kálvária-járása nemcsak az egyént sérti, de sérti a magyar nemzéti kisebbség biztositott jogait is, amennyiben az Alkotmánylevél 128. §-ába is ütközik s nevezett tanárt magyar nemzetisége miatt elütötte a végleges tanári alkalmaztatástól és igy érzékenyen megkárositotta. Nézetünk szerint Scherer Lajos tanárral a legnagyobb fokú igazságtalanság történt, mikor öt tiz évi szolgálát után elbocsátották a szolgálatbót minden megokolás nélkül s őt öregségére valóságos éhbérre kárhoztatták, holott Szlovenszkón 31 éven, át becsületes kulturmunkát végzett; ezért tisztelettel kérdjük:

1.) hajlandó-e a Miniszter Úr Scherer Lajos tanár ügyét alapos revizió alá venni, s a forma-jog feszegetése helyett a méltányosság alapjára helyezkedve, neki igazságot szolgáltatni?

2.) hajlandó-e a Miniszter Úr ― bár tiszteljük diszkrecionális jogát ― utólag elrendelni Scherer Lajos tanári müködésére vonatkozólag a legszigorúbb fegyelmi vizsgálatot, s ha bünös, megbüntetni, ha nem, neki igazságot szolgáltatni?

3.) hajlandó-e a Miniszter Úr a tiz évi szerzödéses szolgálati idö beszámitásával Scherer Lajosnak sürgös intézkedéssel oly nyugdijat biztositani, mely őt tanártársaival egyforma elbánásban részesiti, akikkel egyforma és egyenlö munkát végzett, s öt tanárt meg nem illetö anyagi nyomorából kiemelni?

Prága, 1933. április 15.

Dr. Szilassy,

dr. Korláth, Kreibich, Tichi, Keresztury, Köhler, Richter, Eichhorn, Wenzel, Füssy, dr. Jesser.

Obec Oreské (okres Michalovce) mal tri komplexy hory, a síce: 1. Brežinky 33 kat. jutár; 2. Žigmundovec 52 kat. jutár; 3. Čikot-hôrka 15 kat. jutár. Tieto hory chceli jednotlivci premeniť na ornú pôdu a za bývalého agrárneho starostu obce, bez úradného povolenia, horu Brežinky celú a Žigmundovec polovicu vyrúbali a speňažili. Vedúci boli pp. Baran a Harilčák, tamejší roľníci. Pred časom chceli vyrúbať aj tretiu horu zvanú Čikot-hôrka. Poneváč sa ale oproti takémuto protizákonnému pokračovaniu týchto ľudí terajší starosta Ján Kužma Melko postavil, keď totiž výšmenovaní dvaja gazdovia žiadali od neho podpisanie na rúbanie hory tejto, ako aj už vyrúbaných dvoch hôr, tento podpis odoprel, išli títo k okresnému náčeľníkovi Velgošovi do Michaloviec so žalobou, že ob. starosta nechce dať súhlas k vyrúbaniu týchto hôr.

Okresný náčeľník na miesto toho, aby bol dal zavolať starostu obce Melku, aby mu podal zprávu o stave veci, poslal mu cestou Havrilčáka a Barana svoju vizitku, na ktorej bolo napísané na jednej strane: Štefan Velgoš, okresný náčeľník, Michalovce, na druhé strane ale: P. Starosta! Upozorňujem Vás, že nemôžete odopreť podpis na prehlásenie Jána Barana a spol. Jestli tak neučiníte, donútim Vás k tomu poriadkovou pokutou do 5000 Kč a budete zodpovedný za škodu. Mich. 11./XI. Velgoš okr. náč.

Keďže starosta obce nechcel vziať za dávno vyrúbanú horu zodpovednosť, ktorá bola ešte za jeho predchodcu vyrúbaná, pokutoval ho okr. náčeľník na 2000 Kč. Starosta je chudobný človek, otec 5. malých detí. Oproti vyrubenej pokute sa odvolal, lebo konajúc len svoju povinnosť, necíti byť vinným v tom, že odoprel podpísanie a potvrdenie žiadosti o povolenie vyrúbania už dávno vyrúbanej hory. Okr. náčeľník spravil ale aj druhú chybu v tej istej obci, keď pri osivovej akcii, ktorá bola sverená politickým úradom, bez vedomia starostu obce Melku dal pod rukou privržencom agrárnej strany 25 metrických centov pšenice, ktorú prevzal Havrilčák, dôvernik agrárnej strany, čo tento svojim podpisom, bez povolenia starostu obce, na prijímacej listine aj vlastnoručným podpisom potvrdil čím spáchal podvod. Toto sa stalo na priamý zásah okr. náčeľníka Velgoša.

Z tejto príčiny pýtame sa p. ministra vnútra, či má vedomosť o tom? či dá celú vec vyšetriť? a či je náklonný po zistení viny okr. náčelníka Velgoša a ostatných, ktorí sa v tejto veci previnili, pohnať k zodpovednosti a vinníkov potrestať? Tiež či je náklonný nariadiť okr. náčeľníkovi Velgošovi, aby starostovi obce Melkovi dal zadosťučínenie?

V Prahe, dňa 30. mája 1933.

dr Buday, Janček, dr Krčméry, dr Kovalik, Rovňan, Volko, Ďurčanský, Thoř, Horák, Hancko, Sláma.

Policajný komisariát v Komárne vo smysle § 7 zákona č. 55 1928 o cestovných pasoch rešp. na základe prevádzajúceho nariadenia k zákonu o cestovných pasoch odňal, konfiškoval veľa obyvateľom v Komárne platné a riadne nadobudnuté cestovné pasy, rešp. vyzval dotyčných písomne, aby svoje cestovné pasy do 24 hodín odviedli a to tým väčšmi, lebo v opačnom prípade musela by policia tieto cestovné pasy odobrať použitím donucovacích prostriedkov. Rozhodnutie, ktorým sa cestovný pas konfiškuje, vyslovuje síce, že proti nemu možno sa odvolať k zemskému úradu v Bratislave, avšak odvolanie nemá odkladného účinku a tedy cestovný pas treba nezbytne odviesť.

Dôvodová časť policajných rozhodnutí, ktorými sa konfiškácia cestovných pasov vyslovuje, dovoláva sa toho, že vlastník cestovného pasu podľa sdelenia finančnej expozitúry v Komárne má značné daňové a iné verejné dlžoby, tak že »jeho odcestovaním do cudziny mohly by byť silne ohrožené záujmy štátu«. A preto ani odvolaniu nemožno priznať odkladný účinok, lebo »vyžaduje si toho naliehavý záujem.«

Viazať vydanie ceskovného pasu na podmienku, aby žiadateľ usporiadal všetky svoje verejné dlhy, je postupom samo o sebe protidemokratickým, ba protisociálnym, lebo veď takáto štátnická múdrosť koniec koncov obmedzuje právo občanov na voľný pohyb, čo snáď predsa len nesluší demokracii dnešnej doby, zvlášte uvážime-li, že za predválečných »zhnilých, zpiatočnických« pomerov mohol človek ― vynímajúc Rusko ― precestovať celú Evropu, aniž niekto žiadal od neho cestovný pas.

Avšak ako iným mnohým požehnaniam demokracie, zvykli sme si i tomu, že na veľa miestach musí gazda dať si vystaviť pas, jestliže išiel pracovať na svoje pole pretínané novou štátnou hranicou, a aby mohol cestovný pas obdržať, zvykol si tomu, aby svoje dane dal do poriadku a keď momentánne nemá peniaze, dá príslušnú garanciu za svoje daňové nedoplatky, tak na pr. hytpotekárnu istotu.

Prax zavedená finančnou expozitúrou a policajným úradom v Komárne ničí však i tieto práve zmienené malé úľavy, lebo z tejto praxe vychádza na javo, že finančným úradom nestačí už dnes hypotekárna istota, na ktorej mohly uverené dane vždy snadným spôsobom vydobyť, ale že tu pomôže už len platenie hotovými peniazmi.

Avšak riadne vydaný už cestovný pas, za ktorý strana zvlášte zaplatila poplatok za úradný výkon, je nesporným a výlučným vlastníctvom strany a mohol by byť strane odňatý len v tom prípade, ak by bolo sudcovským usnesením zistené, že dotyčný cestovného pasu zneužil alebo že k jeho nadobudnutiu použil na pr. falošných dokladov. Treba k tomu však neslýchaná blbosť, aby niekto predpokladal, že odcestovaním strany do cudziny boly by vážne ohrožované záujmy štátu, lebo ako sme už vyššie povedali, finančné záujmy štátu boly ešte pred vydaním cestovného pasu zabezpečené viac než treba, lebo ináče by ten ubohý smrtelník nedostal sa k cestovnému pasu.

Na základe uvedeného tážeme sa pánov ministrov vnútra, vecí zahraničných a financií:

Či viete o tom, že policia v Komárne stále a hromadne konfiškuje z vymyslených dôvodov cestovné pasy pokojných občanov?

Či ste ochotní ihneď zakročiť, aby policia bez odkladu vrátila bezdôvodne konfiškované cestovné pasy ich vlastníkom a aby proti policajnému úradníkovi, ktorý zrejme prekročil obor svojej pôsobnosti, bolo nariadené disciplinárné vyšetrovanie?

V Prahe, dňa 23. maja 1933.

dr Korláth, Kreibich, Tichi, Teschner, Eichhorn, Richter, dr Szilassy, Keresztury, dr Jesser, Wenzel.

A komáromi rendőrbiztosság az 1928. évi 55. számu, az utelevelekről szóló törvény 7. paragrafusa értelmében, illetve az utlevéltörvény végrehajtási rendelete alapán számos komáromi lakos érvényes és szabályszerüen szerzett utlevelét elvette, elkobozta, illetve irásbelileg hivta fel az illetőket, hogy utlevelüket 24 órán belül szolgáltassák be, annál is inkább, mert ellenkező esetben a rendőrség kényszereszközök alkalmazásával volna kénytelen az utlevelet visszaszerezni. Az utlevelet elkobzó határozat kimondja ugyan, hogy az ellen a pozsonyi orságos hivatalhoz lehet felebbezni, a felebbezésnek azonban nincs halasztó hatálya, vagyis az utlevél okvetlen beszolgáltatandó.

Az utlevelek elkobzását kimondó rendőrségi határozatok indokolási része arra hivatkozik, hogy a komáromi pénzügyi expózitura közlése szerint az utlevél tulajdonosának jelentős adó és egyéb köztartozása van, ugy, hogy »külföldre való távozásával az államérdekek erősen veszélyeztetve lehetnének.« A felebbezésnek is azért nem adható meg a halasztó hatály, mert »ezt sürgős érdek követeli.«

Az utlevél kiadásának tényét ahhoz a feltételhez kötni, hogy a kérelmező hozza rendbe összes köztartozását, önmagában antidemokratikus, sőt antiszociális, mert hiszen az ilyen állambölesesség végeredményben a polgárok szabad mozgási jogát korlátozza, ami talán mégsem való a mai idők demokráciájába, különösen ha fontolóra vesszük, hogy a háboru előtti »korhadt, maradi« visszonyok között az ember egész Europát végig utazhatta ― Oroszország kivételével ― anélkül, hogy valaki is kérte volna az utlevelet.

De valamint a demokrácia sok más áldását, ugy azt is megszoktuk, hogy sok helyen a gazda utlevelet kénytelen váltani, ha az uj államhatár által kettészett birtckrészére dolgozni ment és hogy az utlevelet megkaphassa, megszoktuk, hogy adóinkat rendezzük vagy ha pillanatnyilag nincs pénzünk, ugy adótartozásainkra megfelelő garanciát nyujtsunk, igy például jelzálog biztosítékot.

A komáromi pénzügyigazgatósági kirendeltség és a komáromi remdőrség most bevezetett gyakorlatával azonban még az éppen említett kis enyhítést ís megsemmisíti, amennyiben ebből a gyakorlatból az tünik ki, hogy a pénzügyi hivataloknak most már nem elég a jelzálog biztosíték, amelynek alapján a hitelezett adókat mindig könnyü szerrel behajthatják, hanem most már csakis a készpénzfizetés segít.

De a már szabályszerüen kiadott utlevél, amelyért a fél külön megfizette a közigazgatási eljárási dijat, a fél kétségtelen és kizárólagos tulajdona s az csak abban az esetben volna tőle elvehető, ha birósági határozattal volna megállapítva, hogy az illető az utlevéllel visszaélt, avagy hogy az utlevél megszerzéséhez például hamis okmányokat hasanált fel. Hallatlan bárgyuság kell azonban annak föltételezéséhez, hogy a fél külföldre való távozásával aa államéndekek komolyan veszélyeztetve lehetének, mert mint fentebb mondottuk, az állam pénzügyi érdekei még az utlevél kiadása előtt a kelleténél jobban lettek bebiztosítva, különben a szegény halandó nem jutott volna utlevélhez.

Az előadottak alapján alulirottak kérdezik a belügy, külügy és pénzügyminiszter urakat:

Van-e tudomásuk arról, hogy a komáromi rendörség egyremásra tömegesen kobozza el békés polgárok utleveleit mondvacsinált ürügyekkel?

Hajlandó-e nyomban intézkedni, hogy az indokolatlanul elkobzott utleveleket a rendőrség tulajdonosaiknak haladéktalanul visszaszolgáltassa és hogy a hatáskörét nyilván tullépő rendőrtisztviselő ellen a fegyelmi vizsgálat elrendeltessék?

Prága, 1933. május 23.

dr. Korláth, Kreibich, Tichi, Teschner, Eichhorn, Richter, dr. Szilassy, Keresztury, dr. Jesser, Wenzel.

Dal jsem svým nákladem vytisknouti několik tisíc kusů pohlednic s obrazem senátora Ivana Lokoty. Pohlednice jsou úplně nezávadné, senátor Ivan Lokota jest na nich vyobrazen a dole jest jediný nápis Ivan Lokota. Pohlednice neobsahuje žádná hesla výzev a vůbec žádného textu, takže jest naprosto nepochopitelné, proč byla pohlednice zabavena. Jako důkaz přikládám štoček, z něhož jest viděti, že pohlednice jest úplně nezávadná.

Podepsaní táží se pana ministra spravedlnosti:

1) Jest panu ministru tento neslýchaný případ censurní prakse znám?

2) Jest pan ministr ochoten konfiskační nález, jako neodůvodněný a platným zákonům odporující, zrušit?

3) Jest pan ministr ochoten učiniti opatření, aby takováto konfiskační prakse byla znemožněna.

V Praze dne 3. května 1933.

Kindl, Donda, Fídlík, Hlávka, Hajníková, Pilz, Langer, Haken, Mezö, Stejskalová, Kello, Vydrová, Mikulíček.