Tisk 1021.

Následkom známej katastrofálnej neúrody v r. 1931 nemali gazdovia na jeseň osiva, a aby pôda nezostala úhorom, vláda sa musela postarať o určitú časť potreby osiva, a z podpôr povolených na účet štátneho rozpočtu bolo zakúpené osivo, ktoré potom rozdelila zemedelská rada prostredníctvom obecných predstavenství. Toto osivo, zakúpené zo štátnej podpory na jeseň r. 1931, nebolo však dávané zdarma, ako by to bolo očakávať, ale gazdovia si ho museli zakúpiť, kupná cena však bola na dva roky uverená. Cena osiva pohybovala sa podľa kvality medzi 160 až 164 Kč za metr. cent.

Gazdovia tedy, ktorí boli účastní osevnej podpory, sú povinní podľa pôvodných podmienok zaplatiť semeno, zakúpené na jeseň 1931, najneskoršie do jesene 1933. Cenu osiva treba zaplatiť v hotovosti a osivo nemôže byť in natura vrátené.

Je známa vec, že hospodárska kríza a zvlášte kríza zemedelstva v posledných dvoch rokoch vôbec nepoľavila, situácia sa nezlepšila, ba naopak na celej čiare možno badať stále väčšie zhoršenie. Tento smutný fakt pociťujú gazdovia na vlastnej koži, tento fakt konštatujú i mesačné a výročné hospodárské zprávy Národnej banky československej, ako aj dôvodové zprávy všetkých vládnych návrhov v posledných dvoch rokoch predložených začínajú konštatáciou tohoto neblahého skutku. Zkrátka a proste: situácia gazdov na Slovensku doznala v posledných dvoch rokoch zhoršenia. Ku hromade stávajúcich už starostí pridružila sa na jeseň tohoto roku starosť nová: je to zaplatenie ceny osiva zakúpeného v r. 1931.

Je sice pravda, že na pražskej burze znamená sa pšenica dnes cenami od 160 vyššími, avšak takéto vysoké ceny patria pre pšeničného gazdu na Slovensku proste do sveta bájok, vo skutočnosti musí on svoju pšenicu za ceny o veľa nižšie odpredať, aby sa dostal k nejakému grošu. A nieto žiadnej nádeje, že úroda z r. 1933 bude snáď môcť byť lepšie zpeňažená. A tak vytvára sa situácia, že gazda na jeseň tohoto roku bude nútený zaplatiť skutočnú cenu 1,5-2 q pšenice na úhradu ceny osiva zakúpeného v r. 1931.

Ač o agrárnej politike v republike Československej mluví sa veľmi mnoho, tak mnoho, že iné výrobné odvetvia – a to veľmi nespravodlivo – spomínajú »agrárny protekcionizmus«, opravdovým skutkom naproti tomu je, že gazdovia, menovite vrstva drobných gazdov práve v tých najťažších rokoch tvorenia štátu, v r. 1919-1921, ač veľmi ťažko, ale predsa len bez reptania snášali tie najťažšie obeti pre spoločnú vec, keď dávali verejnosti k dišpozícii svoje produkty za maximálné ceny, naproti tomu gazdovské vrstvy po dobu poldruha desaťročia neboly nikdy účastné nejakých efektívnych podpôr. Podniky veľkopriemyslu v dôsledku zákonov o sanácii bánk boli účastné výdatnej podpory peňažnej. O nezamestnaných robotníkov stará sa štát priamo. Naproti tomu zákony o úverových podporách maloroľníkom postiženým živelnými pohromami zostaly len na papieri. Spoločenstvo maloroľníkov nijako nezávidí ani podpory nezamestnaným ani podnikom veľkopriemyslu ich sanovanie, a čo sme riekli, uviedli sme len ako dôkaz, aby sme do naha odstrojili ten »agrárny protekcionizmus«, ktorý je zemedelským vrstvám toľko závidený. Skutkom je, že nižšie navrhované plné preminutie platov za osivo pridelené v. r. 1931 bolo by prvou pozitívnou, ač veľmi, ba veľmi skrovnou pomocou gazdovskému spoločenstvu. Iba mimochodom musíme sa zmieniť tiež o tom, že z podpôrnych akcií vládnych okrem zemedelských vrstiev vynechaná bola i vrstva maloživnostníkov, kdežto novšie verejné bremená sú ukládané práve vždy na bedrá gazdov a maloživnostníkov.

V štátnom rozpočte na r. 1931 nenachádzame ani stopy toho, že by vláda počítala na strane príjmovej s cenou osiva prideleného v r. 1931, ktorá má byť zaplatená tohoto roku. A preto štátna pokladňa nebude nijako poškodená, jestliže vláda celú kupnú cenu odpustí. Ostatne ide o tak nepatrný obnos, ktorý ani v rozpočte silne redukovanom nemôže hrať vážnejšiu úlohu. Náš návrh tedy nepotrebuje zvláštneho finančného odôvodnenia.

Na základe uvedeného podpísaní navrhujú:

Slávny senát ráč sa usniesť:

Vláda sa vyzýva, aby raz pre vždy preminula zaplatenie v jeseň tohoto roku splatnej ceny osevného semena, zakúpeného na útraty štátu a prideleného s dvojročným úverom in natura na jeseň 1931 prostredníctvom zemedelskej rady a obecných predstavenství zemedelcom na Slovensku.

Formálne navrhujeme, aby tento náš návrh, čo najsúrnejšie prejednaly výbory iniciatívny, rozpočtový a verejnohospodárský.

V Prahe, dňa 21. marca 1933.

dr Korláth, Richter, Kreibich, Tichi, dr. Jesser, dr Szilassy, Keresztury, Eichhorn, Teschner, Wenzel.

Tisk 1021.

Az 1931. évi közismerten katasztrofálisan rossz termés következbén őssszel a gazdáknak nem volt vetőmagjuk és hogy a földek ne maradjanak ugaron, a kormány volt kénytelen gondaskodni a vetőmag szükséglet egy részéről s az állami költségvetés terhére engedélyezett segélyekből vásárolt vetőmagot a mezőgazdasági tanács osztotta ki a községi előljáróságok utján. 1931. őszén ezt az államsegélyből vásárolt vetőmagot azonban nem adták ki ingyen, amint az várható lett volna, hanem megvétették a gazdákkal, a vételárat azonban két évre hitelezték. A vetőmag ára minőség szerint métermázsákint 160-164 Kč között mozgott.

Az eredeti föltételek szerint tehát a vetőmagsegélyben részesített gazdák legkésőbb 1933 őszéig kötelesek megfizetni az 1931. őszén vásárolt magot. A vetőmag ára készpénzben fizetendő s természetben nem szolgáltatható vissza.

Közismert dolog, hogy a gazdasági válság s kiváltképpen a mezőgazdaság válsága az utóbbi két esztendőben egyáltalán nem enyhült, a helyzet nem javult, ellenkezőleg, az egész vonalon egyre nagyobb romlás tapasztalható. Ezt a szomoru tényt a gazdák a saját bőrükön érzik, de ezt állapítják meg a Csehszlovák Nemzeti Bank havi és évi gazdasági jelentései is, nemkülönben az utóbbi két évben benyujtott valamennyi kormányjavaslat indokalása is ezzel a szomoru megállapítással kezdődik. Röviden és egyszerüen: a szlovenszkói gazdák helyzete két év alatt ugyancsak sulyosabbra fordult. Ez év őszén azután a meglevő gondok tőmegéhez ujabb gond is járul: az 1931-ben vett vetőmag árának a megfizetése.

Igaz ugyan, hogy a prágai tőzsdén a buzát jelenleg 160 Kč-nál magasabb árakon jegyzik, a szlovenszkói buzatermelő gazda számára azonban az ilyen magas ár egyeszerüen a regék világába tartozik, a valóságban sokkal alacsonyabb áron kénytelen buzáját eladni, hogy valami kis pénzhez jusson. Semmi remény nincs arra nézve sem, hogy az 1933. évi aratás eredménye jobban volna majd értékesíthető. Ilyképpen az a helyzet áll elő, hogy a gazda ez év őszen 1,5-2 métermázsa buza tényleges árát lesz kénytelen kifizetni az 1931-ben vett mag árának megtérítésére.

Ámbár az ágrárpolitikáról a Csehszlovák köztársaságban igen sok szó esik, olyan sok, hogy más termelési ágak – nagyon igazságtalanul – agrárprotekcionizmust emlegetnek, a való tény ezzel szemben az, hogy a gazda, nevezetesen a kisgazdatársadalom az állam alakulásának legnehezebb éveiben, 1919-1921-ben bár nehezen, de zugolódás nélkül hozta meg a legnagyobb áldozatot a közösségért, amikor terményeit maximális árakon bocsátotta a köz rendelkezésére, ezzel szemben a gazdatársadalom másfél évtized alatt nem részesült soha semmi effektiv segélyezésben. A gyárválalatok a bankszanálási törvények segítségével nagyon kiadós készpénzsegélyben részesültek. A munkanélküli munkásokról az állam közvetlenül gondoskodik. Viszont az elemi csapásokkal sujtott kisgazdák hitelsegélyezéséről szóló törvények csak papiron maradtak. A kisgazda társadalom semmiképpen sem irigyli sem a munkanélküliek segélyezését, sem a gyárvállalatok szanálását s a mondottakat csak annak igazolásául hoztuk fel, hogy meztelenül álljon előttünk az a bizonyos »agrárprotekcionizmus«, amelyet a földmüvestársadalomtól annyira irigyelnek. Tény az, hogy az 1931. évben kiosztott vetőmag árának alább indítványozott teljes elengedése a gázdatársadalomnak első, bár nagyon de nagyon szerény, pozitiv megsegítése volna. Csak mellékesen meg kell említenünk azt is, hogy a kormány segélyakcióiból a földmüves társadalmon kivül a kisiparos osztály is kimaradt, mig az ujabb közterheket mindig éppen a gazdák és kisiparosok vállaira rakták.

Az 1933. évi állami költségvetésben semmi nyema nem található annak, hogy a kormány az 1931.-ben kiosztott s ezidén megfizetendő vetőmag árával a bevételek oldaján számolna. Ezért az állampénztárt nem éri semmi károsodás, ha a kormány az egész vételárat elengedi. Egyébként is oly szerény összegről van szó, amely még az erősen redukált költségvetésben sem játszhat nagyobb szerepet. Javaslatunkhoz tehát nincs szükség külön pénzügyi indokolásra.

Az előadottak alapján alulirottak indítványozzák:

Mondja ki a tisztelt Szenátus:

A kormány felhivatik, hogy az állam költségén vásárolt s a szlovenszkói gazdáknak a mezőgazdasági tanács és a községi előljáróságok utján 1931. év őszén természetben kiosztott s két évi hitellel eladott vetőmag árának ez év őszén esedékes megfizetését egyszer s mindenkorra engedje el.

Alakilag indítványozzuk, hogy jelen javaslatunkat a kezdeményező, a költségvstési és közgazdasági bizottság igen sürgősen tárgyalja le.

Prága, 1933. március 21.

Dr. Korláth, Richter, Kreibich, Tichi, Dr. Jesser, Dr. Szilassy, Keresztury, Eichhorn, Teschner, Wenzel.