Řeč sen. Füssyho.

Tisztelt Szenátus! Néhány hét előtt, amilyor a nemzetgyűlés a köztársaság gazdasági életét gyilkoló ujabb adóemelési törvények megalkotása elött állott, ennek a gyülekezetnek egyik alelnöke hosszu cikket írt ujságjában a szenátus megreformálásáról. Nem kivánok vitába bocsátkozni Klofáč szenátor úr nagy állambölcsességével, de nem hagyhatom szó nélkül azt az okot, amely őt a szenátus megreformálásának szükségességéhez vezette. Mi más volna ez az ok, mint az, hogy a mai szenátus rosszul végzi munkáját.

És ebben teljesen igazat adok Klofáč szenátor úrnak. De nyomban hozzáteszem, hogy a képviselőház is nagyon rossz munkát, mondhatnám veszedelmes, vészthozó munkát végez, de ezért a rossz munkáért kizárólag a többség felelős, amely gondolkodás nélkül, vakon fogadja el és szavazza meg a kormány leggonoszabb javaslatait is.

Idehozhatják nemcsak Csehszlovákia, hanem az egész világ valamennyi közgazdasági tudósát is, de ha a kormány úgy a kezében tartja ezeket a tudós urakat, mint ma a nemzetgyülés kormánypárti tagjait, akkor ez a közgazdasági parlament ugyanolyan rossz munkát fog majd végezni, mint a mai politikai összetevésü nemzetgyülés.

A csehszlovák gyorstalpaló törvénycsinálás ma már az egész világon szomoru hírnévre tett szert, de amit ez a törvénygyár ebben az évben s az óévnek utolsó heteiben művelt, az már egyenesen elijesztő. Tavaszszal jövedelemadó-emelés, forgalmi adóemelés, nyáron élesztőadó-emelés, ősszel benzin áremelés, a tarifák megdrágítása,.a trafikáru drágítása és a jóságos Isten a mégmondhatója, hogy milyen mindenféle adó. emelés. És a december méltóan fejezi be az egész évi áldatlan munkát: ujabb forgalmi adóemelés, az autotörvénnyel a szállítmányozási adó emelése; télviz idején leszálIítjály a közalkalmazottak és nyugdijasok fizetését és négy paragrafusból álló törvénynyel meghatalmazást adnak a kormánynak, hogy további két hónapig fékevesztett garázdálkodási üzzön a pénzügyi reviziós bizottságok s a repülő adóvégrehajtó bizottságok utján. A törvényeket olyan gyorsan gyártják, hogy mire az. Ember rendbehozná gondolatait, hogy valamely javaslathoz felszólaljon, akkorára már a harmadik adóemelési javaslat van soron.

Amióta mi, szlovenszkói és ruszinszkói magyarok az édesanyától elszakíttatva, mostoha sorsra kerültünk, sohasem tagadtuk meg azt a kötelésségünket, hogy, mostohánkról is, a Csehszlovák köztársaságról; gondoskodnunk kell; adóinkat hosszu éveken keresztül úgy fizettük, hogy több pénzügyminiszter is megelégedését fejezte ki. A cseh generálisok mindig a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak és nyilatkoznak ma is hadbavonult gyermelyeinlyről. Nem akarok most amiatt siránkozni, hogy ezért a becsületes, tisztességes kötelességteljesítésért mennyi és milyen oldalbarúgásban volt részünk, ellenben igenis, nyiltan meg kell mondanom innen, hogy a kötelességteljesítésnek is vannak határai és hogy lehetetlenségekre semmiféle törvénnyel nem lehet az embert kötelezni. Ha a gyermek édesatyja eltévelyedik, pazarló, könnyelmü életre adja fejét, ugyan ki kötelezheti a gyermeket, hogy annyit keressen, hogy az apjának mindennapi italra is jusson? A csehszlovák köztársaság kormánya jól látja, tudja, hogy nagyon nehéz időket élünk, igényeit mégsem szállítja le, a hadseregre és a diplomáciai pompára tovább költekezik esztelenül és hogy az ehhez szükséges pénze meglegyen, nem röstelli kivenni az utolsó darab kenyeret a koldusszegények szájából. Tudjuk, hogy mire megy ez a rettenetes játéltuk: koldusokká akarnak tenni minket, kisebbségi magyarokat, hogy azután jó, engedelmes csehszlovákokat csináljanak belőlünk. De ami nem sikerült két és fél évszázad előtt Ausztriának az nem fog sikerülní ma önöltnek sem.

A már elintézett és most tárgyalás alatt álló javaslatokhoz mondanivalóimat a következőkben foglalom össze röviden.

Mit jelent a forgalmi adó emelése 3 százalékra azoknál a kisiparosoltnál és kiskereskedőknél, akik évenkint 150 ezer koronánál nagyobb forgalmat nem csinálnak? Azt, hogy eddig 3 ezer koronát adtak le forgalmi adóba, most majd 4500 koronát kell fizetniök. Ki nem tudná, - úgy látszik a pénzügyminiszter úr nem tudja hogy a kisiparos, kiskeresltedő, máról holnapra él rettenetes kenyérgondok között és a legtöbbször veszteségekkel dolgozik. De bőkezüek leszünk és -feltételezzük, hogy minden kisiparos és kiskereskedő 10 százalékos haszonnal dolgozik, vagyis 150 ezer korona forgalomnál 15 ezer korona tiszta hasznot és el. Ebből eddig 3000 koronát vitt el a forgalmi adó, most 4500 koronát fognak le s az egyéb adóterhek és életlehetőségek megnehezítésével a hasznot a régi 12 ezer koronáról 10.500 koronára szállítják le. Talán fölösleges is említenem, hogy a mesék világába tartozik a forgalmi adótehernek a vevőre. való eltolása, vagyis a kisiparos, a kiskereskedő valóban a saját sovány keresetéből kénytelen azt kifizetni. De a pénzügyminiszter úr nem tudja azt sem, hogy Szlovenszkón és Ruszinszkón ma az ujjain számolhatja össze azokat a boldog kisiparosokat és kiskereskedőket, akik évi 150 ezer, vagyis havi 10 ezer koronát meghaladó forgalmat csinálnak, míg legnagyobb részük --mint mondottam - nyomorogva máról holnapra él; hogy miből, az titok. Vagy talán nem is titok. Adósságcsinálásból és abból, hogy portékáját veszteségáron adja tovább, feltéve, hogy azt nem vitte még el az adóvégrehajtó; veszteségáron, hogy egy falat kenyeret vehessen feleségének, gyermekének. A legujabb forgalmi adótörvény elveszi ezt a sós könnyekkel áztatott kenyeret is a lerongyolt, sápadtaren gyermekektől, hogy önök ágyut, tankot gyárthassanak és hogy a követ urak Londonban, Párínban urizálhassanak.

De hiába csináljak meg önök még az adósok börtönét is azzal a javaslattal, amely most a képviselőház elött van: a kisiparosból, a kiskereskedőből nem sajtolnak ki már több adót se fenyegetéssel, se börtönnel, se repülőbizottsággal. Az adósok börtönének egy jó oldala mégis lesz, különösen ha nemcsak a családapát, hanem az anyát és a gyermeket is beviszik oda: ilyen módon teljes mértékben meglesz az állam gondoskodása a kisiparosokról és kiskereskedőkről. A kisiparos, aki eddig amiatt panaszkodott, hogy az állam a rabok kontármunkájának megengedésével tisztességtelen versenyi csinál neki, most már a börtönben maga is beállhat kontármunkásnalt és a kiskereskedő a börtönben az állam javára árulhatja majd azt a portékáját, amit a repülő bizottság előzőleg elhurcolt tőle. Elvégre ez is egy fajtája a kereskedelmi, iparí és pénzügyi politikának.

Az automobiltörvényre vonatkozó véleményünket kifejtette a képviselőházban Nitsch képviselőtársam; sajnos, szava a pusztában kiáltónak szava maradt, de biztositom önöket, hogy annak visszhangja, ha nem is azonnal, de hetek, hónapok multán jelentkezni fog s attól a visszhangtól majd nagyon megfájdul azok feje, akik ezt az embertelen tövényt megszavazták.

Ennek a törvénynek kapcsán ismételten szóvá kell tennem a traktoradó kérdését. A motoros járóművek adójáról szóló régi törvénynek ehhez az uj törvényhez való viszonyát is tisztázni kellene - ami ugyancsak nem történt meg - annál is inkább, mert az említett régi törvény végrehajtása során mélyreható elvi különbségek mutatkoznak egyrészt a pénzügyi igazgatás, másrészt a közigazgatási bíróság s a gazdák között.

A motoros járóművek adójáról szóló törvény szerint ugyanis adómentesek egyebek között azok a mezőgazdasági traktorok, amelyeket személy vagy teherszállításra nem használnak. Ez olyan világos, egyenes, nyilt beszéd, hogy megértéséhez nem kell nagy jogászi tudomány; a pénzügyi hatóságok mégis kicsavarták az értelmét azért, hogy ott is adót szedhessenek, ahol arra nincs joguk. Adóval terhelték meg azokat a traktortulajdonos gazdákat, akik nemcsak a saját földjükön, hanem másoknak a földjén is szántottak, csépeltek a traktorral. A traktort azért terhelték meg adóval, mert, hogy az a gazda jövedelmeinek egyik forrása, bár a törvény ilyen meglvülönböztetést nem tett. A kérdéssel a közigazgatási bíróság is foglalkozott s az is kimondta, hogy a mezőgazdasági traktor adómentes, ha személyt, vagy terhet nem fuvaroz s emellett teljesen mellékes, hogy a tulajdonosa végez-e bérszántást vagy bércséplést másoknak is. A pénzügyi hatóságok azonban a legfelső közigazgatási biróságnak ezt a döntését egyszereün fumigálják s adóval, bírságokkal, büntetésekkel sujtják a traktortulajdonos gazdákat, akik olyan könnyelmüek voltak, hogy bíztak a csehszlovák törvény érvényességében s azt hitték, hogy a törvény betüje a pénzügyi hivatalokat is kötelezi. A kérdést egy interpellációban is szóvátettem s a pénzügyminiszter úr azzal válaszolt, hogy egyetlen konkrét panaszt sem hoztam fel s így nem tudta a vizsgálatot megtartani.

Csak a szlovenszkói és ruszinszkói magyar gazdák között összegyüjtöttem száznál több esetet, amellyel most már bizonyíthatom a pénzügyminiszter úr előtt, hogy igenis, a pénzügyi hivatalok megadóztatnak olyan traktorokat, amelyek kizárólag szántanak és csépelnek és személy-vagy teherszállítást nem végeznek. Az én eseteimben a teherszállítást legfeljebb oda lehet erőszakosan belemagyarázni, hogy, a traktor a hozzátartozó ekéket vagy cséplőgép-szekrényt vontatja oda, ahol éppen szántania vagy csépelnie kell. Egyszerüen nevetséges törvénymagyarázat volna azonban az ekék és a cséplőgép v öntatását teherszállításnak minősíteni, mert hiszen az eke, a cséplőgép szekrény a mezőgazdasági traktor tartozéka és csak a legnagyobb rosszindulat, vagy pedig a teljes ostobaság tekintheti teherszállításnak az eke vagy cséplőgép vontatását. Ha a pénzügyi hivatalok kitartanak emellett a rosszindulata törvénymagyarázat mellett, úgy nem marad más hátra, mint hogy a traktortulajdonosok kénytelenek lesznek tovább is tartani igavonó ökröt, lovat, hogy aszal adómentesen vontathassák el az ekét, cséplőgépet, míg maga a traktor majd az ökrök mellett fog parádézni munkátlanul.

A száznál több konkrét panaszesetet leteszem itt a szenátusi elnök úr asztalára; juttassa el azokat a pénzügyminiszter úrhoz, hadd lássa, hogy igenis, az alárendelt hivatalai nem tartják be a törvényt, nem veszik figyelembe a közigazgatási bíróság döntését és adóval sujtják azt a traktort is, amely terhet, személyt nem szállít, hanem kizárólag szánt és csépel.

A most készített autotörvény a gazdák után a szállító iparosok rettenetes sanyargatását fogja jelenteni s ezért ez ellen a törvény ellen innen mégegyszer tiltakozom.

Ami a közalkalmazottak fizetésleszállítósát illeti, amellett vagyok, hogy kevésszámu, jólfizetett hivatalnok kell. Mindig tiltakoztunk az ellen, hogy állami hivatalokat nem a tudás, képesség és szükséglet szerint, hanem politilvai érdemek jutalmazása cimén osztogassanak. Tessék a tanulatlan, hasznavehetetlen, politikai protekció alapján felvett fölösleges hivatalnokokat elbocsátani s akkor nem kell majd a megmaradottak fizetését leszállítani. Különösen tiltakozom az ellen, hogy a kormány a régi tékozlásokat a legnyomorultabbakon, az öreg nyugdijasolvon akarja most meg- takarítani. - A takarékossági javaslatok indokolásai arra hivatkoznak, hogy minden polgárnak kivétel nélkül áldozatot kell hoznia, mert bajban van az állampénztár. Én pedig azt mondom, mogy erkölcstelen dolog a nyomorult sorban élő öreg nyugdijasoktól áldozatot követelni addig, amíg a hadseregen és a külügyminisztériumon nem kezdik meg egyszer már a komoly takarékosságot.

A két hónapos ideiglenes költségvetéshez is azt kell megjegyeznem elsősorban, hogy az 1933. évi nagy költségvetésen sem észlelhető az őszinte, igaz takarékosságra való törekvés. A hatalmas spanyol nemzet törvényhozása a mult napokban szavazott meg 140 ezer ujoncot az 1933. évre. A lakosság számaránya szerint Csehszlovákiának elég volna 30-35 ezer ujonca s ehelyett a valóságban van 125-130 ezer ujonca.

A cseh közvélemény kétségbe van esve, hogy Franciaország kezd elhidegülni Csehszlovákiától s a kisántánttól. Félnek, hogy Csehszlovákia magára marad a nemzetek nagy versenyében és a gazdasági és kereskedelmi teljes elzákózás után most szuronysövényekkel és ágyuparkokkal akarja a kormány biztosítani az állam határait. Legfőbb ideje volna és tegolvosabb volna hozzákezdeni azoknak a diplomáciai kérdéseknek békés megtárgyalásához a szomszédokkal, amelyek miatt Csehszlovákia ma hatalmas hadseregeket kénytelen fenntartani.

Az ideiglenes költségvetést a leghatározottabban vissza kell utasítanom azért is, mert az az általános gazdasági nyomort az uj adókkal és a régi adók emelésével csak tetézni fogja és nem tartalmaz egyetlen olyan tételt sem, amely egyszer már az inségben lévő mezőgazdaság helyzetének megjavítására szolgálna. De a kormány a mezőgazdasági hitelről és kamatsegélyről, az elemi csapásokkal sujtott gazdák segélyezéséről szóló két éves törvényeket sem hajtotta végre. Mindenre volt és van pénz: ágyura, tankra, diplomaták úrhatnámságára, fényes miniszteri paloták építésére, kormánylapok eltartására, miniszteri automobilokra, népszövetségre, bankszanálásokra, csak egyre nincs: a kisgazdák szanálására. A kormány intézkedései és vállallvozásai, amilyenek a gabonabehozatali szindikátus, az állatbehozatali szindikátus, az állami erdők fájával tervezett üzérkedés, kivétel nélkül mind arra való csak, hogy az egyébként is válságos időkben csak még nagyobb zavart keltsenek, hogy a zavarosban a kormánypártok kényelmesen halászhassanak zsíros proviziók, engedélykijárási dijak után és sok más mindenféle bűnös pénzt szerezhessenek a köz rovására, illetve megkárosítására.

A fötdmüvelésügyi minisztérium legnagyobb gondja most az állatbehozatali szindikátus, amely arra jó, hogy megtöltse az agrárpárt pénztárát a különféle enge délydijakból. De a földmüvelésügyi minisztériumnak legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy tudomást szerezzen, hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó egész vidékein kipusztalt a sertésvész következtében a sertés és hogy jó, olcsó, vámmentesen importált tenyészanyagról kellene gondoskodni. A földmüvelésügyi minisztérium ezzel nem sokat törődik, mert hiszen itt nem lehet a szegény állattenyésztő népen nagy penzeket keresni a pártkassza javára. A kormány azonbán semmi készséget és hajlandóságot nem mutat a kartellek megrendszabályozására sem, mert a kormánypártok itt is megkeresik bűnös pénzeiket a kartellektől. Pedig ma már a verebek is csiripelik, hogy a válság orvoslását ott kell kezdeni; hogy a mezőgazdasági és ipari termelés árai között mutatkozó egyenetlenséget az ipari termékék árának leszorításán kell kezdeni. Hát nem az őrültséggel határose az, hogy a cukorkartell olyan árakat diktál a belföldön, hogy azokból az árakból fedezni tudja a kivitelnél elszenvedett veszteségeit? És ezt szó nélkül türi a kormány.

Most olvassuk a lapokban, hogy a szénkartell leszállítja a szén árait, azonban csak annál a szénnéli, amit Ausztriába exportál. Hát olyan jól megy nekünk, hogy mi a mi keserves adófilléreinkből ráfizethetünk a kiviteli cukorra, szénre, hogy a külföldiek olcsó cukrot ehessenek, olcsó szénnel fütlaessenek?

A legujabb statisztikai kimutatások szerint a műtrágyák használata egyes fajtáknál 33 százalékra esett vissza a mult évvel szemben. Hogyan vásároljon a kisgazda műrágyát, mikor annak ára kétszer-háromszor olyan nagy, mint például Németországban. Még kiáltóbb a különbség a bel- és külföldi vas ára között. Hála a vaskartellnek, amelyet a kormány annyira babusgat, ma Csehszlovákiában a legdrágább a vas az egész világon. És a kormány a kartellek rablógazdasága ellen folytatott harcában annyit tesz, hogy évenként egyszer nyilvánosságra hoz egy törvénytervezetet, amelyről beszélnek is egy-két hétig, aztán minden elhallgat; a kormánypárti sajtó is elsősorban s a kartellek tovább rabolnak.

A kormány bámulatos fürgeséget és gyorsaságot mutatott akkor, amikor a pénzsóvár, kielégíthetetlen kartellek, bűnös gazdálkodását finanszirozó, bajbajutott bankok szanálásáról volt szó. Az állam százniillióit dobálták ki a bankok szanálására mely százmillióknak csak egy töredéke is nagyon elég lett volna a kisgazdatársadalom valamilyen formában való megsegítésére. A kormány, a pénzügyi és földművelésügyi minisztérium azonban a kisujját sem mozdítja meg annak érdekében, hogy a borzasztó gazdasági válságot elviselhetőbbé tegye a kisgazdáknak, mert hiszen arról már régen lemondtunk, hogy a mai elmérgesedett helyzetben komoly orvoslásról lehetne szó.

A pénzügyminiszter úr bőkezü a moratórium osztogatásában, amikor bűnös gazdál kodás miatt fizetési nehézségbe jutott bankokról van szó. Sőt ezek számára van még állami pénzecske is. De a pénzügyminiszter úr hallani sem akar az önhibájukon kívül fizetésképtelenné vált kisgazdák, kisiparosok és kiskereskedők adótartozásainak ideiglenes, átmeneti felfüggesztéséről és a magá_ nadósságok moratoriumának elrendeléséről, amiből csak az tünik ki, hogy a kormány szemei vakok, fülei süketek a kisemberelt bajaival szemben. Az ilyen kormánnyal szemben a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetünk s annak se ideiglenes, se végleges költségvetést nem szavazhatunk meg. (Potlesk.)