Was wollen wir weiters mit dem vorliegenden Gesetze erreichen? Nichts mehr, als dass unser heimisches landw. Produkt >Getreide< dem frenden Getreide wenigstens gleichgestellt wird. Wir müssen uns weiters bestreben, uns den inländischen Markt für unser heimisches landwirtschaftliches Produkt zu sichern. Ist dieses Verlangen etwa als ungebührlich zu bezeichnen? Kann dieses Verlangen nicht etwa jeder Einzelne gutheissen und kann dem zustimmen? Was haben wir aber bei der Abstimmung über dieses Gesetz im Abgeordnetenhause erleben müssen? Die Vertreter der Deutschen nationalsozialistischen Partei, die Vertreter der christlichsozialen Partei, der Vertreter des Sudetendeutschen Landbundes, die Vertreter der deutschen Nationalpartei - (Výkřiky sen. Wenzela.) - mit einer Ausnahme - haben vor der Abstimmung über das Gesetz den Sitzungssaal verlassen, bezw. haben also nicht für das Gesetz gestimmt. Unseren Bauern und Landvolke dies zur Darnachachtung! Wenn bei kommenden Wahlen diese Parteien wiederum auf Gimpelfang ausgehen werden und unsere Bauerndörfer zu beglücken vermeinen, dann gebe man ihnen die notwendige, aus ihrem Handeln resultierende Antwort.

Wir fordern die Regelung der Einfuhr aller landwirtschaftlichen. Produkte, und zwar in der Weise, dass eben nur soviel an landwirtschaftlichen Produkten zu. uns eingeführt wird, als unsere heimische Landwirtschaft etwa nicht zu produzieren vermag. Die Einfuhr darf nur die Ergänzung des Fehlenden bedeuten.

Wir fordern zum Zwecke der Regelung all dieser Fragen die eheste Behandlung des eingebrachten Ermächtigungsgesetzes. Wir können uns nicht mehr mit Halbheiten abfinden lassen. Wir müssen mit aller Energie darauf bestehen, dass endlich ganze Arbeit geleistet wird. Die Not ist gross und die Bedränguis nimmt von Tag zu Tag zu. Der Herr Koll. Petřík hat gestern im volkswirtschaftlichen Auschuss die loyale Einstellung der anderen Parteien, namentlich der Vertreter der sozialdemokratischen Partei zu uns bei Behandlung aller dieser Vorlagen betont. Wir begrüssen diese Einstellung und sind bereit, sie in gleichem Sinne zu erwidern, wie wir es immer getan haben. Wir haben immer die Bereitschaft gezeigt, auch in.Momenten für andere Forderungen einzutreten, wo es die Lage unseres Standes. nicht mehr zugelassen hätte. Wir sind über das Mass der Leistunggn hinausgegangen, wir verlangen keine Geschenke. Wir begrüssen die Vorlage des Gesetzes im Sinne dessen, was ich als dessen Wertung als Ergänzung bereits bestehender Massnahmen skizzierte, und werden für dasselbe stimmen. (Potlesk.)

3. Řeč sen. Böhma:

Igen tisztelt Szenátus! A most benyujtott örlési javaslat ujabb bizonyítéka annak, hogy ez a kormány teljesen képtelen és tehetetlen arra, hogy az önhibáján kívül bajba jutott mezögazdaságot mai kétségbeejtö helyzetéböl kiemelje és szanálja.

Ez a javaslat, amely magán hordja a szakszerütlenségnek minden jellegét és az összes szakkörök véleménye szerint nem fog be. válni, egyáltalában nem alkalmas arra, hogy a gazdatársadalom széles rétegein segítsea. Hasonló örlési rendelet látott napvilágot Németországban is és ott ma már arra a megállapításra jutottak, hogy az gyarkorlatilag egyáltalán nem vált be. Érthetetlennek tartom, hogy a kormány most, amikor a mezögazdasági válság úgyszólván a legmélyebb ponton áll, ilyen vérszegény és a gyakorlatiasság szempontjából célra egyáltalán nem vezetö experimentálásokkal operál.

A cseh agrárok képviselöinek a szenátus mezögazdasági bizottságában tegnap tett nyilatkozata, hogy ezzel a javaslattal ök sincsenek megelégedve és a legjobban szeretnék azt a képviselöháznak visszaküldeni, csak megerösít engem abban a meggyözösemben, hogy ezuttal még az illetékes szakköröket sem kérdezték meg, hogy itt a parlamentben csak színleges munka folyik és csak ujabb gyorstalpalást eszközöltek azon célból, hogy a külvilág számára túrténjék valami. Ez nem egyéb, mint porhintés a gazdák felé.

Ezek a kapkodó intézkedések elöbb-utóbb nagyon megbosszulják magukat. Az órlési és keverési törvény hihetetlen zavart, chaoszt fog támasztani mezögazdasági életünkben. Teoretikusok fundálták ki iróasztaluli mellett, akiknek sejtelmük sincs a valóságról, a gazdasági életröl. Ez a törvényjavaslat visszafejlödést jelent, visszamenést a kötöttséghez, ez háborús gazdasági intézkedés.

Ez a javaslat nem fog a gazdákon segíteni és ujból csak a kartellmalmok és a spekulánsok húznak belöle majd hasznot. A gazdák csak a régi áron fogják eladni búzájukat, ugyanakkor azonban a dugárusok, a mezögazdasági terményeket a közönség részére magasabb áron fogják eladni. A csempészet sohasem látott arányokat fog ölteni. Ezek meggátlására természetesen egy hatalmas védöapparátust fog kelleni felállítani, amely a bürokratizmusnak ujabb túltengése lesz. A törvényjavaslatban a visszaélésekre kirótt büntetések nagysága azt mutatja, hogy itt hihetetlen visszaélési lehetöségek adódnak. Etekintetben annpi rést és lehetöséget- hagy a javaslat, hogy ezek meggátlására a pénzügyminiszter egy egész pénzügyöri hadsereget mozgósíthat. Ez a javaslat komplikált, nehézkes; célra nem vezetö, csak drágaságot elöidézö, így tehát rossz.

A kormánynak mai gazdaságpolitikája a republika gazdasági jövöje legkétségbeejtöbb perspektivájának képét veti ki elénk. Az eddigi tervszerütlenség és koncepciónélküliség, amelyet etekintetben megállapíthatunk, egyszerüen megdöbbentö. Többnyire pártpolitikai tusák és pártféltékenységek tüzében született, hogy ne mondjam, elvetélt gazdasági javaslataik a kapkodó munka minden jellegzetességét magukon hordják. Csupa tákolás, igazi célkitüzések nélkül. Egyfelöl azt halljuk a kormányelnök úr részéröl, hogy mi minden történik a mezögazdasági válság megoldása céljából, más oldalról pedig éppen a földmüvelésügyi miniszter úr az, aki leszögezi legutóbbi beszédében, hogy végre sürgösen cselekedni kell a mezögazdasági válság szanálása tekintetében.

Mikor a múlt hetekben a gazdatársadalom általános országos elégedetlensége láttára a kormány a választóközönség megnyugtatására egy gyorsan összehozott gazdasági vitát rendeztetett a szenátusban, amely vitában történetesen - az érdekesség szempontjából le kell szögezni - a kormánypártok összes szónokai ugyanazt állapították meg, amit most én, hogy itt a republikában a gazdasági válság kétségbeejtö, a miniszterelnök úr bátor volt kijelenteni, hogy már eddig is kellö intézkedések történtek a válság megoldására.

A miniszterelnök úrnak ezt a túlmerész nyilatkozatát az ellenzékieskedö kormánypártok tudomásul vették, de a gazdasági szakköröket csak mosolyra késztette. Ez a kormánynak egy év óta tartó gazgaságpolitikája csak humbug, amely csupán igéretekben nyilvánul meg. (Sen. Šelmec: Ktorá strana by mohla krízu lepšie riešit?) Azt tényként megállapíthatjuk ugyan, hogy történtek a kormány részéröl bizonyos intézkedések, de ezek általában hibásak, helytelenek és a már adott helyzethez képest túlhaladottak,voltak. Azt csak nem fogja kétségbevonni a miniszterelnök úr, hogy az eddig tett boldogító intézkedései dacára az egy év elötti állapotokkal szemben a mezögazdaság helyzete egyre rosszabbodott és a gazdatársadalom igazolhatja abbeli felfogásomat, hogy azóta lényegbe vágó, helyzetét javító segítséget nem kapott. Ez a rideg valóság. Az eddig tett összes optimista kijelentések. csak a szomoru valóság takarására szolgálnak.

Republikánkban a mezögazdasági válság olyan nagymérvü, hogy a mezögazdasági élet teljesen sivár, söt kétségbeejtö képet mutat. A gazdatársadalom eladósodott és a szó valódi értelmében elszegéňyedve, vásárló képessége a minimumra csökkent. Ha az ember végigjárja Szlovenszkót, úgy az a kép, amely elé tárul, még ijesztöbb és sötétebb. Szlovenszkón a kisgazda társadalom a szó szoros értelmében le van rongyolva. Ez nem túlzás, erröl meggyözödhet úgy a miniszterelnök, mínt a földmüvelésügyi miniszter úr, ha bejárja Szlovenszkó magyar, szlovák és németlakta vidékeit.

Mindaz, amit ezzel szemben állítanak, vagy önámítás, vagp a szomoru helyzetnek fel nem ismerése. A republika mezögazdasága halálos ágyán fekszik és rossz szolgálatot tesz az, aki a betegséget kisebbíti, avagy semmibe se veszi, de még nagyobb hibát követ el az, aki kuruzslóként meg nem felelö eszközökkel experimentál. Pedig ezt tette eddig a kormány. Helytelen gyógymódot alkalmazott, meg nem felelö gyógyszerekkel kezelte és így a gyengélkedö beteget sikerült odajuttatni, hogy most már agonizál.

Tavásszal a behozatali jegyekkel kisérleteztek, ami hiábayaló toldozás-foldozás volt pozitív eredmény nélktil. Mennyi reményt fííztek hozzá, milyen elszántsággal védték, holott már annak idején rámutattunk arra, hogy itt is a kiindulási alapban van a hiba, mert komplikált és nem átfogó erejü. Ma már az illetékes faktorok is belátják, hogy semmiféle mélyreható eredménye nem volt.

Az elmúlt fél év óta a mezögazdaság helyzete rosszabbodott. Ma pedig ennek dacára ujabb kapkodást látunk. Ez a kormárry érthetetlen és megmagyarázhatatlan konoksággal és csökönyösséggel, nem hallgatva a jó szóra, letaszítja a lejtön a mezögazdasági életet. A kormány még mindég nem a mezögazdaság bajainak igazi forrásait keresi, pedig hiába, a fundamentumot kell rendbehozni, mert enélkül az uj tatarozás céljából rákent vakolat a falakkal együtt omlik össze.

Ha a mezögazdasági válság mélyére tekiutünk, megállapíthatjuk, hogy mezögazdaságunkban a gazda hitel- és vásárlóképességének csökkenése az alapvetö baj. Ennek a fundamentális bajnak kiküszöbölését kell elsösorban siettetni és elörevinni ezt pedig két eszközzel lehet elérni: olcsó kamatozási kölesönnel és árnivellálással. A gazdatársadalom hitelkérdését a legrövidebb idön belül, de feltétlenül még a tél folyamán rendezni kell. Meg kell találni a módját annak, hogy minden mezögazda, aki arra rászorul, elegendö és olcsó kölcsönt kapjon. Ha máshonnan nem, úgy a pénzügyminiszter úr szabadítson fel néhány alapot, amelyek elegendök arra, hogy a mezögazdasági hitelkérdés megoldást nyerjen. Fellérem a penzügyminiszter urat, ne engedje és gátolja meg azt, hogy a kölcsönök folyósítása pártagitációs célokat szolgáljanak.

Á másik elkerülhetetlen intézkedés az államhatalom közremüködésével keresztülhajtott árnivellálási procedura kell, hogy legyen. Közismert dolog, hogy a nyersanyagok árai 40 - 50 % -ra estek, de ezzel szemben- a kartellek az plcsóbbodott belföldi nyersterményekböl elöállított készárukat még mindig a régi árakon hozzák forgalomba. Államhatalmi szervekkel kell tehát a kartelleket rákényszeríteni a megfelelö árredukció keresztülvitelére. A nagy közérdekkel szemben háttérbe kell szorulnia a magánérdeknek. A kartellek összefogásán törik meg az árnivellálási akcjó és ezért, a kormánynak fel kell vennie a harcot a kartellekkel szembeu. A kormánynak, egyesek magánérdekei ellenére is, akik a kartellekben érdekelve volnának, síkra kell szállnia, mert türhetetlen, hogy milliók vérezzenek el egyesek magánérdekeinek a védelme miatt.

Természetesear az állam sem vonhatja ki magát a gazdasági válság megoldásának azon munkájából, amely a leépítésben nyílvánul meg. Itt elsösorban a már hihetetlenül elburjánzott külömbözö alapok leépítésére gondolok. Lehetetlen helyzetet teremt a pénzügyminiszter úr azzal, hogy most a gazdasági válság közepette ujjab alapokat kíván létesíteni. Hiszen az eddigi alapok is nagy akadályai és gátlói a gazdasági élet normális vérkeringésének. Ezek az alapok vonják el azt a gazdasági energiát, amely bénává teszi mezögazdaságunkat és lassan aláköti a többi termelési ágakat is. Külömben is ezen alapoknak részletes elszámolását követeljük. Különösen áll ezen követelésünk a földreformmal kapcsolatban létesített kúlömbözö alapokra és már most is tiltakozásomat jelentem be az ellen, hogy ezen alapok ból a maradékbirtokosok szanálására 150 millió fordíttassék, mint ahogy az tervbe van véve. Követeljük, hogy az alapok sok száz millióit elsösorban a hibájukon kívül bajba jutott gazdák szanálására fordítsák.

Át kell építeni a pénzügyminiszter úrnak az adózási szisztémát is, hozzá kell simulnia annak a való élethez és hogy az állam gazdasági jövöjét biztosíthassa, elsösorban az adóalanyokat kell megerösítenie. Az adózást általános révizíó alá kell venni és ezen a téren is meg kell indítani a leépítést. Az irreális, a túlhajtott adózás következménye ma az, hogy a kisgazda eladósodván, elproletarizálodik és a munkanélküliek nagy légióját szaporítja. És itt kénytelen vagyok rátérni annak a szomorú állapotnak a regisztrálására, amely különösen ebben az évben Szlovenszkón már most összel úgy a városokban, mint pedig a falvakban a mezögazdasági válság következtében észlelhetö: a munkanélküliek kétségbeejtö helyzete.

A hivatalos statisztikát háromszorosan is meghaladja azok száma, akik Szlovenszkón munka és keresét nélkül tengetik életüket. Az egymást követö kormányok bünösök abban, hogy Szlovenszkón ötször annyi a munkanélküliek száma, mint a történelmi országokban. Bünösök, mert a szlovenszkói ipart lerombolták és a földreform keresztülvitelénél nem az öslakosok között osztották ki a földet, miáltal az öslakos szlovák, magyar és német földmüvesek ezreit koldusbotra juttatták.

De a legnagyobb bünt azzal követi el ez a kormány, amelynek miniszterei között szocialdemokratákat is látunk, hogy ezt a lerongyolt munkásságot közmunkákhoz nem juttatja. Amíg Csehországban és Morvaországban hatalmas vasuti- és útépítéseket látunk, addig Szlovenszkón a már 8 év elött és azóta is minden évben beigért Gölnicbánya és Vöröskö közötti vasut építkezését is beszüntették. Ez tehát Prágának Szlovenszkóról való gondoskodása. Prágának sikerült Szlovenszkót ma a nyomoruság országává sülyeszteni. Szlovenszkó jajszavát nem hallják meg Prágában, pedig nemcsak mi ellenzékiek, hanem a kormány kedvence, Stodola szenátor is évek óta siránkozik ezért. Ezen a helyen az elöbb is hallottunk egy szlovenszkói szenátort, aki szintén hiába emeli fel itt Szlovenszkó érdekében szavát.

És mindezen tengernyomoruságok szanálására a kormány csupán örlési törvényjavaslatot nyujt be. Ez gyógyszer keresgélés, de nem szanálás, ezek detail eröfeszítések, hogy ne mondjam erölködések, idöpocsékolás és ujabb kitolása a gazdasági válság célravezetö és alapos megoldásának.

Ez á törvény gazdasági helyzetünk mélyreható javulását nem fogja eredményezni. Egyre azonban mindenesetre jó lesz, és pedig arra, hogy Magyarországgal kereskedebni összeköttetésünk teljesen el fog mérgesedni, aminek kwetkezménye az lesz, hogy kitör a csehszlovák-magyar vámháboru, amely azután iparunkat ássa alá.

Mosolyoghat itt kolléga úr, ez igy lesz és a vámháboru következtében Csehszlovákia ipara fog elpusztulni!

A mezögazdaság válsága után megindul majd a második lavina, amely az ipart temeti majd maga alá. Nem tudom, hogy a kormányt ezen ténykedésében mi irányitja; a rosszakarat, a hozzánemértés, vagy a sovinizmus, avagp mind a három együttvéve.

Nem veszi-e észre a kormány, hogy amikor balkezü intézkedéseivel a vámháborút készíti és idézi elö, a magyar kormány ezalatt mezögazdasági export-fölöslegei részére uj piacokat szerez és ma-holnap már nem fog rászorulni a csehszlovák piacra, a csehszlovák ipar pedig tultermelésével nem fog piacot kapni Magyarörszágon.

Novák volt kereskedelemügyi miniszter úr a képviselöházban mutatott rá arra, hogy milyen nagy veszteségek érhetik gazdasági érdekünket, ha Magyarországgal a kereskedelmi szerzödést meg nem kö jük. Úgy hallom és úgy tudom, hogy ujra presztízs-kérrést csinálnak abból, hogy a tárgy alások kezdeményezö lépését ki csinálja. Tehát ujra csak presztízs-kérdést állitanak fel, és ezen a sok presztízs-csináláson fogunk végleg elbukni, ahelyett hogy több megfontolással keresnök a megoldás lehetöségét.

Mivel a Ház asztalán fekvö javaslat a gazdák érdekeit egyáltalán nem védi, nem olyan átfogó erejü, hogy a mezögazdaság válságának szanálását segítene, mert a gazdasági életben csak zavart fog kelteni, hatása csak zavaró és bénitó lesz és ezért a javaslatot nem fogadhatom el.

4. Řeč sen. Wenzela:

Meine sehr geehrten Damen und Herren! Um den verfahrenen Regierungskarren in der gegenwärtigen Wirtschaftskrise wieder ins Geleise zu bringen, wird eine ganze Anzahl von - Versuchen gemacht, um die Dinge dem richtigen Regulativ zuzuführen. Wir geben zu, dass alle Möglichkeiten versucht worden sind, um dem katastrophalen Zustand zu begegnen. Man schlägt Lohnabbau, Rationalisierung, Verkürzung der Arbeitszeit, Preissenkungsaktionen und ähnliche Dinge mehr vor. Wir wissen aber auch, dass nicht nur die Katastrophe der Arbeitslosigkeit hier ist, dass sich nicht nur Handel, Gewerbe und Industrie in einer geradezu schweren Krise befinden, sondern wir wissen auch aus Kreisen der Landwirtschaft, dass sie sich derzeit in einer schwierigen Situation befindet und dass es naturgemäss das Bestreben jedes denkenden und aufrichtigen Menschen sein muss, die Landwirtschaft in gesunde Verhältnisse zu führen. Ganz besonders muss man sich darüber wundern, in welcher Form das geschieht. Die Art und Weise der Behandlung von für die Landwirtschaft so wichtigen Fragen geschieht, wie wir alle erkennen müssen, ziemlich oberflächlich, die ganze Behandlung entspricht nicht einer gewissenhaften Behandlung der Vorlage und der Notwendigkeit, dass da VVandel geschaffen werden soll. Ganz besonders muss ich von dieser Stelle namens meiner Partei mit Entrüstung feststellen, dass die Art und Weise der Behandlung der heutigen Regierungsvorlage durchaus nicht dem Ernst der Lage der Landwirtschaft entspricht, sondern diese Art und Weise zeigt nur, wie das Problem der Wirtschaftskrise in diesem Staate gelöst werden soll.

Betrachten wir nun einmal die Vorlage bezüglich ihrer Beschaffenheit, betreffend die pflichtgemässe Vermahlung von Weizen und Korn, so finden wir, dass die ganze Betätigung des Müller- und Bäckergewerbes durch ein Gesetz in ganz andere Bahnen gedrängt wird. Wir müssen doch heute erkennen, dass die fortwährenden Beunruhigungen im wirtschaftlichen Leben mehr durch die Zölle aus der letzten Zeit, vor allem aber durch die Erhöhung der Steuern, die wir zu erwarten haben, entstehen, dass eine fortwährende Unruhe sich im Gewerbeleben entwickelt, so dass die Gewerbe- und Handelstreibenden nicht in die Lage versetzt werden können, eine Besserung ihrer wirtschaftlichen Verhältnisse durchauführen. Wer einigermassen Bescheid weiss, muss überzeugt sein, dass dia ganze Produktion und die ganze innere staatliche Wirtschaft doch nur dann gesunden kann, wenn sie sich in ruhigen Bahnen bewegt und nicht fortwährend in eine gewisse Form der Produktion hineingedrängt wird, die durchaus nicht als vernünftig bezeichnet werden kann. Wenn wir uns einigermassen mit der Regierungsvorlage befassen, so sehen wir schon im § 3 eine gewisse Willkür, die durch die gesetzgebenden. Körperschoften den ausübenden Organen in die Hand gegeben wird. Während § 1, Absatz 2, und § 2 vor allem die Regelung der Mischung feststellen, finden wir im § 3, dass es der Regierung überlassen bleibt, ďas nach den §§ 1 und 2 festgesetzte Vermahlungs- und Mischungsverhältnis allgemein je nach Auffassung abzuändern und umzustellen. Zu welchem Zwecke eigentlich hier... (Sen. Stöhr: Das haben Sie falsch verstanden!)... Nein, es ist ganz laar ausgedrückt. Man gibt der Regierung Machtmittel in die Hand, dass man in dieser Art wirtschaften kann wie man will. Sehr geehrter Herr Kollege Stöhr, bei aller Hochachtung vor Ihren persönlichen Bemühungen um die Interessen der Landwirtschaft konnte ich doch Ihre heutigen Äusserungen deshalb nicht ernst nehmen, weil Sie sich mit solcher Leidenschaft für ein solches Krüppelgesetz einsetzten, während doch bei der letztahgeführten Debatte im Abgeordnetenhaus Ihr Herr Kollege Abg. Windirsch dem Gesetz selbst gar keine Bedeutung beimisst. Umso interessanter ist, dass auch Ihr landwirtschaftlicher Kollege Abg. Andor Nitsch ebenfalls den Standpunkt einnimmt, dass das Gesetz dem Schleichhandel Tür und Tor öffnen wird. (Sen. Stöhr: Meint Nitsch!) Er ist doch auch Landwirt, kein Schuster und kein Schneider und wir nehmen an, dass er einigermassen ein Iandwirtsehaftliches Gesetz als Parlamentarier auch entsprechend einschätzen kann. Interessant ist dann weiter noch, dass der Redner der deutschen sezialdemokratischen Arbeiterpartei die einzige Wirkung des Gesetzes darin erblickt, dass er von preistreiberischen Auswirkungen dieser Vorlage sprach, die mit drakonischer Schärfe bekämpft werden müssen. Wenn man sich das Gesetz näher betrachtet, so findet man schon im § 3, dass hier ganz willkürlich vorgegangen werden kann und dass das Gesetz eigentlich den behördlichen Organen die freieste Handhabung ermöglicht, denn im § 9 heisst es wortwörtlich, bitte, Herr Koll. Stöhr: >In einzelnen begründeten Fällen können Ausnahmen von den Bestimmungen der §§ 1. und 2 bewilligt werden. Über die Ansuchen entscheidet das Ministerium für Landwirtschaft im Einvernehmen mit den Ministerien der Finanzen, der Industrie, des Handels und Gewerbes und für Volksverpflegung<. (Předsednictví převzal místopředseda Luksch.) Wir sehen also ganz deutlich: wir ermächtigen damit eigentlich die Regierungsorgane, je nach der bestimmten Vetternwirtschaft, wie sie leider in diesem Staate immer noch von gewissen Regierungsstellen ausgeht, ganz willkürlich die Grundgedanken des Gesetzes zu durchbrechen. (Sen. Stöhr: Gemeint ist: Wenn die Verhältrnisse sich ändern würden, kann auch dieser Prozentsatz geändert werden!) Ja, aber im § 9 heisst es, >dass in einzelnen begründeten Fällen<. Wir ermächtigen dadurch rundweg die Regierungsstellen zu wirtschaften, wie es eben dem bürokratischen Apparat passt. Ich verstehe natürlich nicht, wo eigentlich hier der Parlamentarismus bleibt, wenn man die Regierungsstellem mit solchen Vollmaehten ausstattet.

Eine andere interessante Stelle ist vor allem im § 5. Da heisst es: >Diese Vermischung darf in den mehlverarbeitenden Betrieben nicht vorgenommen werden<. Wo haben wir da eine Kontrolle? Wir können doch gewiss annehmen, dass heute im schweren Konkurrenzkampf nicht bei jedem Bäkker ein Finanzer wird stehen können. (Sen. Stöhr: Wenn man das dem Bäcker freilässt, dann ist überhaupt eine Kontrolle nicht möglich!) Ja, aber der Bäcker kann ja nicht kontrolliert werden! (Sen. Stöhr: Darum ist es irz den Bäckereien verboten, zu mischen!) Aber man wird doch das nicht kontrollieren können, ob der Bicker weitermischt. Jetzt bitte, Herr Koll. Stöhr, eine weitere Schwäche des Gesetzes zeigt sich in folgender Bestimmung: >Wenn sich das Aufsichtsorgan zur angemeldeten Zeit nicht einfindet, kann mit der Vermahlung ohne Rücksicht darauf begonnen werden.< Also, der betreffende Grossmüller meldet der nächsten Finanzbehörde, dass morgen oder übermorgen eine Vermahlung bei ihm stattfindet. Zur festgesetzten Stunde erscheint auf einmal ganz einf ach kein Finanzorgan. Jetzt kann der Betreffende mahlen, was ihm passt. Die Form des Gesetzes ist geradezu untragbar. (Sen. Stöhr: Wo steht denn das?) Lieber Freund, wir müssen, was hier vor uns liegt, besprechen. (Sen. Stöhr: Das ist eine schlechte Űbersetzung!) Lesen Sie den Paragraph selbst sich deutsch vor und Sie werden finden, dass er nicht anders lautet. Die Art und Weise, wie die Kontrolle durchgefübrt wird, gibt natürlich durchaus nicht die Möglichkeit, dass man für die Durchführung einer richtigen Mischung hier die Gewähr hat. (Sen. Stöhr: Er braucht die Vermahlung nur anzumelden!) Während der Vermischung ist kein Kontrollorgan vorhanden. Den Finanzer möchte ich sehen, der eine Kenntnis von Mehl hat, ob er überhaupt auf diesem Gebiete etwas versteht. Ich liesse es mir gefallen, wenn man Fachleute zugezogen hätte, die gemeinsam eine Kommission durchgeführt hätten, um gegen derartige Irrtümer in der Beurteilung eine Garantie zu haben. Wir Nationalsozialisten stehen auf dem Standpunkt, dass es sehr notwendig ist, der notleidenden Landwirtschaft in jeder Richtung entgegenzukommen. Ich hätte auch nicht das leiseste Wort der Kritik gesprochen, wenn nicht prominente Persönlichkeiten des Bundes der Landwirte sich ganz offen, wie die Protokolle des Abgeordnetenhauses zeigen, gegen dieses Gesetz kritisch einstellen und dass sie sagen, dass dieses Gesetz eigentlich keine Hilfefür die Landwirtschaft ist. (Sen. Stöhr: Im Gegenteil, den Schwirzdel wollen wir hintanhalten!) Dagegen haben wir nichts einzuwenden, aber das Gesetz muss so beschaffen sein, dass die Möglichkeit besteht, diesem Schwindel zu begegnen. Nach meiner Überzeugung wird dieses Gesetz über die Zwangsmischung des Mehls zweifellos der Landwirtschaft nicht helfen. Es werden htichstens höhere Preise eintreten, die Qualität wird minder werden, weil die Finanzorgane keine Fachleute sind. Hätte man zur Mischung eine paritätische Kommission der Landwirte und sagen wir der Müller berufen... (Výkřiky sen. Stöhra.)... aber mein lieber Stöhr, wir kommen über die Tatsache nicht hinweg, dass dieses Gesetz ein Krüppelgesetz ist und nur wieder die Wirtschaft schwer belastet wird. Der Zwang wird naturgemäss den seriösen Handel schädigen. (Výkřiky sen. Stöhra.) Ein solches Gesetz kann doch nicht rückwirkend sein. Stehen Sie sich nur vor, es sind Abschlüsse getätigt worden, das Lager ist hier und jetzt soll das Gesetz zurückwirken. (Sen. Stöhr: Sie unterstützen wieder den Schwindel!) Wir müssen doch im Handel Treu und Glauben und gewisse Grundsätze wahren! Das wäre dasselbe, als wenn Ihr von euerem Reingewinn, den ihr gehabt habt, wieder etwas zurückzahlen müsst. (Sen. Stöhr: Das möchte Euch passen, dass wieder Unmengen Vieh und andere landwirtschaftliche Produkte eingeführt werden!) Nein, das möchte uns nicht passen. Im Interesse der guten Sache würden wir sofort für einen vernünftigen Gedanken sein, aber das Gesetz ist rasch, oberflächlich und nicht gewissenhaft gemacht worden. Es ist auch die Gefahr vorhanden, dass bei der Handhabung von der politischee Landesbehörde und den Bezirksbehörden auf die einzelnen Gewerbetreibenden wieder das alte Diktat des Preisabbaues ausgeübt wird. Ich bin überzeugt, dass der Preisabbau erfolgen muss, aber er darf nicht auf Kosten der Löhne und der schaffenden Menschen erfolgen. Wenn wir heute wissen, dass der Preis einer Ware sich zusammensetzt aus Rohmaterial, Arbeitslohn und Regie, so müssen zvir fragen, welche Preise eigentlich abgebaut werden. Da fürchten wir, dass von oben herab ein Druck erfolgt, dass der ganze Preisabbau nichts anderes sein wird als ein Herabdrücken der Löhne und Gehälter und der Existenzen der kleinen Menschen. Ich weiss, dass es ein Problem ist. (Sen. Stöhr: Was sollen wir machen?) Logischerweise kann natürlich die Interessengemeinschaft nur so nahe zusammenrücken, dass sich der Konsument und der Erzeuger, der Bauer, auf einer Plattform finden, wo die Gesetzesvorlage eben verdaulich ist. Aber die jetzige Form ist es nicht. Heute schon wird von den Bezirksbehörden über Betreiben der Landesbehörde in Prag die Preisabbaudiktatur ausgeübt. (Sen. Köhler: Das Eisenkartell baut nicht ab!) Mit welcher raffinierten Art und Weise gegen die kleinen schaffenden Menschen, die Schuhmacher und Schneider. die kleinen Handwerker vorgegangen wird, ist bekannt, das wird immer gründlich besorgt. Ich bin dafür, dass die Landwirte durch Massnahmen geschützt werden und die Börsenjobber und Schieber verfolgt werden. Aber wo bleilit die bisherige Tätigkeit gegen die Kartelle und Trusts und die Preisringbildungen? Auch von diesem Standpunkt aus müssen wir Bedenken erheben. Wir bedauern, dass in dieser schweren Zeit im Interesse der Landwirtschaft kein besseres Gesetz geschaffen wurde. Grundsätzlich erkennen wir die Not der Landwirtschaft an, aber, wegen der Oberflächlichkeit des Regierungsentwurfes ist die nationalsozialistische Partei nicht in der Lage, für das Gesetz zu stimmen. (Potlesk.)