Igazságosnak tartjuk a kamarának azt a törekvését is, hogy az eddigi 5%-os kedvezményen kivül ujabb 5%-ot eszközöljön még ki a kormánynál.

A közgazdasági sebeken kivül van a csehszlovák kormánynak még egy nagy társadalmi sebe és ez a régi nyugdijasoknak kétségbeejtő nyomora. Sok törvényt hoztak már a nyugdíjasok helyzetének javitására, de ma is még szás nyugdijas van, akiknek havi nyugdija szás koronán alul van, ezren és ezren vannak, akiknek illetményeit felerészben sem valorizálták a háboru előtti értékhez képest, számtalan sokan vannak, akik minden nyugdíj és kegydíj nélkül elbocsátottak az állami szolgálatból és ezzel a legnagyobb nyomornak tették ki őket. Az 1924-ben hozott 287. és 310. számu törvényeket a mai napig sem hajtották végre, de az azokból folyó kiadásokra felemelték a bélyegilletékeket és a vasuti személydíjszabást.

A törvények végrehajtása helyett az állampolgárságnak reviziójával zaklatják a nyugdíjasokat, pedig a csehszlovák államra semiféle kár sem háramolhatik abból, ha a nyugdij ügynek végleges rendezése előtt esetleg egy más államnak terhére utalják ki a nyugdíjösszegeket, vagy a segélyeket.

Súlyosan kell hibáztatnom, hogy az 1928. évi költségvetésbe egyetlenegy fillért sem vettek fel a nyugdíjasok, a régi nyugdíjasok helyzetének javitására, pedig a pénzügyminiszter úr expozéjának két helyén is említette ezt az égető kérdést. Azt mondotta: beismerem, a régi nyugdijasok helyzetét javitani kell, illetékeiket rendezni kell és csak arról van szó, hogy a rokoncélú kiadásoknál megtakaritásokat érjünk el és ezáltal erre a célra fedezetet találjunk. Azok a rokoncélú kiadások, amiket a miniszter úr beszédében említet, csak szociális jellegü kiadások lehetnek, mert hiszen az állami tisztviselőknek illetményeit szabályozó törvénynek novellálására, amelybe a nyugdijügyet is be lehetne illeszteni, egyelőre gondolni sem lehet. Am a rokoncélu, szociális jellegű kiadásoknál tényleg már ez évben is sikerült megtakaritásokat elérni, még pedig a hadikárosultak kárpotlásánál, de ezt a megtakarított összeget nem forditották a nyugdijasok helyzetének javítására, hanem más célra használták fel. Ugylátszik tehát, hogy a kormánynak gondjai között a legutolsó a nyugdíjasokról való gondoskodás.

Azért nagy kétséggel kell fogadnunk a pénzügyminiszter úr azon további kijelentését is, amely szerint a nyugdíjasok illetményeinek és a tanitót fizetések fedezetének problémáit az 1929. évi költségvetés fogja megoldani. Nem bizhatunk ebben az igéretében, aminthogy nem bizhattunk abban az igéretében sem, amit néhány hónappal ezelőtt kormánykörökben terjesztettek, hogy t. i. a régi nyugdíjasok illetékeit még ebben az esztendőben 20%-al fogják emelni.

Egy államban, amelynek pénzügyminisztere minduntalan a financiális viszonyok javulásárol beszél, ahol a politikai pártok több mint egy milliárdos összeget erőszakoltak ki szocialis célokra, amit egyébként egyáltalán nem akarok helyteleníteni, egy ilyen államban nagy igazságtalanságot fejez ki és a humánus céloknak nagy elnyomására vall az a mód, ahogyan a kormány a régi nyugdíjasokkal, az elbocsátott alkalmazottakkal bánik.

Tisztelt Szenátus! A költségvetés birálatának keretében sokat lehetne mondani arról a módrol is, hogyan kezeli a kormány a földreformot, hogyan hajtja azt végre, továbbá arról a szűkkeblüségről, amellyel a magyar kulturintézményeket, különösen a magyar diákegyesületeket kezeli, vagy talán nem is mondtam helvesen, hogy kezeli, mert hiszen nem is kezeli, hanem ignorálja azokat.

Ezek is fájdalmas sebei a szlovenszkói magyarságnak és az az igaságtalanság, amely rajtunk ezeket sebeket ütötte és a mai napig is orvosolatlanul hagyta. Ez az igazságtalanság annyira szebetünő, hogy már a csehszlovák politikusok is kénytelenek elismerni, annak tűrhetelen voltát.

A csehszlovák politikai élet egyik vezető tagja Zoch Sámuel képviselő Úr a képviselőházban a költségvetési vitában indíttatva érezte magát annak kíjelentésére, hogy a földreformot ezentul úgy kell végrehajtani, hogy a magyar mép is kapjon földet, továbbá kulturális téren is szükségesnek mondotta a magyar kulturintézményeknek támogatását a kormány részéről. Ebből tehát az következik, hogy a magyar nép eddig nem kapott földet és a magyar kulturintézmények eddig kormánysegitségben nem részesültek. Ha ezt a csehszlovák parlamenti életnek olvan tekintélyes tagja, mint Zoch Sámuel képviselő Úr is elismeri, akkor nekem czaknek a panaszoknak jogosságát bizonyítanom nem szükséges.

Minthogy pedig ezek, valamint beszédem során felhozott sérelmek és panaszok orvoslására a jelen költségvetésben egyetlenegy intézkedést sem találunk, pártom, az Országos Kersztényszocialista Párt ennek a javaslatnak megszavazásához hozzá nem járul.

5. Řeč sen. dr Herze (viz str. 266 těsnopisecké zprávy):

Tisztelt Szenátus! A kapitalismusban, amelynek alápja az árutermelés, és az áruk elhelyezése számára a piacok megszerzése, a tőkés államok nem lehetnek meg háboruk nélkül. Hasztalan az urak minden esküdözése, hogy legfőbb gondjuk a béke fenntartása és hogy nincsenek egymással szemben támadó és rabló szándékaik. Önök uraim nagvon jól ismerik egymást és nem hisznek egymásnak. Azért tart minden ország hadsereget, azért fejleszti hadseregét és látja el a tudomány és technika legmodernebb vívmányaival, hogy a gyilkolás és pusztitás terén a legjobban funkcionáljon.

A világháboru óta a népek már kiábrándultak és hallami sem akarnak több háboruról. Ennek nyomása alatt a kormányok összejöttek Genfbe és hogy port hintsenek a népek szemébe, eljátszották a komédiát és tárgvaltak a leszerelésről és a fegyverkezés csökkentéséről. Természetes, hogy ezek a tárgyalások más eredményt nem bírtak felmutatni, mint a fegyverkezések ujabb fokozását. Közben a kapitalisták és a tőkés államok közötti ellentétek annyira felhalmozodtak és kiéleződtek, hogy már rég benne volnánk a legborzalmasabb ujabb világháboruban, ha nem létezne Szovjetunió és ha nem léteznének kommunista pártok.

A helyzet ma az, hogy a kapitalista termelési rendszer mellet már a szocialista termelési rendszer is fejlődik. Es amily mértékben fejlődik és erősödik a szocialista termelési rendser, olv mértékben gyorsítja a kapitalista rendszer bukását és a burzsoasia hatalmának megszüntetését. Elsősorban az angol burzsoázia érzi, hogy Szovjetunió fennállása veszélyezteti az imperialista angol birodalom létét. Az angol burzsoázia tudja, hogy Szovjetunió gazdasági és kulturális rohamos fojlődése forradalmositólag hat nemcsak a tőkés államok egyre erősebben kiszsákmányolt dolgozóira, hanem a még jobban elnyomott gyarmati és félgyarmati népekre. Ezárt az angol burzsoázia arra törekszik, hogy Szovjetunió mindenárom megsemmisítse. Önmaga háborút indítani nem mer, tudja jól, hogy háboruhoz sok ember kell, hogy a katonák a dolgozók soraiból kerülnek ki, és hogy a dollgozók szimpatizálnak Szovjetunió dolgozóival. (Další část řeči byla usnesením předsednictva senátu ze dne 15. prosince 1927 podle § 9, lit. m) jedn. řádu vyloučena z těsnopisecké zprávy.) Ezért az angol kormány külömböző provokáciokkal a szovjetkormányt arra akarta kényszeríteni, hogy a háborút Szovjetunió kezdje meg. Akkor könnyü lett volna a békés államok népeit azzal ijesztgetni, hogy a vörös imperializmus meg akarja hóditani és terrorigája alá helyezni a tőkés államok népeit. A szociálpatrióták gondoskodtak volna arról, hogy ezt a hazugságot a meg befolyászuk alatt levő munkások elhigyjék és siessenek megtámadott hazájuk védelmére. De a szovjetkormány nem hagyta magát provokálni még a legszemtelenebb, rnég a leggyalázatosabb provokációk dacára sem, amilyen a varsói szovjetkövet meggyilkolása, és ezen a szovjetkormány kifejezte határozott békeakaratát. Szovjetunió népeinek szüksége van a békére, hogy gazdasági és kulturális jólétüket a szocializmus alapján felépíthessék.

Az angol kormány ezen sorozatos kudarcok után visszatért a régi taktikájához a szovjetellenes blokk megszervezéséhez.

A tőkés államok burzoáziája egységes Szovjetunió elleni gyülöletében és ezen az alapon könnyü volna, a szovjetellenes blokkot létrehozni. De a tőkes államok között oly nagyok az ellentétek, amelyek éppen a kapitalista rendszerben gyökereznek, hogy ezek következtében a szovjetellenes blokk mindeddig nem tudott létrejönni, ámbár ezen minden ország szociálpatriotái élénken közremüködnek. Mi kommuisták igen jól tudjuk, hogy a háború veszélye aktuális és hogy a háború borzalmai bármely pillanatban ránkszakadhatnak. A szociálpatrioták minden országban azzal kábítják a népeket, hogy háborus veszély nincs, hogy a népszövetség a legalkalmasabb eszköz a háborúk megakadályozására és hogy az angol burzsoáziának és az angol kormányak nincsenek háborús szándékai Szovjetunió ellen. A szociálpatrióták ezen hirdetése ámítas, amelyet maguk az események cáfolnak meg.

A tőkés államok közötti ellentétek egyre nőnek és már ma is oly nagyok, hogy bármely pillanatban háborus kirobbanáshoz vezetnének, ha nem volna Szovjetunió és ha nem volnának kommunista pártok. Szerbia és Olaszország. Olaszország és Franciaország Franciaország és Anglia közötti minduntalan felmerülő konfliktusokat nem a népszövetség akadálvozta meg, hogy háborus kirobbanásokhoz vezessenek, hanem az a félelem, hogy a felfegyverzett népek nem lesznek többé olyan marhák, hogy a burzsoázia érdekében a vágóhídra menienek, egymást kölcsönösen legyilkolni, hanem ezeket a fegyvereket saját burzsoáziájuk ellen fogják fordítani. Ma a lengyel - litván konfliktus fenyeget háborus kirobbanáshoz.

Az angol burzsoázia a szovjetellenes blokba Csehszlovákiát is bele akarja vonni. A Rothermere-féle akció ezt célozza. Tulajdonképpen hármas célja van. Az egyik szerepe fenyegetés Csehszlovákia ellen, ha nem akarná magát a francia befolyás alól kivonni és angol befolyás alatt a szovietellenes blokkba beleilleszkedni a másik: ha a csehszlovák kormány nem akadálvozná meg az orosz petroleum behozatalát Csehszlovákiába, a harmadik: a csehszlovákiai magyar földbirtokosok kárpótlása a földhivatal által lefoglalt birtokokért. Amennyviben a csehszlovák kormány nem hajlik meg Rothermereék előtt, akkor fenyeget Trianon reviziója és a Csehszlovákiához csatolt magyarlakta vidékek visszacsatolása Magyarországhoz. Mi egyáltalában nem csodálkozunk azon, hogy a csehszlovák hivatallos és félhivatalos meg nacionalista körök Csehszlovákiában ellenakciókat rendeznek és minden áron azon vannak, hogy magyar körökben is aláírásokat gyüjtsenek a Rothermere-féle akció ellen. Ilyen aláírásokat sokszor fenyegetések árán csikarnakki.

A Rothermere akcióval szemben a mi álláspontunk világos. Mi a versaillesi, St. germainesi, és trianoni békekötéseket meg nem felelőknek tartjuk és követeljük a népek teljes önrendelkezési jogának az elismerését egészen az elszakadásig és a háborus adósságok megszüntetését. Ezt követeljük Czehszlowákia népei számára is. A magyar dolgozó nevében kijelentem, hogy Csehszlovákia magyar dolgozói nem kivánják a csehszlovák burzsoazia igáját felcserélni a magyar burszoázia igájával hanem szabadulni akar mindenféle igától és önmaga akarja intézni sorsát, ahogy azt Szovjetunió népei teszik. A dolgozók foglalkozásra és nyelvre való tekintet nélkül meg tudják egymást érteni, tudják, hogy jólétük és szabadságuk csak egymás kölcsönös támogatása útján épülhet ki. Erre a legklasszikusabb példát szolgáltatják Szovjetunió népei, hol százféle nép a legnagyobb egyetértésben él egymás mellett egymást a jólét emelésében támogatva.

Érdekes egymással szembeállítani és összehosonlítani Szovjetuniót a népszövetséggel. Szovjetunióban a százféle nép békés együttműködésben élnek. Ott nem fenyegetik egymást kölcsönösen háborús veszéllyel, bár ott a népeknek meg van a teljes önrendelkezési joguk egészen az elszakadásig, de a kapitalista imperializ musai szemben előnyösebbnek tartják egymással szoros szövetséget alkotni. És ennek folytán nincs szükségük arra, hogy mindegyik köztársaság külön hadsereget tartson fen. A népek kölcsönös tisztelete abban is megnyilvánul, hogy a terület neve nem Orosz birodalom, hanem Szovjetunió és benne a legkisebb nép is teljesen egyenrangu az orosz néppel.

Elleben a népszövetségben levö államok állig fel vannak fegyverkezve egymással szemben, kölcsönös bizahmatlansággal egymás iránt, bármely pillanatban készek egymásra rohanni, egymást kirabolni és leigázni. Ebben a csoportban Csehszlovákia képviseletében Beneš külügyminiszter Úr is eljátsza a maga sokszínü szerepét. Adja a békeszeretöt, mert most ez a divat, de a leszerelési konferencián a többiekkel együtt lemosolyogta a szovjetdegáció beke- és leszerelési programm ját, holott ez az egyedüli, amely gyors eredményher vezethetne. De Beneš Úr ismeri szövetségeseit és ezért tartja elfogadhatatlannak a szovjetdelegáció előterjesztéséit.

Ám lássuk, mit terjesztettelő a szovjetdelegáció. Oly szerződések kötését, amelyben kölcsönösen kötelezik magukat arra, hogy egyik a másikát fegyveresen meg nem támadja és a netalán fehmerülő konfliktusokat döntőbíroság útján likvidálják. Ez az ajánlat igen komolyan veendő és megszivlelendő. E helyett azonban a csehszlovák kormány még mindig nem ismerte el de jure Szovjetuniót. Ebben a tekintetben is Beneš Úr igen kétszínű játékot folytat. Beszédeiben ismételten hangoztatta Szovjetunió elismerésének szükségességét, sőt igéretet is tett erre, de igéretét mindezideig nem váltotta be. Beneš ur a fracia imperializmus szolgálatában nem akarja elrontani a dolgot az angol imperializmusszal, mert hátha az angol kerekedik itt felül a hrancia klikk rovására. Pedig Csehszlovákiának legnagyobb érdeke fűződik ahhoz, hogy Csehszlovákia és Szovjetunió között rendezett viszonyok legyenek. 1926-ban több mint 600 millió korona értékű árut vásárolt a Szovjetkormány Csehszlovákiában. E kivitel nélkül az itteni gazdasági válság még nyomasztobb, még elviselhetetlenebb, a munkanélküliek száma még nagyobb lett volna. Éppen az itteni dolgozók érdekében követeljük a leghatározottabban Szovjetnuniónak de jure való elismerését. Igen furcsa az, hogy Csehszlovákiának mincs kereskedelmi szerződése a hatalmas Szovjetnunióval, ahonnan sok száz millió koronás bevetelei vannak, ellenben minden más még olyan kis állammal, melyekkel kereskedelmi viszonyunk alig van, kereskedelmi szerzödésben vagyunk.

Ellenben rá kell mutatnom egy igen sajátságos és jellemző dologra. Az 1926.-i zárszámadásban egy 71 milliós tétel szerepel az orosz és ukrán emigránsok támogatására, az ezidei kötségvetésben pedig egy 19 milliós tételt az orosz és ukrán emigránsok, illetve gyermekeik támogatására, hogy tanulmányaikat folytathassák. E tétel indokolása azt mondja, hogy ezek a fiatalemberek nemesak Csehszlovákia, hanem majd Oroszország és Ukrajna gazdasági és politikai életében is hasznos szolgálatokra lesznek alkalmazhatók.

Ugyanakkor, tisztelt Suenátus, amikor néhány ezer nem csehszlovák illetőségü fiatalember iskolni támogatására a csehszlovák burzsoá állam megengedi magának azt a luxust, hogy 19 milliót költsön, a csehszlovák illetősegü 60-80 ezer munkanélküli támogatására csak 21 millió koronát szán a 678.963 hadirokkant hadiözvegy, hadiárva és hozzátartozóik támogatására 489,178.840 koronát juttat, több mint 8 és fél millóval kevesebbet a következő esztendőben, mint amennyit ez idén kaptak. Ime Csehszlovákia dolgozói!

A csehszlovák burzsoázia előtt kedvesebbek az idegen állambeli ellenforradalmi csemeték, mint az idevaló, saját vérerokkant, hadiözvegy, hadiárva, akik a háboru alatt a legsúlyosabb áldozatokat hozták a burzsoázia érdekében. A csehszlovák burzsoázia jobban becézi ezeket az embereket, akik azért voltak kénytelenek elmenekülni Szovjetoroszországból, mert tömérdek orosz éz ukrán munkás és paraszt vérével mocskolták be gyilkos kezeiket és jogosan kellett attól felniök, hohy az orosz és ukrán parosztok és munkások megtorolják szörnyű gaztetteiket. A csehszlovák burzsoázia ezt reméli, hogy ezek a gvilkosok meg fogják szolgálni a rájuk forditott befektetéseket és dús kamatok kamatjával fogiák megtéríteni a kőltségeket. Kűlőnősen Kramářék remenykednek benne.

Mi a legerélyesebben tiltakozunk az ellen, hogy ezek az emigránsok az állam pénzéből támogatásban részesüljenek. Tanulják meg tiszteséges munkával fentartani magukat és így vezekeljenek a munkásság és parasztság ellen elkövetett szőrnyű bűneikért. Tiltakozunk az ellen, hogy a csehszlovákiai munkások, parasztok és egyébb dolgozók pénzéből támogassák ezeket az embereket. Tiltakozunk az ellen, hogy a csehszlovák kormány ily módon tüntessen a világ egyetlen munkásállama a Szovjetunió ellen. Le a kalappal Szovjetunió előtt.

Szovjetunió 10 éves fenállása alatt gazdasági és kulturális téren óriási előhaladást tett mindannak dacára, hogy a külső és belső háborúk folytán elpusztult ipra, mezőgazdasága helyreállitásához, ujjáépitéséhez csak 1921 után foghatott.

Gazdasági téren túlhaladta már termelés tekintetében a háboru előtti mértéket úgy az ipar, mint a mezőgazdaság terén. Nagyszámu uj hatalmas nagy gyárak és üzemek épülnek modern gépekkel felszerelve, amelyekben olcsón és nagy tömegekben lehet lesz termelni azokat a szükségleti cikkeket, amikre Szovjetunió népének szüksége van.

A termelés koncentrálása és racionálázása ott is végbemegy, de nem úgy, ahogy ez a tőkés államokban történik, a munkásság rovására, hanem a munkásság javára. A parasztság az állam részéről tekintélyes támogatásban részesül minden téren. A parasztgazdaságok egynegyede már eddig is idómentes volt a következő esztendőben még ujabb 35 százaléka a parasztságnak lesz feloldva a adózás alól. Ezenkívül támogatást kapnak a parasztok olyképen, hogy ellátja őket az állam olcsó hitellel, vetőmaggal, mezőgazdasági gépekkel, fajállatokkal és hozzásegíti őket termelőszövetkezetek mezőgazdasági termékek feldolgozását célzó gyárak, és fogyasztási szövetkezetek létesítéséhez, amelyek mind a gazdasági jólét ujabb forrásai, mert ki vannak küszöbölve a faluból az árukőzvetítők, akik a haszon nagy részét maguk vágják zsebre.

Csehszlovákia is jővőre fogja megünnepelni 10 éves fenállását. Itt is volt a földosztásnak egy neme. Igaz, hogy csak egy igen kisrésze a parasztságnak jutott nálunk földhöz közvetlenül a földhivatal útján, ellenben annál inkább megnyilvánul az a törekvés, hogy a parasztság vállaira is, éppugy, mint a többi dolgozókéra áthárítsák az összes terheket és kötelezettségeket, amelyek a kapitalista termelési rendszerből folynak. Az egyre fokozódó adók külömböző nemei, a vagyondézsma, a drága bankkölcsönök mind hozzájárulnak a parasztság eladósodásához, elszegényedéséhez. A parasztság még elemi csapások esetén is alig részesül némi támogatásban és ez a legtöbb esetben ki nem elégitö.

Ami az ipari munkásokat illeti Szovjetunióban a gyárak, üzemek, vállalatok állami tulajdont képeznek és a munkások igazgatása állanak. Es hogy a munkások igazgatása alatt a termelés racionálisabb, mutatják azok az óriási eredmények, amelyeket eddig elértek. A termelés roliamosan fokozódik és amily mértékben nő a termelés, oly mértékben olcsobbodik az áru és oly mértékben fokoződik a munkabér.

Az átlagos munkabér már ma meghaladja az 1000 Kč-t, a biztosítás, betegsét, baleset, rokkantság és aggság esetére a költségeket csakis a vállalatok, a munkaadók fizetik, a munkások béréből egyetlen fillért sem vonnak le, betegséb eseten pedig a munkás megkapja teljes bérét, mint ahogy nálunk a hivatalnokok, a nők teljesen egyenranguak, a férfikkal egyforma bért kapnak és minden munkásnak igénye van évente 2-4 heti fizetett szabadságra. A munkaidő általában 8 óra, az egészségre káros üzemekben 6 óra. A munkaidő a jövő évtől kezdve megrövidül, áttérnek a 7 órai munkaidőre. Es lám, az ipar nem megy tönkre, nem roppan össze, elég jövedelme van az államnak is és nincs rászorulva arra, hogy a parasztságot magas adókkal sújtsa.

Ezzel szemben nálunk a munkabérek csökkennek, a drágaság emelkedik, a termelés koncentrációja és racionálázása nem a munkásság érdekében, henem a munkásság rovására, a profit érdekében történik. Fizetett szabadság csak 6 napos és nem mindenkire kiterjedően, a 8 órai munkaidő nincs betartva és általában a munkaidő meghosszabbitásán fáradoznak, a szociális biztositás terheit a munkások viselik. Most meg Önök az amugy is hiányos szociális biztosítás rosszabbitásán fáradoznak. Csak természetes, hogy tiltakozunk ez ellen.

Nálunk az egészségügyi viszonyok javulást nem mutatnak, a gyárak egészségügyi ellenőrzése gyatra, az iskolákban vallásos babonákkal fertőzik a gyermekek gondolatvilágát és a növekvő pauperizmus miatt gondolni sem lehet az egészégügyi viszonyok gyors javulására. A tuberkulózis, szifilis, az alkoholizmus feltarthatatlanul pusztítják a népeket. A 144. § fentartása következtében pedig köztársaságunkban több, mint 3000 nő pusztul el a tiltott műtét következményei folytán, mert a nők nem képzett orvoshoz, hanem szülésznőkhöz fordulnak, hogy terhes állapotuktól megszabaduljanak. Es a születések száma nálunk fogy, mert nem történik nálunk gondoskodás a megszületett gyermekek életben és egészségben tartásáról és egészséges felnevelhetéséről.

Kulturális téren Szovjetunió óriási előhaladást mutat. Az iskola fel van szabadítva az egyházak befolyása alól és az oktatás minden fokon ingyenes. A tanulók ingyenes tanszerekben részesülnek. Az oktatás a tanulók nyelvén történik. Nagy súlyt helyeznek az analfabetizmus megszüntetésére és minden nép kulturájának fejlesztésére.

Ellenben nálunk az iskolák a papok és felekezetek befolyása alatt állanak, megzavarják a tanulók agyát babonákkal és előitéletekkel és a nemzeti kisebbségek kulturális téren is el vannak nyomva. Így kulturbotrány, hogy a tekintélyes magvar kisebbségnek vannak ugyan elemi iskolái, nehány középiskolája is, de nincs magyar tanitóképző. A szegényemberek gyermekei a felső iskolákba a magas tandíj és egyebb költségek miatt úgyszolván egyáltalán nem járhatnak.

Ami a politikai jogokat illeti nincs az a polgári demokrácia, amely felérne azzal a demokráciával, amelyet Szovjetunióban, a proletárdiktatura alatt élveznek a dolgozók. Ott a dolgozók tényleg a hatalom birtokosai. A politikai jogok, a gyülekezési jog, a sajtószabadság fenáll Szovjetunióban a dolgozók részére, itt ellenben ezek a jogok a vagyonos osztály birtokában vannak. A munkások, parasztok üldözéseknek vannak kitéve, ha helyzetük miatt elégedetlenségüknek adnak kifejezést. El a kezekkel Szovjetuniótól!

Önök azt remélik, hogy az orosz és ukrán emigránsok támogatására fordított horribilis összegek amelyeket csehszlovakiai szegénvektől, hadirokkantaktól, munkanélküliektől vontak el, básásan megtérülnek kamatok kamatjával, ha az ő segíségükkel sikerül Szovjetunióban a proletárdiktaturát megdönteni. Ezek hiú reménvek.

Ezek abban reménykednek, hogy a szovjetellenes blokk létre fog jönni és meg fog indulni a megsemmisítő háború Szovjetunió ellen. Lehet, sőt valoszínű, hogy a háború is megindul. De akkor Uraim jaj Önöknek. Ez a háboru nem a népek háborúja lesz egymás ellen aminő az 1914-1918-i volt, hanem osztályháborúva fog átalakulni.

A dolgozók osztálya Szovjetuniót saját államának tekinti. Szovjetunió támasza a világ proletariátusának a kapitalizmus elleni küzdelmében, és nem fogja türni, hogy ettől a támasztól megfosztassék. (Další část řeči byla usnesením předsednictva senátu ze dne 15. prosince 1927 podle § 9, lit. m) jedn. řádu vyloučena z těsnopisecké zprávy.) A kapitalizmus letiinőben van és sirásója a proletáriátus már megteremtette az uj államot, amelyben épül és fejlődik az uj termelési rendszer a tervszerüség alapján, amely rendszer forradalmi úton ki fogja szorítani a kapitalizmust és ki fogja fejleszteni az egész földkerekség Szovjetunióját. (Potlesk komunistických senátorů.)